Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Megjelentem: Műhely 2012/5-6 (Piac)

2012.10.30. 10:43 Kurta | chile publikáció | 1 komment

A vonatos majd az angyalos tematikus szám után piacos szöveggyűjteménnyel jelentkezik a győri Műhely. Ahogy azt megszoktuk, a hagyományos számokhoz képest ezekben nagyobb teret kap a műfordítás, ráadásul idén is képviseltetem magam – és képviselem a latin-amerikai irodalmat, Sz. V. García Márquez részlete mellett – az 53-54. oldalon egy Neruda verssel. Egy ódával, amelyik nem szerepel a magyar Elemi ódák kötetben. Nagy felelősség.

Műhely - 2012/5-6. (Piac)

És, hogy tovább menjek, a tematikus számoknak hagyományosan több bemutatója is van, az Írók Boltjában, a PIM-ban, mikor hol. Nézőként voltam már ilyenen, most "szereplőként" is leszek. Mindenkit szeretettel várunk november végén!

A győri Műhely folyóirat Piac tematikájú számának bemutatója
Nyitott Műhely
(Budapest XII., Ráth György u. 4.)
2012. november 26. hétfő, 18 óra

Közreműködik: Désfalvi-Tóth András, Füzi László, Gál Ferenc, Gergely Ágnes, Kertes Gábor, Lukácsi Margit, Mester Yvonne, Nagypál István, Nádori Lídia, Podmaniczky Szilárd, Rőhrig Eszter, Vihar Judit, Vörös István. Házigazda: Villányi László

A jövő nem a miénk: a könyv VIII. (2012)

2012.10.28. 13:10 Kurta | peru antológia a.jövő.nem.a.miénk | Szólj hozzá!

Végére ért egy történet, legalábbis spanyol nyelvterületen. Az online, az argentin, a bolíviai, a chilei, a panamai, a magyar, a mexikói és az amerikai angol könyv után (és az eltűnő tintás új argentin kiadás után) A jövő nem a miénk "hazatért", Peruban is megjelent, egy tavaly alapított kis kiadó első kötete lett! A mostani annyiban tér el a többitől, hogy nem három, hanem négy novellával egészült ki az eredetihez képest. A plusz egy perui Carlos Yushimitoról tényleg csak remek dolgokat olvastam, tőle viszont alig valamit. Jó lenne összeszedni ezt a négy novellát, és mintegy az antológia függelékeként megjelentetni egy csokorban. Nem kizárt, hogy így lesz.

El futuro no es nuestro, El Madriguera, 2012

A kötetben Trelles Paz bevezetőjét megelőzi egy rövid előszó vagy jegyzet, ebben Diego elmagyarázza, mi is a helyzet a kötettel. Nem zárja ki a megjelenést más nyelveken (nemrég egy német fordítóval váltottam levelet), de újabb spanyol kiadással már nem tervez. A regénye friss sikere gondolom bőven ad neki elfoglaltságot. Idézem azt a részt, amelyik újat mondhat a magyar kötetet ismerőknek.

