Ígértem, megérkezett a kutyás sorozat harmadik tagja. A spanyol Andrés Barba tárcanovellája és Samanta Schweblin novellája után Antonio Ortuño első novelláskötetéből ollóztam ki egy hosszabb novellát. Második novelláskötete után (amit ismét a spanyol Páginas de Espuma adott ki) idén Ortuño harmadik regénye is megjelent, sőt, első (szerintem Magyarországon is teljesen piacképes, feltételesen, persze) regényét is kiadták újra. Ez az írás a szokásos Ortuño fölállás, család, férfi-nő kapcsolat, irónia, kicsit talán lehetne szikárabb, ez elég "gömbölyű" szöveg. :)
A negyedik, Alarcón novellát megtaláljátok A jövő nem a miénkben, kapható a jobb könyvesboltokban, hehe, sajnos a Librikben, Alexandrákban hiába keresitek, de mindig ott a bookline. Az antológiával kapcsolatos kishír: elkészült az angol fordítás, bő fél évvel a megjelenés előtt kész a borító, fönt a katalógusban a The Future is Not Ours. Talán nemsokára lesz magyar könyvbemutató is, még nem tudom.
Meghal az első kölyökkutyám
(részletek)
Lent a tengerparton, a kölyök ugatott és nyüszített, azt akarta, hogy foglalkozzunk vele. Sántított az egyik lábára, és állandóan fölbukott, amikor futni próbált.
– Az apád azt mondta, hogy a kutyának a vécézéssel vannak gondjai.
– Azt mondta, hogy azt hiszi.
– Egy kutya nem jár vécére.
– Mégis mit kellett volna mondania?
Egy csapat sirály körözött a levegőben, nagyjából húsz méterre a fejünk fölött, falánk pillantásokat vetettek a kiskutyára. Mintha gyilkos étvágyról árulkodott volna a hangjuk. Sríííííí. Sríííííí. Együk meg a kutyát! Megpróbáltam megdobni őket egy kővel, de elszoktam már a célba dobástól. A kő béna parabolapályát írt le, és eltalálta Myrna fejét, a füle mellett. A barátja ránézett a karomra – a mozdulatlan, rémült, kinyújtott karomra –, és nevetni kezdett.
– Nem vagy normális – mondta Ana, közben Myrna magához ölelte a kutyáját, és gyűlöletes pillantást vetett rám....
Ana lesöpörte a homokot az egyik melléről. Beleharapott a pirítósába. A szemközti asztalnál egy sápadt, gyűrött ember a szeméhez emelte a távcsövét, végigpásztázta a helyet, aztán megállapodott a barátnőm dekoltázsánál. Ha kutyákat kínoznék, akkor elég agresszív lennék ahhoz is, hogy megrugdossam ezt az idiótát, gondoltam. Ana tovább takarította magáról a homokot. A melle finoman himbálózott. A távcsöves ember most boldog lehet.
...
Amikor ötéves lettem, az anyám ragaszkodott hozzá, hogy vegyen nekem egy kölyökkutyát. Sosem tudtam igazán értékelni azt a szőrös, mancsokkal ellátott gombolyagot, ami elszánt kitartással udvarolt a lábamnak, karmolt, és a lábujjaimat nyalogatta, ha levettem a zoknimat. Az anyám rendszeresen fölvonult velünk: parkokban, köztereken, díszkertekben, gyerekzsúrokon, de nem tudta elérni, hogy pár percnél hosszabb ideig játsszunk egymással. Én az első adandó alkalommal lepasszoltam a kutyát, aztán valaki mást boldogított, hogy simogathatja és foglalkozhat vele, de a végén, amikor már indultunk hazafelé, valaki mindig odajött vele hozzám, mialatt én visszafojtott lélegzettel vártam az autó mellett, hogy elvigyék, hogy sose hozzák vissza.
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Antonio Ortuño: Meghal az első kölyökkutyám
Az illusztráció ianmcburnie képe: On the Beach.
Főoldal« Barba: Teresa-látomásSamanta Schweblin: Megölni egy kutyát »
