Amikor három és fél éve rátaláltam A jövő nem a miénk online változatára, és úgy döntöttem, hogy néhány novellát lefordítok az antológiából, ez volt az első, amit kiválasztottam. Antonio Ortuño rövidke írása aztán L. G. közvetítésével jutott el az akkor átalakulófélben lévő Új Forráshoz. Kellett, vártunk a megfelelő pillanatra. Sokáig. Antonio nagyon lelkesen interjút ígért, kimerítőt, a kérdések el is készültek, nyaggattam is a dologgal egy ideig, mindig készséges volt, de a válaszok csak nem akartak megszületni. Tulajdonképpen az, hogy a novellája megjelenik a lapban, egyfajta végleges lemondás részünkről, részemről, erről az interjúról.

Amikor tavaly olvastam a Literán, hogy a pécsi Jelenkor nehéz anyagi helyzetben van, szomorúan láttam, hogy a tatabányai Új Forrás is hasonló gondokkal küzd, hasonlóan bizonytalan a helyzete. Amikor tehát úgy döntött J. A. főszerkesztő, hogy mehet a novella, még nem lehetett tudni, lesz-e lap. Most úgy néz ki, intézményektől függetlenül, de megjelenik 2012-ben is a folyóirat. Remélem lesz további folytatás, mert a tartalom most is erős.

Tehát az 5-7. oldalon megtalálható a Vörös nagyi, amit a librarius rögtön át is vett, de érdemes utána lapozni egyet, mert a novellát Z. D. írása követi a legújabb kori latin-amerikai irodalomról.

Véget ért Mexikóban a Guadalajarai Nemzetközi Könyvvásár (FIL), ahol hivatalosan is bemutatták A jövő nem a miénk mexikói kiadását, valamint Antonio Ortuño harmadik regényét (és az elsőt újra). Itthon közeledik a Téli Könyvvásár, ha éppen lesz. De mielőtt a lényegre térnék, ismét szolgálati közlemény, mert lehet latin-amerikai irodalmat ajándékozni karácsonyra, takarékosan:

Karácsonyi könyvvásár a JAK-ban

December 13-án, kedden JAK-füzetek és a Világirodalmi Sorozat rendelkezésre álló példányaiból karácsonyi könyvvásárt tartanak 12 és 16 óra közt a JAK irodájában (Budapest, VIII., Múzeum utca 7, 3. emelet). A köteteket (köztük A jövő nem a miénket) 50%-os áron lehet megvásárolni, 3 könyv megvétele után tetszőlegesen kiválasztott pólót adunk ajándékba, 5 könyv esetén kettőt.

Libri Kiadó akció

A Libri kiadó még mindig akciózik egy csomó Nyitott Könyvműhelyes könyvet, közvetlenül tőlük rendelve 70%-os kedvezménnyel kapható A madárevő. Tényleg, 894 forintért kinek nem éri meg?

De igazából a listákról akartam beszélni. (Legutóbb a Granta magazin kétnyelvű antológiája kapcsán írtam hasonló dolgokról, azelőtt nem volt sok híres lista, utoljára talán a Bogotá 39.)

Latin-Amerika 25 legjobban őrzött titka

A 25 éves Guadalajarai Könyvvásár kezdete előtt megjelent egy érdekes lista, a címe "Latin-Amerika 25 legjobban őrzött titka". 25 latin-amerikai szerzőt nevez meg, akik hazájukban már bebizonyították jelentőségüket, de annak határain kívül kevésbé, netán alig ismertek.

Jó kérdés, hogy az ember szeretné-e a saját nevét látni egy ilyen listán, nyilván nagy hírverést hoz, tulajdonképpen elismerő, mégis, azzal kell szembesülnie, hogy bizonyos, fontosnak tartott körökben ismeretlen.

Juan Álvarez, Kolumbia; Luis Alberto Bravo, Ecuador; Andrés Burgos, Kolumbia; Fabián Casas, Argentína; Miguel Antonio Chávez, Ecuador; Carlos Cortés, Costa Rica; Francisco Díaz Klaassen, Chile; Jacinta Escudos, El Salvador; Nona Fernández, Chile; Fernanda García Lao, Argentína; Ulises Juárez Polanco, Nicaragua; Roberto Martínez Bachrich, Venezuela; Emiliano Monge, Mexikó; Javier Mosquera Saravia, Guatemala; Diego Muñoz Valenzuela, Chile; Enrique Planas, Peru; María Eugenia Ramos, Honduras; Luis Miguel Rivas, Kolumbia; Giovanna Rivero, Bolívia; Hernán Ronsino, Argentína; Pablo Soler Frost, Mexikó; Daniela Tarazona, Mexikó; Dani Umpi, Uruguay; Eduardo Varas, Ecuador; Carlos Oriel Wynter Melo, Panama

Nem állítanám magamról, hogy nincs, aki nálam jobban ismerné a latin-amerikai kortársat, de valóban sok az ismeretlen név. Hármukat már fordítottam, és lehet azt mondani, hogy ők nem rosszak, Riverót pedig kifejezetten kedvelem. Chávez Csillagpor.nója is jól sikerült írás. Ilyen alapon lehet akár kiadói szemmel is érdekes a lista. Nyilván ez is volt a célja.

