Ahogy mostanában írtam, idén megjelent néhány Bolaño-versfordításom, de maradt pár kiadatlan is. Tulajdonképpen nem kérte őket senki, az online lapok nagy részével nincs olyan viszonyom, hogy ilyesmivel keressem őket, blogpremier következik, mint régen.
Aki jön a vasárnapi könyvbemutatóra, és szereti az erős élményeket, az most ezt ne feltétlen olvassa el, valószínűleg szerepel majd a műsorban. De a vers kevesebb attól sem lesz, ha mégis elolvassátok, szóval nem szólok bele. Nem túlpolírozott darabokról van szó, ez is csiszolatlan gyémánt, mondjuk. De megszépeteni egy verset kb. akkora hiba, mint fordítóként megmagyarázni valamit az olvasónak. (Bár, persze annak is meglehet a helye és módszerei...)
Roberto Bolaño: Koszosan, slamposan (198?/9?)
A kutyák ösvényén a lelkem rátalált
a szívemre. Összetörve, de életben,
koszosan, slamposan, és tele szerelemmel.
[...]
Míg aztán végül a lelkem rátalált a szívemre.
Beteg volt, az igaz, de életben volt.
A kérdőjeles évszámokról annyit, a könyvben 1980-1998-ig, gyakorlatilag a Vad nyomozók sikeréig összegyűjtött versek szerepelnek, de nincs mellettük kronológia. És ez a "hiányosság" a kétnyelvű angol kötetben is megvan, föl is rótták neki a kritikusok.
Teljes változat és eredeti (PDF-ben):
Az illusztráció sunface13 fotója: Taos Graveyard.
