Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Visszhang: Vad nyomozók. (Európa, 2013)

2013.08.14. 20:05 Kurta | chile hangfelvétel vad.nyomozók | Szólj hozzá!

Persze nem véletlenül vállaltam el a munkát, Bolaño könyvét megelőzte a híre, már a kisregények 2010-es megjelenésekor utalt több kritikus is a Vad nyomozókra. Talán az irodalmi lapokban megjelent anyagokkal sikerült fenntartani a kíváncsiságot, és a lelkes olvasók már várták a regényt. Az Irodalmi szemle áprilisi számában az Infrarealista kiáltvány, két novella (Fotók, Mauricio Silva, a „Szem”), pár vers és egy remek interjú mellett közölt D. A. esszében is szó esik róla. Az azóta megjelent apró beharangozók még elég komoly félreértéseket és a könyv olvasásának értelemszerű hiányából fakadó pontatlanságokat tartalmaznak, de valahol ez természetes (és jó látni, hogy dolgoznak a kiadó PR-esei). Bolaño boomról (vagyis a két főalakról) alkotott véleményét idézném is az interjúból:

Talán túlzott volt a mozgalom emblematikus alakjait övező rajongás, ami nyilván igazságtalan volt a csöndesebb figurákkal szemben, mint Monterroso vagy Onetti, akik viszont egyre több teret nyernek az utóbbi időben. Mintha jobban kiállták volna az idő próbáját.
– Szerintem nem így van. Egy Vargas Llosa vagy egy García Márquez irodalma kimagasló.

Mint egy katedrális.
– Több annál. Nem hiszem, hogy az idő kárt tehet bennük. Vargas Llosa munkája például hatalmas. Ezernyi ponton kapcsolódik másokhoz és mások is ezernyi ponton kapcsolódnak hozzá. García Márquezé szintén. Ezenfölül mindketten közszereplők. Nem csupán az irodalmi élet szereplői. Vargas Llosa elnökjelölt volt. García Márquez komoly politikai súllyal és befolyással bír Latin-Amerikában. Ez kissé torzítja a képet, mégsem szabad elfelejtenünk, milyen pozíciót töltenek be a rangsorban. Ők ketten többek, többek az utánuk következőknél, és kétségtelenül többek az én generációm íróinál. Olyan könyvek, mint például Az ezredes úrnak nincs, aki írjon egyszerűen tökéletesek.

A Google Alerts soha nem látott mélységekbe küzdötte magát, de figyelek, sorjázom majd a megjelenéseket itt is.

(2014-04-29) A külvárosi élet hátránya, hogy a kultúrszomjat nem könnyű oltani, most jutottam hozzá a februári Kalligramban megjelent Z. D. - ritka műfaj - fordításkritikához. A hispanista nem kímél, de az élve boncolás közben mintha védőbeszédet mondana az alább B. E. által megkérdőjelezett döntésem mellett. Persze rámutat néhány véleményes megoldásra is, de a konklúziója: "...a Vad nyomozók 2013-ban, magyarul is friss és magával ragadó nem kis részben a kitűnő fordításnak köszönhetően." Az egyik izgalmas alapvetés viszont az - az eredetit olvasó egyes kritikusok által a szerzőnek felrótt kishiba -, hogy a Vad nyomozók szlengje, sőt dialektushasználata nem hiteles. "los mexicanos hablamos como chilenos, los chilenos como españoles, los españoles como el árabe que aparece en una parte y ese árabe, a su vez, habla como francés..." Lehet-e a fordításban hitelesen rekonstruálni egy eredendően a szerzőn átszűrve homogenizált vagy helyenként "kibicsaklott" szöveget? A vélemények persze megoszlanak... izgalmas lehetne erről vitázni.

Z. D.: Zsigerből vagy realistán?

A chilei, mexikói, katalán és még ki tudja, milyen szereplők nyelvi szubsztrátumainak egybeöntésén túl ugyanakkor az időbeli dimenzió is újabb nehezítő tényező: vajon egyáltalán elvárható-e egy húszéves időintervallumban játszódó regénytől az, hogy minden pillanatában ne csak a megfelelő nyelvjárást, de annak korhű szlengjét is visszaidézze? Többé-kevésbé arról van itt ugyanis szó, hogy egy negyvenes évei végén járó, régóta Katalóniában élő chilei író a kilencvenes évek végén megpróbálja visszaidézni (majd módosítani) húsz évvel azelőtti, egészen eltérő nyelvi, kulturális és történelmi közegben megtörtént mexikói kalandjait: bravúros emlékezet ide oda, nem biztos, hogy ez száz százalékban lehetséges. Ez azonban még csak a spanyol változat lehetséges defektje: mi van akkor, ha a hetvenes évek mexikói szlengjének kilencvenes évekbeli átiratát a 2010-es évek elején kapja kézhez átültetésre a magyar fordító? Milyen szlenget, kornyelvet használjon, melyik idejéhez igazodjon? A cselekményéhez, annak papírra vetéséhez (vagyis a szöveghez), vagy a sajátjához?

