Amikor három és fél éve rátaláltam A jövő nem a miénk online változatára, és úgy döntöttem, hogy néhány novellát lefordítok az antológiából, ez volt az első, amit kiválasztottam. Antonio Ortuño rövidke írása aztán L. G. közvetítésével jutott el az akkor átalakulófélben lévő Új Forráshoz. Kellett, vártunk a megfelelő pillanatra. Sokáig. Antonio nagyon lelkesen interjút ígért, kimerítőt, a kérdések el is készültek, nyaggattam is a dologgal egy ideig, mindig készséges volt, de a válaszok csak nem akartak megszületni. Tulajdonképpen az, hogy a novellája megjelenik a lapban, egyfajta végleges lemondás részünkről, részemről, erről az interjúról.
Amikor tavaly olvastam a Literán, hogy a pécsi Jelenkor nehéz anyagi helyzetben van, szomorúan láttam, hogy a tatabányai Új Forrás is hasonló gondokkal küzd, hasonlóan bizonytalan a helyzete. Amikor tehát úgy döntött J. A. főszerkesztő, hogy mehet a novella, még nem lehetett tudni, lesz-e lap. Most úgy néz ki, intézményektől függetlenül, de megjelenik 2012-ben is a folyóirat. Remélem lesz további folytatás, mert a tartalom most is erős.
Tehát az 5-7. oldalon megtalálható a Vörös nagyi, amit a librarius rögtön át is vett, de érdemes utána lapozni egyet, mert a novellát Z. D. írása követi a legújabb kori latin-amerikai irodalomról.
