Még az igazi visszhangok előtt az első: több helyen átvették ezt a sajtóanyagot, a könyvről beszélt K. D. És akkor jöjjenek a kritikák, ahogy szoktam, fordított időrendi sorrendben, folyamatosan bővítve.
(2012-11-08) Haklik Norbert kritikájának nem az előző elemzésnél megfogalmazott tömör sokat mondás az erénye. A Tiszatáj online-on közölt írás soha nem látott részletességgel veszi sorra az antológia novelláit, és átfogó abban az értelemben is, hogy kortárs világirodalmi párhuzamokat von, megalapozottan. Véleménye szerint: "Diego Trelles Paz sikerrel vitte véghez azt a bravúrt, hogy változatosságát és egységes jellemzőit egyaránt szem előtt tartva mutassa be a legújabb latin-amerikai novellisztika gazdagságát."
H. N.: Hiánynovellisztika
Diego Trelles Paz válogatásának magyar nyelvű kiadása tehát több évtizedes hiányt szüntet meg, azáltal, hogy felzárkóztatja a magyar olvasót a latin-amerikai irodalom közelmúltjának-jelenének történéseihez.
Szintén a hiánnyal szembesülünk, ha a stílus, avagy az írásmód olyan jellegzetességeit keressük, amelyek a kötetben szereplő novellákra általánosan érvényesek volnának. Az antológiában szereplő kisprózákban ugyanis a mágikus realizmustól megörökölt barokkos körmondatokra, valamint az olykor egyszavas mondatokkal dolgozó minimalizmusra egyaránt találunk példát, és az írók látásmódja is igen széles spektrumon helyezhető el a realizmustól egészen az abszurdba hajló fantasztikumig. A hetvenes években született latin-amerikai írónemzedék tehát abban is markánsan különbözik a mágikus realista boom alkotóitól, hogy műveikben nem az írásmód közös esztétikai jegyei, hanem az általuk feldolgozott valóságélmény hasonlósága a meghatározó. E valóságélmény megfogalmazásában pedig ismét a hiányé a főszerep. Tovább...
(2012-08-24) Jönnek és jönnek, az Irodalmi szemle júniusi számában Szalay Zoltán írt a kötetről, és kezdem azt hinni, hogy a Google Alerts nem tartozik a Google priorizált fejlesztései közé, mert erről a cikkről sem adott hírt. Pedig kár lett volna elsiklani fölötte, nemcsak azért, mert megkülönböztetett figyelemmel illeti a fordítót, hanem azért is, mert kiegyensúlyozottan fölépített, és tömören mond sokat az irodalmi értelemben "hátborzongató" és "kíméletlen" kötetről.
Sz. Z.: Nem kérnek a jövőből
Első hallásra úgy tűnhet, egy végsőkig kiábrándult, nihilizmusra hajlamos generáció dühöngésére számíthatunk – ezt a feltételezést erősítheti az anarchista jellegű, falfirkákat, köztük egy csontvázat ábrázoló borító is. Ha elcsépelt frázisokat akarnánk halmozni, elővehetnénk az olyan skatulyákat, mint a „válság nemzedéke”, a „neoliberalizmus kisemmizettjei” stb., ezzel azonban semmivel nem jutnánk közelebb ehhez a kötethez. A jövő nem a miénk című prózaantológia szerzői megjelenítik ugyan az aktuális, ha úgy tetszik, nemzedéki közhangulatot, mindezt azonban kifinomult irodalmi eszközökkel teszik. Tovább...
(2012-08-01) Ismét Zelei Dávid, ismét papíron, ezúttal a Kalligram július-augusztusi számának lapjain adja a tippeket a magyar kiadóknak Jövőt nekik című írásában. Remélem, akad még rajta kívül is védelmezője az új latin-amerikai irodalomnak.
Z. D.: Jövőt nekik! Az új latin-amerikai irodalom védelmében
Pedig akárhogy is nézzük, a kontinentális generációs antológiákban bővelkedő Latin-Amerika számos esélyt adott nekünk, hogy egy hatalmas földrajzi tér tíz-tizenöt-húsz évének irodalmi terméséből úgy kapjunk válogatást, hogy még a több ezer novella átrostálásával se kelljen törődnünk. (A Modern Dekameron-sorozat kapcsán kiderült, utóbbi legalább másfél éves munka, nem jelentéktelen piszmogásról van tehát szó.) Sajnos nem használtuk ki, így aztán lemaradtunk például arról a momentumról, amelyben egy jellemzően hatvanas években született generáció tagjai fellázadnak a fent említett, nyakra-főre (és természetesen hibásan) csak „mágikus realistáknak” címkézett generáció (s még inkább a Márquez és Vargas Llosa oldal- és farvizén felevező epigonok) ellen a McOndo-antológiában (1996 – a cím természetesen a Száz év magány Macondójára utal), ami provokativitásával ráirányíthatta volna a figyelmet arra, van élet a boom után. Az azóta felnőtt, hetvenes-nyolcvanas nemzedék képviselői már más koordinátarendszerben mozognak, többen közülük más olvasmányszubsztrátumból építkeznek...