...

Kertes szerencsés módon nem próbálja valamilyen tájnyelvvel (mondjuk, erdélyi tájszólással) érzékeltetni a szöveg mexikóiságát, jól érzi, s legalább ilyen jól is adja vissza ugyanis az annak minden elemében lüktető urbanitást, a tónus pedig pont oly élő és üdítően fiatalos, mint a szereplők, s mint maga az oralitásra erősen alapozó szöveg. Bolaño nyelvi invenciónak magyarításai [...] pedig különösen a mocskos szájú amerikai Bárbara Patterson monológjai esetében érnek fel az eredeti mű ötletgazdagságával.

(2014-04-29) Szép meglepetés volt a Magyar Narancs könyvfesztiválra időzített számában ismét a minimum 11-es listáján, több "méretes regény" közt látni a kötetet. S bár K. I. vélhetően olvasatlanul méltat, az őt követő B. E. olvasmányos és sokat mondó, ehhez mérten épp nem túlságosan mélyen szántó elemzésében kitér a fordításra is. A szleng izgalmas kérdés, valóban tudatos döntés volt, és ismét belegondolva nem érzem, hogy az "eredetit" követő, kvázi historizáló szleng elegendő alibit nyújtana ahhoz, hogy a recenzió végén előrevetített, ebben az esetben viszont instant módon nevetséges argót elbírja a szöveg. Hogy miért idézőjelben az "eredetit", kommentálom a következő részlet előtt.

B. E.: Világzsiger

A Vad nyomozók az 1970-es években játszódik, a 90-es években íródott és a 2000-es évek nyelvén beszél (magyarul). Ezért kárhoztatni kéne a fordítót, de nem teszem: nagyrészt innen, a nyelvből jön az az otthonosságérzet, amely módot ad a mezei olvasónak, aki nem a dél-amerikai irodalom-szakértője, hogy valahogy elfészkelődjön a több száz idegen névből... felépülő, észbontóan ismeretlen világban.

...

Kertes Gábor nagyszerű munkát végzett, de hosszabb távon visszaüthet az a más szempontokból nagyon is védhető döntése, hogy kortárs szlenget használ. Az ötvenes években, a beatgeneráció után egy emberöltővel született, a hetvenesekben pályára lépő korosztály nagy nemzedéki regénye nem csak az idei bestsellerlistát célozza meg; ma kultkönyv, holnapra klasszikus lehet, de mindenképp időtálló olvasmány, míg a szleng gyorsan avul és válik nevetségessé. De ez legyen a jövő gondja, egyelőre semmi akadálya nincs annak, hogy átadjuk magunkat a Vad nyomozók mozgalmas tablójának, színes figuráinak, fekete humorának. Tovább...

(2014-04-12) Ezúttal a Kultography-ról linkelek, gy. azt írja: "Bolaño sokat markol, és nem kevesebbet fog a gigantikus regényfolyamban", kellemes, rövid kis elemzés.

Gy.: Nyomozás egy vers után

Senkit ne tévesszen meg: a Vad nyomozók nem krimi. A gigantikus puzzle igazi huszadik századi pikareszk regény, amellyel a kultikus chilei regényíró, Roberto Bolaño valódi remekművet alkotott.

...

A regény igazán érdekes része azonban nem is Juan García Madero naplója, hanem maguk a Vad nyomozók: egy több mint ötszáz oldalas monológfolyam, ahol több mint ötvenen mesélnek arról, milyen viszony fűzi őket a nyomozásukkal húsz évet eltöltő zsigeri realistákhoz. Időben, térben és stílusban is jókora távolságot ível át Bolaño, ahogy követi hőseit. Tovább...

(2014-04-11) Ismét az ÉS hasábjain, ezúttal az Ex libris nyitótételeként kapott helyet a regény. A már V. Zs. által is idézett Echavarne-idézettel felütve. Mondanom sem kell, pozitív az írás kicsengése.

