Végére ért egy történet, legalábbis spanyol nyelvterületen. Az online, az argentin, a bolíviai, a chilei, a panamai, a magyar, a mexikói és az amerikai angol könyv után (és az eltűnő tintás új argentin kiadás után) A jövő nem a miénk "hazatért", Peruban is megjelent, egy tavaly alapított kis kiadó első kötete lett! A mostani annyiban tér el a többitől, hogy nem három, hanem négy novellával egészült ki az eredetihez képest. A plusz egy perui Carlos Yushimitoról tényleg csak remek dolgokat olvastam, tőle viszont alig valamit. Jó lenne összeszedni ezt a négy novellát, és mintegy az antológia függelékeként megjelentetni egy csokorban. Nem kizárt, hogy így lesz.
A kötetben Trelles Paz bevezetőjét megelőzi egy rövid előszó vagy jegyzet, ebben Diego elmagyarázza, mi is a helyzet a kötettel. Nem zárja ki a megjelenést más nyelveken (nemrég egy német fordítóval váltottam levelet), de újabb spanyol kiadással már nem tervez. A regénye friss sikere gondolom bőven ad neki elfoglaltságot. Idézem azt a részt, amelyik újat mondhat a magyar kötetet ismerőknek.
[...] Ahogy A jövő nem a miénk formát öltött, és fokozatosan olvasókat és híveket szerzett magának, egyre inkább elhittem, hogy a projekt jelentősége megnőhet; büszke voltam, hogy sikerült összekovácsolnom egy nemzetközi csapatot olyan elbeszélőkből, akik számára nincs fontosabb az irodalomnál. Nem jósolhattam volna meg viszont azt a sikert, amelyet apró lépésekben, bizakodva és nagy kedvvel, a tisztességünket pajzsként fölhasználva elértünk. Egyik legfontosabb vágyam az volt, hogy bemutassam – rendszerezve, apró szabályokat követve, melyektől szuverén lesz, és egyedi személyiséget nyer – azt az írógenerációt, amelyhez tartozom. Nem törekedtem kanonizáló szigorra, és nem akartam valamiféle szent, megfellebezhetetlen szerzőlistát létrehozni. Az antológiát tulajdonképpen olvasókat kereső írók hozták létre, és a kötetet egyáltalán nem foglalkoztatta az irodalom és a reklám közötti, olykor zavaros viszony. Nem tartozott hozzá szlogen. Nem bábáskodtak a születésénél fontoskodó kritikusok. Nem akart megfelelni az ízlés nemzetközi vámszedőinek. És nem létezett számára az a kényszer sem, hogy találjon magának egy mindenható kiadót, amely üzleti vállalkozássá silányítaná a nemes gesztust. Működött, így jutottunk el idáig. E zárókiadás tartalmában és névjegyzékében – Peru lesz az utolsó spanyol ajkú ország, ahol megjelenik – sor került néhány változtatásra. Bár az antológia panamai kiadása óta, így Mexikóban és az Egyesült Államokban is kiegészült három olyan szerzővel, akik már szerepeltek az elektronikus válogatásban (Alejandro Zambra, Federico Falco és Inés Bortagaray), ezúttal meginvitáltam egy újabb szerzőt, a perui Carlos Yushimitót, akivel a végleges névlista huszonnégy eleműre bővült. E bonus track számomra kiváltság és ünnepi aktus is egyben. Kiváltság, mert mássá és egyedivé teszi ezt a kiadást. Ünnep, mert bármily szokatlanul is hangozzék, hiába ért el létezésének négy éve során jelentős médiavisszhangot, nem volt könnyű elhozni A jövő nem a miénket a perui piacra, sőt már azt gondoltam, hogy erre nem is fog sor kerülni. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy tévedtem, és a Madriguera segítségével abban az édes kárpótlásban lehet részem, hogy itthon fejeződik be ez a kalandos út.
Diego Trelles Paz
Lima, 2012. szeptember
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, ott voltam az elejétől, szerencse volt, vagy így kellett lennie, mindegy is. Talán még annyit, hogy örömmel töltene el, ha azok a szerzők, akik kértek a magyar kötetből, a kiadó szakállas ígérete szerint a kezükbe is vehetnék.