(2012-05-21) A Magyar Narancs Minimum tizenegyes! című irodalmi sikerlistája áprilisban jelentkezett világirodalmi kiadással. A kommentárt jegyző Vári György szerint "a lista talán minden eddiginél nagyobb szórást mutat", gondolom, ennek is köszönhető, de mégiscsak örömömre, a megosztott 7-8. helyen ott az antológia. Erről kép is van, az Írók Boltjából. :) Apró extra, az újabb sorozatszerkesztői pályázatában sikerként ír K. D. a kötetről. (Magyar Narancs, 2012/16. április 19.)
V. Gy.: Félelem és reszketés a világirodalomban
A jövő nem a miénk, hirdeti a fiatalságot, mint fentebb is láthattuk, igencsak jellemző derűvel egy a 70-es, 80-as években született szerzők műveiből válogatott latin-amerikai prózaantológia... A gyűjtemény alaposan átrendezheti a latin-amerikai irodalomról alkotott, mágikus realista nagyregények által formált képünket... Tovább...
A tovább után jön Z. D., H. T., N. Z., L. J., V. N., H. A., N. M., P., N. és B. P.
(2012-05-17) Bár nem kizárólag az antológiával foglalkozik (három másik, spanyol nyelvterületről, még pontosabban Spanyolország területéről merítő antológiával közösen elemez), vagy éppen ezért, Zelei Dávid Ex librisét külön érdeklődéssel olvastam. ÉS előfizetéssel megtekinthető, anélkül pedig kapható az újságárusoknál, ma még. (Élet és irodalom, LVI. évfolyam, 19. szám, 2012. május 11., 19. o.)
Z. D.: Ex libris
Ami biztos: tematikáját, hangulatát illetően nincs még egy ilyen homogén összeállítás a négy közül, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kötet egy (a borító által pontosan megszólított, a bevezetőben jól körülírt) meghatározott szüzsét kedvelő olvasói kör számára jelent bombatalálatot. A bizarrt, betegesen erotikusat, hátborzongatót, vagy megdöbbenőt kedvelők kincsesbányája ez, mely a modern, nagyvárosi vesztes minden formáját bemutatva értekezik a függőség számos variánsáról - békaperspektívából. Tovább...
2012-05-15) A türelem recenziókat terem, mondhatnám, másodvirágzását éli a kötet. Huszár Tamara kritikája az Irodalmi Jelenben olvasható. Újabb alapos olvasás, újabb alapos, kimunkált elemzés, a kommentzónában olvasható félreértéseket pedig, hát, nehéz lenne az írásnak felróni. Érdekes érzés látni a novellákból kiragadott részleteket, egyik-másik olyan idegen, mintha nem is én írtam volna. Pedig a szövegegységben egész máshogy hatottak rám a fordítás közben.
H. T.: Latin-amerikai erőszaktörténetek – avagy a kívülre tett részvét
A narrációs megoldások csak emelik az elbeszélések tétjét. A magyar irodalom morális kódja itt nem érvényesül, a szerzők bátorságát mutatja, hogy a már említett, erkölcsileg elítélendő szereplők egyes szám első személyben szólalnak meg. A szokatlan megvalósítás idegenül hat a magyar olvasónak, de az én hangja és az olvasó közti összeférhetetlenség, a pillanatnyi azonosulás, majd a teljes tagadás nagyon is hatásosnak bizonyul. Tovább...
(2012-05-06) Ezúttal a Kortárs folyóirat online felületén jelent meg recenzió a kötetről Nagy Zoltán tollából. Az írás felépítése emlékeztet egyik-másik egyetemi szemináriumi dolgozatomra, mindenesetre, ha jól értem, ő is elismerően szól a fordító munkájáról is: "Az antológia változatos történetekben és írói megoldásokban, amelynek érzékelhetőségében a fordítói munka is sokat segít". (Jut eszembe, talán az összes szemináriumi dolgozatom, és a szakdolgozatom is elérhetőonline. Vigyázat, nosztalgiával olvasandó. Kivéve a szakdolgozat, mert az nagyon penge, hivatkoznak is rá, nem kevesen. :)
N. Z.: Latin Nihil
Hivalkodó és halott, önironikusan harsány, ám sivársága ellenére romantikus is: A jövő nem a miénk éppannyira ambivalens hatást kelt, mint borítója. Ha maradt is valami a Száz év magány, a Város és a kutyák után, az a nihil nemzedéki érzése lehet Dél-Amerikában. Tovább...