W. A.: Ex libris

[...] Hálátlanság lenne csupán ferdített önéletrajzként tekinteni erre a mesteri kompozícióra... Latin-Amerika egy jól körülírható tér helyett egyfajta mentális állapottá minősül át. Az álomszerűséggel járó képtelen és bizarr eseménysorozat, amely több esetben kitér az e világi magyarázatok elől is, éppen a regényidő alattomos előrehaladásáról tereli el az egyébként is belefeledkezésre kényszerített olvas figyelmét. Belano és Lima szinte időtlen figurákká válnak a végzet és az egzisztencia megannyi fondorlatán időközben már átesett társaság többi tagjának gyűrűjében...

(2014-04-11) A könyvről megemlékeznek sör- és fociblogok is, de azért mégiscsak az elemző olvasók és kritikusok véleményét sorjázom az oldalon. Még előtte megemlékeznék arról, hogy M. N. M. "lenembestsellerezte" a Vad nyomozókat egy interjúban (bár sikernek könyveli el).

A következő kritika Gy. K. az Irodalmi szemlében megjelent elemzése. Tulajdonképpen nem könnyű kiemelnem belőle a lényeget.

Gy. K.: Zsigeri fikciók

[...] A regénynek ebből a második, a pikareszk regényt dokumentumregénybe illesztő részéből azért is nehéz a szökés utáni eseményeket rekonstruálni, mert a vallomástevők nyilatkozatai sokszor ellentmondanak, cáfolják, sőt kioltják egymást. A tényszerűségüket még inkább megkérdőjelezi a többször is nyilatkozó Quim Font, aki ekkor már a bolondokháza falai közé zárva fejti ki megkérdőjelezhetetlennek hitt, különös asszociációkkal, szürreális víziókkal tarkított álláspontját. [...]

[...] A második rész vallomásainak szubjektivitása azonban oly mértékű, hogy a harmadik rész ismeretében sem tudjuk: egy adott, igaznak beállított esemény vajon valóban megtörtént-e, vagy csupán egy önmagát zsigeri realistának valló író- vagy költőtárs fiktív története ami nem véletlen, ha tudjuk, hogy Bolaño alkotásainak egyik legfőbb célja a feszültségkeltés az irodalom és az élet, a fikció és a realitás között. S e regénye vallomásos részével épp ezt a feszültségkeltést fejlesztette tökélyre.

(2014-01-03) Mielőtt rátérnék a következő remek fordulatra, mindenképpen említést érdemel, hogy az ibérvilág-szakértő Lazarillo évértékelése szerint a Vad nyomozók lett az év könyve 2013-ban! :)

"Egy darabon a Kritika kíséri a Művet, majd a Kritika elenyészik, és a Művet az Olvasók kísérik tovább", idézi a regényt vargarockzsolt a moly.hu közösségi oldalon. Röpködnek az ötcsillagok a molyon, és bár nagyon remélem, hogy az a bizonyos Kritika még nem enyészik el, lesz még, aki hozzátesz a "diskurzushoz", örömmel látom, hogy valami megmozdult a (teljes olvasóközönségre nézve reprezentatívnak természetesen nem tekinthető) közösségi oldalon, az Olvasók között. (Ráadásul "mostanában Pynchon és Roberto Bolaño, posztmodern amerikai írók regényei szövik át" K. L. gondolatait is.) A következő értékelést is a molyon olvastam először.

V. Zs.: Irodalom és Élet 760 oldalon

Szomorú könyv, rengeteg humorral, mindenütt ott leselkedik benne a halál, de így legalább van tétje a dolognak: aki felnéz az éjszakai égre, a hidegen szikrázó csillagokra, vagy a kopár és szürke sivatagot átjáró szélbe tartja az arcát, vagy a nagyváros hunyorgó neonfényeit bámulja, vagy a tenger hullámainak zúgását hallgatja egy part menti barlangban, pislákoló gyertyafénye mellett, nem tudhatja, meddig tart az élet, ami nem zárja ki, hogy ma nevessen, és elmesélje a tegnap történeteit.

...

Remekmű, igazi klasszikus nagyregény. Tovább...