[...] Ahogy A jövő nem a miénk formát öltött, és fokozatosan olvasókat és híveket szerzett magának, egyre inkább elhittem, hogy a projekt jelentősége megnőhet; büszke voltam, hogy sikerült összekovácsolnom egy nemzetközi csapatot olyan elbeszélőkből, akik számára nincs fontosabb az irodalomnál. Nem jósolhattam volna meg viszont azt a sikert, amelyet apró lépésekben, bizakodva és nagy kedvvel, a tisztességünket pajzsként fölhasználva elértünk. Egyik legfontosabb vágyam az volt, hogy bemutassam – rendszerezve, apró szabályokat követve, melyektől szuverén lesz, és egyedi személyiséget nyer – azt az írógenerációt, amelyhez tartozom. Nem törekedtem kanonizáló szigorra, és nem akartam valamiféle szent, megfellebezhetetlen szerzőlistát létrehozni. Az antológiát tulajdonképpen olvasókat kereső írók hozták létre, és a kötetet egyáltalán nem foglalkoztatta az irodalom és a reklám közötti, olykor zavaros viszony. Nem tartozott hozzá szlogen. Nem bábáskodtak a születésénél fontoskodó kritikusok. Nem akart megfelelni az ízlés nemzetközi vámszedőinek. És nem létezett számára az a kényszer sem, hogy találjon magának egy mindenható kiadót, amely üzleti vállalkozássá silányítaná a nemes gesztust. Működött, így jutottunk el idáig. E zárókiadás tartalmában és névjegyzékében – Peru lesz az utolsó spanyol ajkú ország, ahol megjelenik – sor került néhány változtatásra. Bár az antológia panamai kiadása óta, így Mexikóban és az Egyesült Államokban is kiegészült három olyan szerzővel, akik már szerepeltek az elektronikus válogatásban (Alejandro Zambra, Federico Falco és Inés Bortagaray), ezúttal meginvitáltam egy újabb szerzőt, a perui Carlos Yushimitót, akivel a végleges névlista huszonnégy eleműre bővült. E bonus track számomra kiváltság és ünnepi aktus is egyben. Kiváltság, mert mássá és egyedivé teszi ezt a kiadást. Ünnep, mert bármily szokatlanul is hangozzék, hiába ért el létezésének négy éve során jelentős médiavisszhangot, nem volt könnyű elhozni A jövő nem a miénket a perui piacra, sőt már azt gondoltam, hogy erre nem is fog sor kerülni. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy tévedtem, és a Madriguera segítségével abban az édes kárpótlásban lehet részem, hogy itthon fejeződik be ez a kalandos út.

Diego Trelles Paz
Lima, 2012. szeptember

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, ott voltam az elejétől, szerencse volt, vagy így kellett lennie, mindegy is. Talán még annyit, hogy örömmel töltene el, ha azok a szerzők, akik kértek a magyar kötetből, a kiadó szakállas ígérete szerint a kezükbe is vehetnék.

Változatok (Carlos Castánra...)

2012.10.19. 09:00 Kurta | novella elmélet | 3 komment

A minap azzal keresett meg D. P. barátom, hogy van-e valamelyik szövegemből nyersfordításom. Mert hogy alkalmazott nyelvészi szemmel összehasonlítaná az eredeti szöveget a nyers és a végleges fordítással, ez az elemzés ugyanis "nagyon jól rámutatna a szöveg előállításakor működő kognitív folyamatokra", szólt a "tudományosan hangzó baromság" :)

Korábban leírtam, hogyan fordítok, és talán azt is, hogy az első változatot senkinek sem mutatom meg, kis kutakodás után ki is derült, hogy nem is őrzöm meg. (Pedig illene verzióznom, jaj, nem csak a gépen tartanom a fordításokat stb.) Viszont az első fordításaim idején arra gondoltam, a szöveg módosulását az egyes iterációk között már jól, vagyis látványosan is lehetne ábrázolni, nem változik már annyit a 2. lépéstől, hogy abból értelmezhetetlen kuszaság legyen. Ezért ilyen, 2., 3., 4. változatokat már találtam. Például Carlos Castán Hólepte peronjából (amit szívesen előveszek bármikor, mert elképesztően jó novella). És bár a fönt említett célra ezek nem alkalmasak, készítettem egy összevetést ide a blogra a végleges és a 2. (azt hiszem, 2.) változat között. A jelölések értelemszerűek (és nem csaltam, még az alapváltozat helyesírási hibái is benne maradtak). Jó böngészést, persze a PDF is "diffes", ezúttal az eredeti nélkül.

BehavazottHólepte peron

(részlet)

...