(2012-04-26) Utoljára valamikor ötödikes koromban szerepeltem a tévében. Most megint. Egy ideje gondolkodom, hogy mi legyen ezzel. A publikációk, és főleg a könyvek megjelenésével az anonimitásom (egyébként sem igazán lényeges) illúziója is megszűnt. (Ezt magam is fölszámolnám már szívesen, csak az új honlapnak még esélye sem volt elkészülnie.) De míg a rádióinterjú a Schweblin könyvről egészen jól sikerült, ez a mostani, hát, mit mondjak. A 13-14 perc fölvett anyagból alig 4 került adásba, ilyen a műsor, persze, de ebben a 4 percben szinte semmi érdekes nem hangzik el. Nem lehetett könnyű dolga a rendezőnek B. M.-nak. Ha meglenne a teljes interjú, az átiratot föltenném a blogra, de nincs, így nem kap külön bejegyzést, elfér itt. Talán a szűk szakmán belül lehetett valamiféle hatása az adásnak (lehet, hogy a MaNcs listája is ezt igazolja?), de vásárlási lázat biztosan nem indított el. Tehát, 1 könyv, április 6-án, beszélgetőtárs L. J., a téma a könyv.
L. J. – K. G.: 1 könyv – A jövő nem a miénk
Erős idegzetűeknek van videó is. :) Tovább...
(2012-04-09) Vass Norbert a Prae.hu-n írt szokatlanul alapos és elemző recenziót a könyvről. Persze, gondolom, nem tőle szokatlanul... Mindenesetre mindig jó a "nekem tetszettnél" komplexebb gondolatokat olvasni. És szerénytelenül idézem: "A fordító sokféle hangon szólal meg, és mindahányat magas színvonalon beszéli." Khm. Spoilerekből azért az ízlésemhez képes ő is túl sokat adagol, persze az én ízlésemnek egy is sok.
V. N.: No Future, mondta a teacher
Hagyjuk is a hömpölygést, hisz egészen friss áru érkezett Latin-Amerikából! Hogy mit rejt a szállítmány? Hűvös hangú dekadenciát. Rettenetet és borzongást Londonból és Limából. Vad és céltalan szexualitást. Klausztrofób exhibicionizmust, ketrecbe zárt nihilizmust, időn túli tájak Apokalipszis-várását. Az erőtlenséget, tehetetlenséget nyomatékosító erős széljegyzeteket. Szalagcímszerű hangulatképekben így adható áttekintés A jövő nem a miénk című, fiatal latin-amerikai elbeszélőket bemutató kötetről. Tovább...
(2012-02-22) Hercsel Adél életét rendesen fölforgatta A jövő nem a miénk. :) Érzékeny vallomást olvashatunk tőle a Revizoron. Egy újfajta mágiáról ír, amely már nem emlékeztet a mágikus realizmusra...
H. A.: Brazil nők zsilettpengével
A novellisták a titkokat a kimondatlanságba, a sorok közé rejtik: mesterien adagolt valóságmorzsákat szórnak elénk, és arra kényszerítenek, hogy irracionális elemekkel egészítsük ki az összefüggések láncolatait. Történeteiket eredendően a szexualitás, a perverzió, az erőszak, a nyomor és a bűn nyelvén írják a világról. Nincs bennük se felszabadító igazság és üdvözítő jó, se sátáni erő és gonosz démonok. Egyszerűen csak arra mutatnak rá, hogy mi magunk vagyunk a valóság, a történet, a mágia. Tovább...
(2012-02-10) Nagy Márta is alaposan kivesézte az antológiát, ő sem találta úgy, hogy vidám olvasmányról lenne szó. A cikkben is linkelt prezit (H. A. és H. J. munkáját) már ezernél is többen látták, nem kis része van a lányoknak abban, hogy a könyvet ismét "viszik mint a cukrot." Aki nem szereti a lelőtt poénokat, annak szólok, Márta írását inkább hagyja ki.
N. M.: Antinők és antimesék
A sokféle, sokszínű elbeszélésgyűjtemény darabjainak közös vonása a kilátástalanság, kiúttalanság, melyet a kötetcím is sugall. A szövegek szereplőinek esélye sincs a kristálytiszta jövőképre: kisiklott életű, hátrányos szociális helyzetű, személyiségzavaros, torz figurák szinte mindannyian, és ha nem a biztos társadalmi háttér hiánya okoz problémát nekik, akkor a közvetlen környezetükben élőkkel való viszonyaik kuszák. Tovább...