(2014-01-02) A korábban részletet is közlő műút páros kritikájának másik szerzője, M. G. komoly vállalással rögtön mindhárom magyarul megjelent Bolaño-regényt tárgyalja. Külön figyelmet szentel a fordítónak, és visszafogott kritikával él: a beszédmódok regionális különbségeinek elvesztése miatt az eredetinél jelentősen homogénebb szöveg, illetve helyenként a hetvenes évekbeli helyett a mai fiatalság nyelvhasználatát tükröző szleng miatt, de a verdikt: "A fordító büszke lehet, a grandiózus projekt eredményesen valósult meg." (Kedves "baki" egyébként, hogy az írásban Ford* Impalát említ, a fordításkritikában ezen is el lehetne merengeni, ugyanis az Impala bizony Chevrolet, az eredetiben ugyanakkor tényleg Ford Impala szerepel. Átírni Chevyre érzésem szerint túl nagy "ügy" lett volna, meghagyni Fordnak [nehezen indokolható] hiba, hát maradt szimplán Impala. Egyébként bevallom, én sem szúrtam ki, az olvasószerkesztő találata.)

M. G.: Új költészet, vad nyomozás, éjszakai csilagok Chilében

Roberto Bolaño szövegei vagy tetszenek vagy nagyon nem, de mindenképpen felkavaróak, és nyugtalanító kérdésekkel szembesítenek. Nem kötődik a latin-amerikai próza már-már klisészerű hagyományaihoz, túllép a mágikus realizmus sokszor kiüresedett divatján, az esztétizált fantasztikum elméleti játékain. Bolaño a rideg valóságról [, a diktatúra észbontó gyötrelmeiről], az egyén elveszettségéről ír, ám nem a dokumentumirodalom történeti igazságfeltáró szándékával, hanem a borgesi és cortázari világkép nyomán az értelmiség egyéni szerepvállalásának felelősségét keresi. Bolaño sugallata fájdalmasan nyugtalanító, sokszintű metaforái, képi megfogalmazásai fanyar cinizmussal vonnak be mindnyájunkat a felelősök körébe.

A tovább után B. I., V. Gy., B. P., O. A., Z. D., U. B., O. A., E., F. B., B. M., B. Sz., B. R. és B. K.

(2014-01-02) A regény iránti kritikai érdeklődés, mondhatni, töretlen. A decemberben megjelent 042-es műútban ketten is közölnek elemzést a Vad nyomozókról. B. I. a regény olvasása közben azt találta kommentelni, hogy kiváló a fordítás, a kritikája végére pedig talán azt is megtudjuk, hogy most akkor van rejtély vagy nincs. Mindenesetre "Bolaño leírásai egyébként olyannyira jól működnek, hogy a folyóiratokkal, megjelenésekkel, egyéni csip-csup ambíciókkal és intrikákkal kapcsolatos észrevételei többsége még akár a mai magyar környezetben is teljességgel érvényesnek tűnik."

B. I.: Az ablakon túl

A Vad nyomozók mind tematikus rétegzettségét, mind narratív struktúráját tekintve aligha tekinthető szokványos regénynek […] lényegében egy eposz, mely nagyjából az Odüsszeia, a Don Quijote és az Uysses által meghatározott, megannyi fehér folttal rendelkező irodalmi Bermuda-háromszögben kínálja magát olvasásra, egyesítve az utazás, az otthon iránti ágy, az anakronisztikus képzelgések és társadalmi szerepzavarok, továbbá egy kimeríthetetlen potenciállal bíró „nyelvi gépezet” működésének mozzanatait.

(2013-12-21) Még mindig a listák, a Könyves idén is jelentkezik "teljesen igazságtalan és szubjektív" listájával, amelyben a Vad nyomozók a 8. helyen zárt, ami dobogós helyet ért a világirodalmi sorban. Nem érdemtelenül. :) Az első Nincsteleneket ma vettem meg, beleolvasva Bánk Zsuzsa Az úszója jutott eszembe, az rosszat nem jelent. Az Irodalmi szemle karácsonyi körkérdésében B. K. említi a két könyvet együtt: "olyan könyvek jutnak eszembe, amelyeket nem sikerült eleddig beszereznem, és egyre inkább „nyomaszt” (főként a kritikai diskurzus miatt, melynek így nem lehetek része), hogy nem olvastam el őket. Olyan könyvekre gondolok, mint Roberto Bolaño Vad nyomozókja, Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye..." 

2013 legjobb könyvei

Ekkora káosszal találkozik az olvasó, ha nekivág Bolaño monumentális, kontinenseken átívelő roadmovie-jának. Meg egy vagy többéjszakás szeretőkkel, felületes vagy régi ismerősökkel, brit hippilányokkal, világcsavargókkal, kiábrándult exbarátnőkkel, és a mexikói költészet szülőanyjával... A könyvnek mind a 764 oldala remek, még az is, ahová csak két sort írtak. Tovább...