A vasúti társaságokvasúttársaságok folyamatosan, már a Union Pacific óta folyamatosan küzdenekpróbálják visszaszorítani az ehhez hasonló megmagyarázhatatlan jelenségekkel szemben.jelenségeket. Titokban, anélkül,ügyelve arra, hogy pánikot keltettek volna,ne keltsenek pánikot, sorban fölszámolták közülük azokat, amelyekről az isten háta mögötti vártornyokbaneldugott elefántcsonttornyokban végzett komoly kutatások alapján bebizonyosodott, hogy kiküszöbölhető apróságokon múlnak. Így, miután bizonyosegyes anyagokat másokkal helyettesítettek, elkerülték a kísértetvárosokat, rendszeresen átrendeztékösszekutyulták a menetrendet, megszentelték a gyártósorról legördülő mozdonyokat, és a forgalomban bevezették a hirtelen gyorsítást és fékezést, sőt a váratlan irányváltásokat, sikerült megszűntetniükmegszüntetniük a leglátványosabb furcsaságokat, s csakalig néhány túlélő maradt, deés ezek is csak hébe-hóba bukkantakbukkannak föl, kivételként, mely erősítikivételek, melyek erősítik a normalitás szabályait, oly módon, hogy előfordul – bár nem biztos, hogy az érintett mesélne az esetről –, hogy valakinek hajóval kelljen visszatérniejózan ész diktálta szabályokat, de ennek megfelelően mindig lesznek olyan utasok, akik, ha ép bőrrel akarnak visszatérni rövidke útjáról Leganésből.útjukról Leganésből, jobban teszik, ha inkább hajóra szállnak. Mindenesetre az igazat megvallva,lássuk be, annyi év után már kevéssé valószínű, hogy napjainkban komancsok támadjanak meg minket egy vonaton, vagy a cár postájával kapcsolatos kalandba keveredjünk.

...

Nem tudom, hogyan keletkeznek, sem hogy milyen gondolat ül ki elsőként az arcukra, hogy külsejüket megelőző századok halottaitól kölcsönzik-e, esetleg szimfóniáktól, ahogy azt Segriá gyanította, vagy talán rég elfelejtett festményektől.festményekről. Azt viszont tudom, hogy nem születnek, iskolába sem járnak, hogy a nyelv, amit beszélnek hamis, csak megjátsszák a magányt, hiszen nem ismerik az élet drámáját, emlékeik homályosak és oly változók,megfoghatatlanok, mint maguk az árnyak, melyek közt elillannak. Hús-vér emberek, de nem vár rájuk ravatalozó; nevetnek, de boldogságuk értelmetlen, mert semmit sem tudnak a fájdalomról, soha senki nem ríkatta még meg őket, soha nem merültek még feledésbe. Nem vagyok őrült. Én sem tagadom, hogy egy hétköznapi vagonbanvonaton az utasok többsége olyan, mint maga vagy én, emberek, akik az egyik városból a másikba utaznak egy kis levegőváltozásért, temetésekre igyekeznek, szerelmeket akarnak megmenteni, vagy sürgős üzleti ügyekben járnak el. [...]

...

[...] Abban a pillanatban a vonat,vonat csikorogva fékezni kezdett, és végül megállt. Teljesenmegállapodott. Ő pedig mozdulatlanná dermedt attól, amit látott: a teljesen behavazottlátványtól, ami fogadta: a hólepte peronon – amiről úgy tűnt,látta, hogy egy kis faluhoz tartozó megálló lehet – ott állt egyedülmagában egy fekete ruhás nő, szelíden mosolyogva a nevén szólította, és várta, hogy leszálljon. Az arca lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Azonnal tudta, hogy időtlen idők óta ismeri azt a nőt, hiszen öröktől fogva ő volt álmai asszonya, pontosabban álmai asszonyai, mert mindegyikük ott voltvolt, egyszerre, abban a nőben. A nő, akiAki gyengéden beadta neki a kanalas orvosságot, amikor beteg volt; a nő, aki éjszaka átmászott a laktanya kerítésén, hogy mellé bújhasson a priccsén; a nő, aki tajtékozva szállt repülőkre,mániákusan repülőkre szállt, hogy láthassa őt; a nő, aki megőrült érte, és csak azokat a ruhákat hordta, amelyeket magányos sétái soránsétáin ő választott neki a kirakatokból; a nő, aki, mivel nem létezett, az egész életét egy nyomorult, kietlensivár pusztasággá tette.változtatta. Külsőre egy kicsit emlékeztette az első szerelmére, de az arcvonásai lágyabbak és szebbeknemesebbek voltak, valószerűtlenebb, magasabb volt, számottevőenlényegesen szebb. Nem, másmilyen volt, mint az első szerelme, olyan volt, ahogy énekeltmint az első szerelme,szerelmének éneke, ő volt az a keringő.

...