(2011-12-29) A Könyvjelzoon piir az idei évet A madárevővel indította, és lehet, hogy a latin-amerikai antológiával fog zárni. Tehát 2011 a latin-amerikai irodalom éve volt! :) Viszont ő is (más is) hiányolja a könyvből a hosszabb életrajzokat. Átmeneti megoldásként ajánlom a Kié a jövő? sorozatot, amíg nem csinálunk jobbat.
P.: A jövő nem a miénk
Míg például a kortárs norvég elbeszélők szereplői idős emberek, a jóléti társadalom peremén a saját feleslegességük érzetében pácolódnak, vagy épp majd felrobbannak a sorok a megcsontosodott kapcsolatok felületességétől, a latin-amerikai elbeszélések szereplői leggyakrabban fiatalok, akik még azon a ponton állnak, hogy eldöntsék, mit is kezdjenek az életükkel, a mi vagyok, ki vagyok, kik vagyunk, a kilépés az életbe, amikor az álom azt álmodja, hogy vége az álomnak. Más a narráció, más az én megszólaltatása, természetesen mások a témák. A latin-amerikaiaknál szenvedély, hús, vér, végzetszerű gondolkodás. Tovább...
(2011-12-03) A népszerű Olvasóterem.com-on annak idején nem írtak a Schweblin könyvről. Annál nagyobb öröm Nóri írását olvasni most az antológiáról. Félreértéseket elkerülendő: a hátborzongató és a nyomasztó ebben az esetben pozitív jelzők.
N.: A jövő nem a miénk – novellák
A 20 novellából álló mű igen figyelemreméltó. Különböző történetek különböző írók tollából, valahogy mégis mind ugyanazt a hátborzongató érzést keltik az olvasóban. Állandó jelleggel felbukkan bennük a beteges erőszak, a szexualitás, a külvárosok hangulata, a reményvesztettség érzése, a folyamatos bizonytalanság a jövőre nézve, a szürke hétköznapi élet és a belőle kiutat nyújtó élvezetek. Nyomasztó könyv, de hűen tükrözi a dél-amerikai országok világát. Nem a karneválokat és tengerparti luxusszállodákat, hanem azt a másik, rejtett oldalt. Tovább...
Ezúttal Báder Petra nyitja a sort, ő mutatja be a kötetet a Lazarillón.
B. P.: „Come and see, kedves olvasó: jöjj és láss, itt vagyunk: háttal a jövőnek, az összeomlás krónikásai”
Minden elbeszélés előtt találunk egy rövid életrajzi összefoglalót az egyes szerzőkről. Ez segíti az orientációt, ám az is igaz, hogy egyiküket sem lehet besorolni egy konkrét irányzatba, hiszen ezek az irodalmi tendenciák épp alakulófélben vannak, most születnek. Az egész kötet a társadalomra reflektál: a kirekesztettség, az egyenlőtlenség, a közöny, a kiszolgáltatottság, a megalázás és a megalázottság játsszák a főszerepet. A kilátástalan jelen erős társadalomkritikába torkollik, miközben egyfajta beteg erotika és erőszak két síkon, mégis sokszor egyesült erővel dominál.
A novellák tehát tematikailag és struktúrájukat tekintve is nagyon változatosak: megkapjuk, amit várunk, hiszen csupa új hang jelentkezik. A kötet nem véletlenül szült olyan sok polémiát Latin-Amerikában: pimaszul provokatív. De végtelenül pesszimista. Tovább...
A visszhang után egy félig lejárt szolgálati közlemény. Szépen araszolgat fölfelé a Bookline elbeszélések, novellák és antológiák toplistáján a kötet, de még érdekesebb, hogy mennyire fölhúzta maga mellé (elé) Schweblin A madárevőjét, nagyon. Aki még nem szerezte be valamelyiket, annak adok két tippet:
JAK-könyvvásár
A JAK-irodában (1088 Budapest, Múzeum utca 7.) október a 4-én JAK-füzetek és a Világirodalmi Sorozat rendelkezésre álló példányaiból könyvvásárt tartanak 12 és 14 óra közt. A köteteket 50%-os áron lehet megvásárolni, 3 könyv megvétele után tetszőlegesen kiválasztott pólót adnak ajándékba, 5 könyv esetén kettőt. (Nem 100%, hogy ez a könyv is a "rendelkezésre állók" között van, érdemes érdeklődni aznap a 06 1 352 7103-as telefonszámon.)
Nyitott Könyvműhely akció
Vagy, ha úgy tetszik, a Libri kiadó még mindig akciózza egy csomó könyvét, közvetlenül tőlük rendelve 70%-os kedvezménnyel kapható A madárevő. Tényleg, 894 forintért kinek nem éri meg? (A Libri "Olvasó Barát" akciójában pedig október végéig 990 Ft a könyv. / 2011-10-03: a bookline Nyitottan a világra! akciójában október 13-ig él a 990-es ár.)