(2013-12-07) A karácsonyi listák időszakát éljük, de kezdem egy szeptember 5-i kommenttel, amelyben J. P. a legjobb könyvnek nevezi idén a Vad nyomozókat. :) Az Írók boltja ajánlójában – Legyen könyv a fa alatt! – is ott a kötet, az Irodalmi jelen Könyvek karácsonyra sorozatában Cs. I. vall a regényről: "... az irodalomhoz, az íráshoz és a műhöz való agyafúrt viszony, és az a végtelenül finom irónia, mellyel az író szülőhazáját kezeli, és ami Bolaño történetekben mindvégig tobzódó világát messzemenően jellemzi, [...] beszívott magába." Tavaly májusban az előző fordításommal a Magyar Narancs "Minimum tizenegyes" listájának 7-8. helyéig jutottunk (kíváncsibbak képdokumentációt is találnak itt :), most a Vad nyomozókat az igen impresszív 2. helyre sorolták a szavazók. Karácsonykor tehát ott lesz ez is az Írók boltja kirakatában.

V. Gy.: Miért ne lennél boldog?

De az út nem ér véget, sőt csak most kezdődik: két költő, a zsigeri realizmus irányzatának vezető poétái 20 éven át csavarognak keresztül-kasul a világon, történetük számtalan mozaikját mutatják be érdekes, rémes, nyomasztó, mindenesetre sajátos perspektívájú szemtanúk – e nézőpontok nagyszabású, szabálytalan katalógusává is válik a chilei Roberto Bolaño regénye, s egyúttal az irodalomhoz címzett vallomássá is. [...] könyv feltűnő jegye a változatosságra épülő nagyszabásúsága.

Bolaño is lassan meghitt ismerősévé válik a könyvszerető közönségnek...

(2013-11-28) A Gépnarancson megjelent írásban B. P. azt írja a Vad nyomozókról: "A hazai könyvpiac egyik legtöbbet dicsért, és ezáltal legtöbbet ígérő kötetévé vált.", és hogy Bolaño "mintha mostanság válna az irodalmi köztudat szerves részévé." Hátha így lesz.

B. P.: Vad nyomozók

A regény második, legtekintélyesebb terjedelmű része az igazi kísérlet: a cselekményt nem a főszereplők szemszögéből vagy egy külső szemlélő segítségével ismerjük meg, hanem a „road movie” mellékszereplőinek olykor csapongó vallomásaiból. Néha Ulises Limáék csak mint mellékszereplők jelennek meg egy – elsőre – fölöslegesnek tűnő „novellában”, máskor viszont egyértelműen a főszereplők által kibontott konfliktus kerül a középpontba. A rengeteg karaktert nehéz megjegyezni, nem árthat az olvasáshoz talán jegyzet, de ahogy az a posztmodern irodalom útvesztőiben oly ismeretes, talán itt is csak elég hagyni, hogy sodorjanak minket a történet morzsái, amik a végén úgyis egésszé állnak össze.

...

[...] A művet egyébként sokszor hasonlítják Kerouac Útonjához, internetes fórumokon könnyen botolhatunk meg olyan véleményekben, amik fontosabb műnek is tartják Bolaño nagyregényét, de ne essünk abba a hibába, hogy ehhez hasonló egybevetésekbe vesszünk el, hisz a két regény nem csak, hogy kitűnően megfér egymás mellett a könyvespolcon, de egy egészen másfajta olvasási élménnyel is szolgál. Tovább...

(2013-11-20) Újabb rádiós intertjú, ezúttal Klubrádió Könyvklub extrájában hangzott el, O. A. keresett meg, és állítólag a beszélgetésből egy hosszabb és egy rövidebb változat is készült. Ennek a honlapon nem nagyon találtam nyomát, mindenesetre egy felvételem van, alighanem ez a rövidebb lehet. Azt hiszem, a beszélgetés segített leszámolnom azzal a – szerintem – hibával, hogy megpróbáljam mások gondolatait exponálni a magam véleménye és ismeretei helyett. Legközelebb, ha lesz legközelebb, kiderül. Ugyanakkor szívfájdalmam, hogy a rádió archívuma egy bő hétig defektes volt, és hiába kaptam a fülest F. J.-tól, hogy U. T. október 25-én a pénteki Ötösben (11-12 óráig valamikor) beszélt a könyvről, nem sikerült visszahallgatnom az adást. Szóval nem tudom, mit mondott, pedig ide is szívesen föltenném, ha valakinek meglenne.