De hogy valami haszna is legyen az egésznek: többször, szakmai fórumon, de magánban is hallottam, hogy egy műfordító panaszkodik, mert jelöletlen változtatásokkal (korrektúra nélkül) kapja meg a kiadótól, a szerkesztőjétől a módosított fordítását. És rengeteg időbe, energiába kerül, mire a módosításokat fölfedezi, hogy adott esetben visszajavítsa. Pedig a Word egészen régóta képes két dokumentumot összevetni, íme a leírások az Office XP, 2003, 2007, 2010 Wordjeihez. Igazán kezes eszköz, kiderülnek a turpisságok, néha a korrektúrával visszaküldött szöveget is érdemes így megnézni! (És persze beleírni a szerződésekbe, hogy a fordító beleegyezése nélkül nem mehet változtatás a nyomdába...)

Megjelentem: műút 2012035 (2012. október)

2012.10.17. 09:46 Kurta | chile publikáció | Szólj hozzá!

A dolog természetéből fakadóan egyre ritkábban fordul elő velem, hogy olyan médiumban publikálok, amelyben korábban még nem. Ez most egy ilyen ünnepi pillanat. :) Nem állítom, hogy a kezdetektől folyamatosan bombáztam anyagokkal a műutat, mert nem, egyedül A jövő nem a miénk blokkal kerestem őket annak idején. Mégis, mindig bennem volt, hogy jó lenne valamit közölni a többek által Magyarország legszínvonalasabb kulturális folyóiratának tartott kiadványban. Persze, alapvetően nem világirodalmi profilú lapról van szó, így tudtam, hogy csak valami korszakalkotóval érdemes próbálkoznom. A Vad nyomozóknak az irodalmi szerkesztő, k.kabai lóránt sem tudott ellenállni. Egy regényből persze nem mindegy, milyen részletet küld az ember, a műútban most megjelenő anyag tehát "fasza szöveg" lett, a 12-15. oldalon. (A tartalmat átlapozva pedig van itt még érdekesség bőven, teljes Kemény-blokk, például.)

Műút 2012035

Azért szeretném, ha legalább még egy részlet megjelenne a könyv előtt máshol is, hogy nagyobb merítést kapjanak az érdeklődők, lássák, mennyire sokszínű a szöveg. Erre van még egy kis esély.

Közben az Európa Könyvkiadó honlapján megjelent a Vad nyomozók leírása, decemberi várható megjelenéssel (2012-11-30: márciusi...). Egész korrekt áron, 3400 forintért tervezik adni az impozáns, 736 oldalra tervezett könyvet. A technikai leírásból az is látszik, hogy a 142 x 197 mm-es méret nagyobb, mint az eddigi két kisregény formátuma. Alighanem a borító tipográfiája, hangulata is változni fog, nem csoda, ez a regény sokkal fésületlenebb, szabadabb, (vidámabb?) mint amilyenek az eddigi borítók voltak. Ráadásul az is cél kell, hogy legyen, hogy a szerző, Bolaño neve, személye is előtérbe kerüljön, az ő brandjét is meg kell teremteni, ha tervez a kiadó folytatást.

Majd elfelejtettem, nem ide tartozik, amolyan szolgálati: a 2010-es "aranykor" után, amikor a Goldenblog zsűrije még top50-be választotta a Műfordítóblogot a kategóriájában, 2011-ben a közönség beárazta, és 128. lett. Az idei, nehézkesebb szavazási procedúra, na meg a kissé talán vékonyodó vagy megváltozó tartalom ellenére 2012-ben erősítettünk, egészen a 119. helyig. :D Köszönöm mindenkinek, akinek szerepe volt ebben!

Megjelentem: Sikoly 31-32.

2012.10.02. 17:27 Kurta | mexikó publikáció | 5 komment

Egészen januárig kell visszamenni az előző papíron megjelent fordításomért, és érdekes módon az is egy Antonio Ortuño novella volt. Most az összevont őszi-téli Sikolyban olvasható a 22-31. oldalon egy 2007-es novella a fiatal mexikói írótól. Úgy tűnik, Ortuño szarkasztikus stílusa bejön a szerkesztő uraknak. Pedig első levelében még azon aggódott Antonio, vajon érti-e majd az iróniát a magyar közönség. Jelentem, érti. Kár, hogy nem jött össze vele a korábban tervezett interjú, izgalmas lett volna.

Szerencsére egészen biztos, hogy nem ez az utolsó idén megjelenő fordításom. Két-három folyóiratmegjelenés plusz a könyv várható még. Termékeny év volt, még ha ez a blogon sajnos néha kevésbé is látszott.

süti beállítások módosítása