A Babelia kiválasztottjai

Érdekes módon a szervezők mellett a spanyol illetőségű El País napilap elismert kulturális melléklete, a Babelia is előállt a saját listájával Guadalajarára. Ők 16, nemzetközileg kevéssé ismert szerzőt kértek föl (Latin-)Amerikából, hogy beszéljenek maguktól és műveikről.

Yolanda Arroyo Pizarro, Puerto Rico; Luis Alberto Bravo, Ecuador; Pablo Casacuberta, Uruguay; Fabián Casas, Argentína; Ena Lucía Portela, Kuba; Pilar Quintana, Kolumbia; María Eugenia Ramos, Honduras; Giovanna Rivero, Bolívia; Carlos Cortés, Costa Rica; Jacinta Escudos, El Salvador; Yuri Herrera, Mexikó; Andrea Jeftanovic, Chile; Sylvia Sellers-García, Egyesült Államok; Carlo Wynter Melo, Panama; Carlos Yushimito, Peru; Slavko Zupcic, Venezuela

Ők már kevésbé jól őrzött titkok, több mint felüket ismerem, olvastam, A jövő nem a miénk magyar kiadásában is szerepelnek közülük hatan. A két átfedő, Rivero és Wynter Melo novellái pedig itt is olvashatók a blogon.

A listán szereplők írásainak olvasása mellett persze izgalmas lenne a listák visszhangját is olvasgatni, mindig tanulságos szokott lenni. Talán jövőre meglátjuk, kikre harap rá a szakma.

Az elmúlt 25 év legjobb 100 spanyol nyelvű regénye (2007-ben)

(2011-12-09) Nem annyira friss a lista, de megint belefutottam, és fölkeltette az érdeklődésem. A kolumbiai Semana című lap az elmúlt 25 év legjobb 100 spanyol nyelvű regényéből 2007-ben összeállított listájának első helyezettje – nyolcvanegy amerikai és spanyol irodalomkritikus, író és újságíró szavazatai alapján – a Szerelem a kolera idején Gabriel García Márqueztől (1990, Magvető), a második helyen A kecske ünnepe áll Mario Vargas Llosától (2001, Európa), a harmadik és negyedik helyen pedig Roberto Bolaño két regénye, a Vad nyomozók és a 2666 szerepel.

Szóval kíváncsivá tett a dolog, mi jelent meg a listáról magyarul. Nem garantálom, hogy 100%-os a lista, de elég valószínű. 6. Javier Marías: A szívem fehér (1998, Európa), 8. Tomás Eloy Martínez: Evita (1998, JLX), 9. Javier Marías: Holnap a csatában gondolj rám (2000, Európa), 14. Roberto Bolaño: Távoli csillag (2010, Európa), 22. Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl (2003, Európa), 34. Carlos Fuentes: Laura Díaz évről évre (2003, Ulpius), 46. Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott (1999, Európa), 48. Tomás Eloy Martínez: A méhkirálynő röpte (2002, JLX), 51. Álvaro Mutis: Az admirális hava (2009, Noran), 85. Arturo Pérez-Reverte: A vívómester (2003, Európa), 88. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka (2005, Új Palatinus; 2009 Ulpius), 91. Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete (2005, Magvető), 93. Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról (1995, Magvető).

Mondjuk 100/16. Érdekes lista, azt is érdekes látni, hogy a százas listán szereplő írók közül többen is megjelentek a magyar könyvpiacon, aztán egy regény után el is tűntek. És persze vannak nagy hiányzók is, például Vallejo vagy Piglia. A következő huszonöt éves listával már sokkal jobb lesz a helyzet, biztos vagyok benne.

Ígértem, megérkezett a kutyás sorozat harmadik tagja. A spanyol Andrés Barba tárcanovellája és Samanta Schweblin novellája után Antonio Ortuño első novelláskötetéből ollóztam ki egy hosszabb novellát. Második novelláskötete után (amit ismét a spanyol Páginas de Espuma adott ki) idén Ortuño harmadik regénye is megjelent, sőt, első (szerintem Magyarországon is teljesen piacképes, feltételesen, persze) regényét is kiadták újra. Ez az írás a szokásos Ortuño fölállás, család, férfi-nő kapcsolat, irónia, kicsit talán lehetne szikárabb, ez elég "gömbölyű" szöveg. :)

A negyedik, Alarcón novellát megtaláljátok A jövő nem a miénkben, kapható a jobb könyvesboltokban, hehe, sajnos a Librikben, Alexandrákban hiába keresitek, de mindig ott a bookline. Az antológiával kapcsolatos kishír: elkészült az angol fordítás, bő fél évvel a megjelenés előtt kész a borító, fönt a katalógusban a The Future is Not Ours. Talán nemsokára lesz magyar könyvbemutató is, még nem tudom.

Meghal az első kölyökkutyám

(részletek)

Lent a tengerparton, a kölyök ugatott és nyüszített, azt akarta, hogy foglalkozzunk vele. Sántított az egyik lábára, és állandóan fölbukott, amikor futni próbált.
– Az apád azt mondta, hogy a kutyának a vécézéssel vannak gondjai.
– Azt mondta, hogy azt hiszi.
– Egy kutya nem jár vécére.
– Mégis mit kellett volna mondania?
Egy csapat sirály körözött a levegőben, nagyjából húsz méterre a fejünk fölött, falánk pillantásokat vetettek a kiskutyára. Mintha gyilkos étvágyról árulkodott volna a hangjuk. Sríííííí. Sríííííí. Együk meg a kutyát! Megpróbáltam megdobni őket egy kővel, de elszoktam már a célba dobástól. A kő béna parabolapályát írt le, és eltalálta Myrna fejét, a füle mellett. A barátja ránézett a karomra – a mozdulatlan, rémült, kinyújtott karomra –, és nevetni kezdett.
– Nem vagy normális – mondta Ana, közben Myrna magához ölelte a kutyáját, és gyűlöletes pillantást vetett rám.

...

Ana lesöpörte a homokot az egyik melléről. Beleharapott a pirítósába. A szemközti asztalnál egy sápadt, gyűrött ember a szeméhez emelte a távcsövét, végigpásztázta a helyet, aztán megállapodott a barátnőm dekoltázsánál. Ha kutyákat kínoznék, akkor elég agresszív lennék ahhoz is, hogy megrugdossam ezt az idiótát, gondoltam. Ana tovább takarította magáról a homokot. A melle finoman himbálózott. A távcsöves ember most boldog lehet.

...

Amikor ötéves lettem, az anyám ragaszkodott hozzá, hogy vegyen nekem egy kölyökkutyát. Sosem tudtam igazán értékelni azt a szőrös, mancsokkal ellátott gombolyagot, ami elszánt kitartással udvarolt a lábamnak, karmolt, és a lábujjaimat nyalogatta, ha levettem a zoknimat. Az anyám rendszeresen fölvonult velünk: parkokban, köztereken, díszkertekben, gyerekzsúrokon, de nem tudta elérni, hogy pár percnél hosszabb ideig játsszunk egymással. Én az első adandó alkalommal lepasszoltam a kutyát, aztán valaki mást boldogított, hogy simogathatja és foglalkozhat vele, de a végén, amikor már indultunk hazafelé, valaki mindig odajött vele hozzám, mialatt én visszafojtott lélegzettel vártam az autó mellett, hogy elvigyék, hogy sose hozzák vissza.

...

Az online, az argentin, a bolíviai, a chilei, a panamai és a magyar kiadás után itt a hetedik, a hatodik könyvformában, hamarosan megjelenik a mexikói A jövő nem a miénk. A kiadó a Sur+. Egyértelműen az egyik legfontosabb lépés a kötet életében. A Guadalajarai FIL-en lesz a bemutatója.

És kezd jelentést nyerni a magyar utószó frázisa, miszerint a magyar kiadás az első fordításban megjelent, és az első európai kiadás. 2012-ben a perui kiadás mellett következik az Egyesült Államokban az angol nyelvű kötet, és kis szerencsével lesz német könyv is. Kell ennél több? Lesz még ennél több, szerintem.

A tavalyi évhez hasonlóan, a hagyományoknak megfelelően idén is tematikus számmal jelentkezik a Műhely folyóirat. Az idei téma az angyal volt, én egy Benedetti novellával készültem (124–126. oldal). Tavaly azt írtam, hogy reméljük, az ideiben lesz egy-két Benedetti novella, lett is, a másikat P. K. fordította. Angyalos versre most nem futotta az időből.

Az 1997-es (kiegyensúlyozott, egészen jól eltalált) kiadás után tavaly jelent meg egy kimerítő Benedetti novellaantológia angolul. Mostanában nem dolgoztam rajta, de nagyon bízom benne, hogy mondjuk a halálának ötéves évfordulójára, 2014-re lesz magyar kötet is. Addig maradnak a folyóirat-publikációk.

A jövő évi tematikus számba egyelőre nem találtam izgalmas írást, de van még idő. Ez a 220 oldal elég olvasnivaló egy darabig. Mert persze vannak szép dolgok az angyalos számban.