O. A.: Könyvklub extra

.

(2013-10-22) Z. D. a másik ifjú kritikus az ÉS hasábjain. Tovább szintén csak előfizetőknek..

Z. D.: Nagy utazás

Mindez, Bolaño egyéni világlátásán és szenvtelen iróniáján átszűrve olyan világba invitál, ami egyszerre ismerős és meglepő, pop és underground, ijesztő és mosolyfakasztó, alakjai pedig éppúgy megidézik Woody Allen szerethető lúzereit, mint Tarantino csöppet sem gyöngéd barbárait.

Miért tekinthető ilyen rövid idő múltán is klasszikusnak e könyv, s miért nyomja le Bolaño súlya García Márquezét is az újabb nemzedékek irodalmi mérlegein? A Vad nyomozók több választ is felkínál: mert egyetlen nagy, polifonikus darabként énekli meg egy nemzedék, egy ország, egy kontinens peremreszorítottságát, mert lenyűgözően őszinte képet ad a mindenkori irodalmi élet rögvalójáról, s mert úgy bírja el egy totális regény terhét, hogy közben egyetlen pillanatra sem hagyja unatkozni olvasóját. Tovább...

(2013-10-22) Az Élet és irodalom Ketten egy új könyvről rovatát annak idején mindig kíváncsian olvastam. Az október 4-ei számban a Vad nyomozók is terítékre került, elsőként U. B.-t idézem. Tovább csak előfizetőknek..

U. B.: Infrarealizmuson innen és túl

Így olyan szerkezetet kap a regény, mint egy naprendszer, amelynek központját a két kalandor-költő életútja alkotja; körülöttük kering a sok-sok narrátor és a sok-sok történet.

De ahogyan a Nap körül keringő csillagoknak [sic!] van saját élete és pályája, az egyes narrátorok is bele-belemerülnek saját sorsuk, életük és történeteik útvesztőibe. Így avatja önmagát a Vad nyomozók a latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb teljesítményévé a Száz év magány és Fuentes Terra Nostrája után és így szólítja fel az olvasót is arra, hogy vegyen részt ebben az egészen egyedülálló irodalmi és egzisztenciális nyomozásban. Tovább...

(2013-09-30) Amikor A madárevőről beszélgettem annak idején a Magyar Rádióban, akkor az 5-6 perces beszélgetés felvétele kb. 20-25 percig tartott: kis kötetlen ismerkedés, a téma rövid körüljárása, interjú biztonsági plusz kérdésekkel, valahogy így. Az Inforádió Könyvpercekének szerkesztője, O. A. más utat járt, a 2-3 perc rögzítése 3-4 percet vett igénybe. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem rögzítettem az adást, így a bevezető lemaradt, mivel az nem szerepel az archívumukban. Legközelebb majd több figyelmet fordítok arra, hogy elmondjam, miért is érdemes elolvasni a könyvet. :) Aki tehát szombaton reggel háromnegyed nyolckor nem az Inforádiót hallgatta (van ilyen?) az most pótolhat.

O. A.: Könyvpercek

Két zsigeri realista költő húsz éves, kontinenseken átívelő életét naplójegyzetekben és számos elbeszélő szemszögéből mutatja be Roberto Bolaño latin-amerikai író "Vad nyomozók" című világhírű regénye. Az Európa Kiadó gondozásában megjelent kötetről, és szerzőjéről, akit a Márquez utáni korszak legfontosabb írójaként tartanak számon, O. A. kérdezte K. G. fordítót.

(2013-09-13) A Könyvesblogon a Vad nyomozók a hét könyve. erreni szerint "pont ilyen lenne az Úton, ha Kerouac egy kicsit jobban megerőlteti magát." Kellemesen megírt, és az előbbi kijelentés után nem meglepő, hogy pozitív kicsengésű kritikát ajánlok. Enyhén spoileresre hagyom a részletet, mert így sokkal hatásosabb.

E: Volt egyszer egy Mexikó

Bolaño olyan könnyedén bújik a több tucat megszólaltatott szereplő bőrébe, mintha legalább annyi részre szakadt volna a személyisége, ahányan egyengetik, akadályozzák, vagy szemlélik rezignáltam hősei őrült száguldását. A történetek hol nosztalgikusak, hol sötétek és fojtogatóak, mint a mexikói éjszaka, de az olvasó még a legártatlanabb emlékfoszlány után is azt érzi, hogy valami történni fog. [...] De nem történik semmi. És hogy ez mit jelent? Azt, hogy minden megtörténik. Egyszerre... Tovább...

