Még az igazi visszhangok előtt az első: több helyen átvették ezt a sajtóanyagot, a könyvről beszélt K. D. És akkor jöjjenek a kritikák, ahogy szoktam, fordított időrendi sorrendben, folyamatosan bővítve.
(2012-11-08) Haklik Norbert kritikájának nem az előző elemzésnél megfogalmazott tömör sokat mondás az erénye. A Tiszatáj online-on közölt írás soha nem látott részletességgel veszi sorra az antológia novelláit, és átfogó abban az értelemben is, hogy kortárs világirodalmi párhuzamokat von, megalapozottan. Véleménye szerint: "Diego Trelles Paz sikerrel vitte véghez azt a bravúrt, hogy változatosságát és egységes jellemzőit egyaránt szem előtt tartva mutassa be a legújabb latin-amerikai novellisztika gazdagságát."
H. N.: Hiánynovellisztika
Diego Trelles Paz válogatásának magyar nyelvű kiadása tehát több évtizedes hiányt szüntet meg, azáltal, hogy felzárkóztatja a magyar olvasót a latin-amerikai irodalom közelmúltjának-jelenének történéseihez.
Szintén a hiánnyal szembesülünk, ha a stílus, avagy az írásmód olyan jellegzetességeit keressük, amelyek a kötetben szereplő novellákra általánosan érvényesek volnának. Az antológiában szereplő kisprózákban ugyanis a mágikus realizmustól megörökölt barokkos körmondatokra, valamint az olykor egyszavas mondatokkal dolgozó minimalizmusra egyaránt találunk példát, és az írók látásmódja is igen széles spektrumon helyezhető el a realizmustól egészen az abszurdba hajló fantasztikumig. A hetvenes években született latin-amerikai írónemzedék tehát abban is markánsan különbözik a mágikus realista boom alkotóitól, hogy műveikben nem az írásmód közös esztétikai jegyei, hanem az általuk feldolgozott valóságélmény hasonlósága a meghatározó. E valóságélmény megfogalmazásában pedig ismét a hiányé a főszerep. Tovább...
(2012-08-24) Jönnek és jönnek, az Irodalmi szemle júniusi számában Szalay Zoltán írt a kötetről, és kezdem azt hinni, hogy a Google Alerts nem tartozik a Google priorizált fejlesztései közé, mert erről a cikkről sem adott hírt. Pedig kár lett volna elsiklani fölötte, nemcsak azért, mert megkülönböztetett figyelemmel illeti a fordítót, hanem azért is, mert kiegyensúlyozottan fölépített, és tömören mond sokat az irodalmi értelemben "hátborzongató" és "kíméletlen" kötetről.
Sz. Z.: Nem kérnek a jövőből
Első hallásra úgy tűnhet, egy végsőkig kiábrándult, nihilizmusra hajlamos generáció dühöngésére számíthatunk – ezt a feltételezést erősítheti az anarchista jellegű, falfirkákat, köztük egy csontvázat ábrázoló borító is. Ha elcsépelt frázisokat akarnánk halmozni, elővehetnénk az olyan skatulyákat, mint a „válság nemzedéke”, a „neoliberalizmus kisemmizettjei” stb., ezzel azonban semmivel nem jutnánk közelebb ehhez a kötethez. A jövő nem a miénk című prózaantológia szerzői megjelenítik ugyan az aktuális, ha úgy tetszik, nemzedéki közhangulatot, mindezt azonban kifinomult irodalmi eszközökkel teszik. Tovább...
(2012-08-01) Ismét Zelei Dávid, ismét papíron, ezúttal a Kalligram július-augusztusi számának lapjain adja a tippeket a magyar kiadóknak Jövőt nekik című írásában. Remélem, akad még rajta kívül is védelmezője az új latin-amerikai irodalomnak.
Z. D.: Jövőt nekik! Az új latin-amerikai irodalom védelmében
Pedig akárhogy is nézzük, a kontinentális generációs antológiákban bővelkedő Latin-Amerika számos esélyt adott nekünk, hogy egy hatalmas földrajzi tér tíz-tizenöt-húsz évének irodalmi terméséből úgy kapjunk válogatást, hogy még a több ezer novella átrostálásával se kelljen törődnünk. (A Modern Dekameron-sorozat kapcsán kiderült, utóbbi legalább másfél éves munka, nem jelentéktelen piszmogásról van tehát szó.) Sajnos nem használtuk ki, így aztán lemaradtunk például arról a momentumról, amelyben egy jellemzően hatvanas években született generáció tagjai fellázadnak a fent említett, nyakra-főre (és természetesen hibásan) csak „mágikus realistáknak” címkézett generáció (s még inkább a Márquez és Vargas Llosa oldal- és farvizén felevező epigonok) ellen a McOndo-antológiában (1996 – a cím természetesen a Száz év magány Macondójára utal), ami provokativitásával ráirányíthatta volna a figyelmet arra, van élet a boom után. Az azóta felnőtt, hetvenes-nyolcvanas nemzedék képviselői már más koordinátarendszerben mozognak, többen közülük más olvasmányszubsztrátumból építkeznek...
(2012-05-21) A Magyar Narancs Minimum tizenegyes! című irodalmi sikerlistája áprilisban jelentkezett világirodalmi kiadással. A kommentárt jegyző Vári György szerint "a lista talán minden eddiginél nagyobb szórást mutat", gondolom, ennek is köszönhető, de mégiscsak örömömre, a megosztott 7-8. helyen ott az antológia. Erről kép is van, az Írók Boltjából. :) Apró extra, az újabb sorozatszerkesztői pályázatában sikerként ír K. D. a kötetről. (Magyar Narancs, 2012/16. április 19.)
V. Gy.: Félelem és reszketés a világirodalomban
A jövő nem a miénk, hirdeti a fiatalságot, mint fentebb is láthattuk, igencsak jellemző derűvel egy a 70-es, 80-as években született szerzők műveiből válogatott latin-amerikai prózaantológia... A gyűjtemény alaposan átrendezheti a latin-amerikai irodalomról alkotott, mágikus realista nagyregények által formált képünket... Tovább...
A tovább után jön Z. D., H. T., N. Z., L. J., V. N., H. A., N. M., P., N. és B. P.
Friss kommentek