(2013-09-10) Most a mno.hu közölt "fib" (azaz F. B.) tollából kritikafélét a könyvről, amolyan – picit talán sótlan – összefoglalót vagy bemutatót, néhány meghatározó gondolattal.

F. B.: Vad nyomozás, amely költészetté válik

Ahogy a Vad nyomozókban, úgy korai költészetében is a szubjektumon átszűrt valóságot igyekezett megragadni, vagyis azt, ahogyan a világot valójában láthatjuk. Nagyra tartotta Jorge Luis Borgest, akinek sok műfajú, intellektuális munkássága komoly hatást gyakorolt az írásművészetére...

...

A zsigeri valóságnál azonban sokkal fontosabb a költészet iránti lelkesedés. Mindent ez művészi elkötelezettség határoz meg. A nyomozás – amely során talán éppen az olvasó változik nyomozóvá, aki Lima és Belano után kutat a riportok és interjúk összeállításával – célja sokkal inkább maga a nyomozás, amely költészetté válik a regényben. Egyetlen monumentális költeménnyé: ódává a költészethez. Tovább...

(2013-09-05) A műút kikötői kishíreibe újra bekerülő könyvről B. M.-tól jelent meg kritika a Kötve-fűzvén. Ismét szóba kerül Bolaño börtön- és feltételezett heroinista múltja, szerencsére nem hangsúlyosan, remélem nem minden kritika ezzel a felütéssel indul ezentúl, bár azt is szórakoztató lenne olvasni. A kritikus szerint "minden... háttértudás nélkül is teljes élményt nyújt a Vad nyomozók, ami egészen egyedi hangon, kontinenseken átívelve, ezernyi pillanatfelvétel segítségével meséli el egy generáció és egy korszak történetét, miközben személyes vallomásként is értelmezhető."

B. M: Talán nem is zárták börtönbe...

A bizonytalansággal együtt jár a rejtély és a homály is, amit talán ugyanúgy lehet Borges örökségének tekinteni, mint a könyvcímekben és hivatkozásokban tobzódást, és úgy általában az intellektus fontosságát. [...] A hírverésből és a korábbi olvasmányokból az is tudható, hogy amennyire önéletrajzi, annyira metairodalom is Bolañóé, szereplői keresztbe-kasul feltűnnek a különböző regényekben...

...

Na, ezek után elkezdjük olvasni a Vad nyomozókat, és pikk-pakk elfelejtünk minden külső tényezőt, annyira váratlan és nagy erejű a találkozás a világgal, amit Bolaño felépített, és amin olyan szélesre tárta ki az ajtókat, amennyire csak tudta. Pedig ismerős a trükk, a Távoli csillagban is hasonlóan el lehetett veszni, de a Vad nyomozókba láthatóan mindent bele akart írni Bolaño, és emiatt sokkal jobban a hatalmába kerít. Hullámvasúton ülünk, a semmiből jövünk és a semmibe megyünk, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor épp ki szól hozzánk, és pillanatok alatt azt vesszük észre, hogy nevesincs latin-amerikai költők sorsán izgulunk, akik, ha már letettük a könyvet, az álmainkban sem hagynak békén. Tovább...

(2013-09-01) A nol.hu-n (és a 2013. 08. 31-i Népszabadságban) megjelent kritikában B. Sz. kissé mintha elégedetlen lenne a könyv középső részével, nem az elbeszélt történeteket, hanem az elbeszélői hangot, e hang változásait érzi kevésnek: a szöveg "sokat színesedett volna, ha a narrátorokkal együtt maga a narráció is váltakozik". Nem muszáj vele egyetérteni...

B. Sz.: Zsigeri realisták

A regény második, egyben legterjedelmesebb és legfárasztóbb részében több mint negyven narrátor elbeszéléséből tudhatjuk meg, hogy mi történt Belanóval és Limával 1976 és 1996 között. Megannyi, egymással hol jobban, hol kevésbé összefüggő kaland...

...

Minden történet Belano és Lima körül forog, ugyanakkor a váltakozó narrátorok ellenére az elbeszélői hang végig ugyanaz: dialógusokkal nem megszakított, lendületes folyóírás, amelyben a drogokban, szexben és irodalmi utalásokban bővelkedő események road movie-ként peregnek a szemünk előtt. (Bolaño kapcsán Borges hatását szokták emlegetni, ám Kerouac Úton-ja is eszünkbe juthat, természetesen az eredeti tekercs.)

...

A Vad nyomozók... egyetlen hatalmas, hullámzó, olykor kissé kaotikus elegy. Az eleje és a vége a legkerekebb és a legsikerültebb: Madero naplószerű feljegyzései... Tovább...

(2013-08-19) Ugyan Kinga tulajdonképpen nem erről a kiadásról, nem is az eredetiről, hanem egy másik (angol nyelvű) fordításról írt, és tulajdonképpen nem is kritikát, mégis idézem, mert nem sok hasonló írásra számítok. Érdekes a nézőpont és a szubjektivitás: "igen fájdalmas olvasmányélmény".

B. K.: Bolaño és az esztéták

A dühös nyomozókban ugyanis egy olyan (főként mexikói) költőgeneráció képe villan föl, akik nem csak egyszerűen költészettel foglalkoznak (no meg nyilván szexszel és fűvel), akiknek a költészet (oppardon: a Költészet) nem csak a legfőbb önkifejezési módjuk, hanem a Költészet, mint absztrakt fogalom az Életet, a kizárólagos egzisztenciát jelenti a számukra. Költői tevékenységüknek egyetlen célja van: maga a tiszta, steril költői tevékenység. Bolaño regénye szomorú elégia egy elátkozott költőgenerációról, fölkavaró vallomás egy esztéticizmus zsákutcájába keveredő esztéta tollából.

[...]

Az olvasó ugyanúgy üldözi és próbálja valahogy röptükben elkapni a szövegben itt-ott fölbukkanó két pasast, mint ahogy ők is ugyanezt kísérlik meg a megtalálni vágyott írónővel. Csakhogy amikor végre azt halljuk, hogy Belano és Lima sikerrel jártak, a velük való találkozás egyáltalán nem hozza meg a várva várt kielégülést, a kutatás feszültségének föloldását: a csak önmagáért létező művészet (l'art pour l'art) üldözése és nyakoncsípése frusztrációt, ürességet és reménytelenséget hagy maga után. Tovább...

Nem is kellett sokat várni az első értékelésre. A molyon giggs85 villámgyorsan végzett a könyvvel, és értékelt, öt csillaggal. (2013-08-19: Az ekulturán poszt lett az értékelésből.) Bevallom, a műfordító torkában mindig ott a gombóc egy új könyv megjelenésekor, de egy mondat jutott nekem is, és nem elmarasztalólag. A második részlet enyhén spoileres, csak óvatosan!

B. R.: Roberto Bolaño: Vad nyomozók

[A] kötet java részét kitevő egység a Vad nyomozók (1976-1996). Ezt leginkább orális regényként lehetne aposztofálni, 52 különböző, olykor-olykor visszatérő narrátor beszél benne. Beszél, szó szerint. Az embernek sokszor olyan érzése van, mintha kazettáról hallaná a történeteket... Ezek... néhol összekapcsolódnak, megerősítik, máskor ellentmondanak egymásnak. A figurák tárháza szinte végtelen... Ezek a történetek sokszor önmagukban is megállnák a helyüket. De így együtt működnek igazán, kifogástalanul.

[...]

Igazából a regény végére egyetlen kérdésünkre sem kapunk választ. Milyen volt Belano és Lima?, mi volt a zsigeri realizmus tulajdonképpen?, vagy kik azok a címben is emlegetett vad nyomozók és miért készítették ezt a temérdek interjút ezekkel az emberekkel?, miért akarják megtalálni hőseinket?... Egyetlen pillanatra sem látunk bele sem Belano, sem Lima fejébe, nem tudjuk mit éreztek, mire gondoltak, mindent csak mások szűrőjén keresztül érzékelünk – megmaradnak ködlovagoknak. Tovább...

Lelkesen várom a többit...

az irodalomhoz, az íráshoz és a műhöz való agyafúrt viszony, és az a végtelenül finom irónia, mellyel az író szülőhazáját kezeli, és ami Bolaño történetekben mindvégig tobzódó világát messzemenően jellemzi, addigra beszívott magába - See more at: http://irodalmijelen.hu/2013-dec-5-1435/konyvek-karacsonyra-2#sthash.nZYWDkIb.dpuf

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr625460886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása