Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Andrés Barba: A kutya (2009)

2010.05.20. 14:33 Kurta | gyerek novella halál spanyolország kutya beszélgetés | 25 komment

Andrés Barba felolvasóest és beszélgetés
Írók Boltja
(1061 Budapest, Andrássy út 45.)
2010. május 28. péntek, 16 óra
meghívó | meghívó részlettel

Már csak nyolcat kell aludni a beszélgetésig, de addig is adnék egy kis ízelítőt Barba stílusából. Egy tárcanovellát találtam az El País tavaly nyári magazinjában, rövid, de minden ízében Barba. Az érzékeny témaválasztás, erőteljes kezdőmondat, az ismétlődő, finoman változó töredékek, a költői eszközök mind itt vannak egy alig kétflekkes szövegben, ami valamivel egyszerűbb, mint a felolvasásra fordított regénye és novellája.

Az ilyen rövid szövegeknek megvan az az átka, hogy az ember sosem fejezi be őket. Rövidek, ezért cak három perc újra átfutni őket, azalatt pedig mindig találok valamit, ami máshogy jobb, aztán mégsem, de mégis, esetleg egy harmadik változat győz. Ami tegnap jónak tűnt, ma nem az, áááá, megőrülök. (Ja, ugye mindannyian tudjuk, hogy a kutyák nem izzadnak. :)

A kutya

(részlet)

...

Kedvelted a kutyát, nem arról volt szó, hogy nem kedveled a kutyát. A barna kutyát, szürke folttal a hátán. Többször is megsimogattad, és ő szelíd volt, te pedig kíváncsi, akkoriban a kíváncsiság a félelem egyik formája volt, aztán rádvicsorgott, láttad a sárgás, csillogó, nikotinos, szinte emberi szemfogait, és akkor elhatároztad. Akkor határoztad el, vagy talán később? Nem, akkor döntöttél. Aztán már éjszaka, amikor odamentél hozzá, úgy csillogtak a szemei, mint két gombostű, és nem ugatott, nem csinált semmit, olyan kedves volt, mintha már előre sejtene mindent. „Milyen könnyű megmérgezni egy kutyát – hallottad megint a szomszédasszonyt a halasnál – az ember csak mérget tesz egy húsgolyóba, a kekszbe, egy tál rizsbe.” „Vagy a halba” – felelte a halárus asszony. A babkarók mellett ásták meg a sírját, még azelőtt, hogy elpusztult volna, mert a kíváncsiskodók között akadt egy állatorvos, és azt mondta, esélye sincs.

...

Tehát május 28-n, pénteken várunk mindenkit sok szeretettel az Irók Boltjában.

Teljes változat és eredeti (PDF-ben): PDFAndrés Barba: A kutya

Andrés Barba: El perro. El País. 2009. augusztus 30.

Az illusztráció Lochinvar1 képe: One Boy and His Dog.

Ha tetszik, ajánld a TurulMemeTurulMeme-en!

Megosztás

Főoldal« Rivero: Egyforma ágyakRodríguez Núñez: Jam Session »

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr842015485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez tetszett, bár általában tetszeni szokott, amiket választasz.
Helló,

Bocs, hogy belepofázok, de volt egy dolog, ami megütötte a "fülem" a Kutya magyar fordításában. Ez az itt olvasható részlet első mondata: "Kedvelted a kutyát, nem arról volt szó, hogy nem kedveled a kutyát." Minden bizonnyal kitaláltad volna, hogy az igeidők tűnnek kissé disszonánsnak. Nem találok rá érthető magyarázatot, hogy az első miért múlt idő, aztán miért jelen idő. Persze én nem gondolkodtam rajta napokig, meg nem ismerem az egész szöveget, meg satöbbi. Csak érdekel. Nem hinném, hogy ez figyelmetlenség lenne, téged ismerve szándékos, de még ha az is, nekem tényleg zavaró. Bár lehet, hogy épp ez a célja, nemtom.
Bocsánat, előző kommentben véletlenül bennemaradt, hogy "nem ismerem az egész szöveget". Ez törlendő, mielőtt bemásoltam az eredetileg e-mailben írt szöveget, elolvastam. Bocsi. De továbbra is kicsit furcsa az a jelen idő...
Köszönjük szépen!
;)
Hopp! A szimpla köszönömöket ezentúl moderálom; tessék egy kicsit megerőltetni magát, kedves Ni!ki?!

DP, fogas kérdés... Két dolog van, amit módszeresen átnézek a fordításaim első változatában. Az egyik a páros szervek (szem, kar stb.) többes száma. Ezeket, kevés kivétellel többesben fordítom első felindulásomban, de egyessé alakítom. (Meg egy fél, a birtokos szerkezetek többese.) A másik a múltbeli egyidejűség. Ami persze, mivel a nyelvészeti tanulmányaimat már jó ideje csak a tudatalattimban őrzöm, nehezen tudnám szabatosan megfogalmazni, micsoda. Az sem kizárt, hogy itt a - hibás - ultrakorrekció esete forog fönt. Szóval a lényeg, van egyfajta purista iskola, mely szerint ilyen szerkezetekben a magyar jelen időt használ. Valóban szándékosan javítottam az eredeti múltas verziót jelen időre, de nem teljes meggyőződéssel, mondhatni, ingadozom, én is kicsit furának érzem a végeredményt (az eredetit viszont pontatlannak éreztem). Ez az a tipikus eset, amikor a szerkesztőre bízom a dolgot, ha kijavít, nem szólok egy szót sem.

"Nem arról volt szó, hogy nincs mit mondaniuk egymásnak"
"Nem arról volt szó, hogy nem volt mit mondaniuk egymásnak"
A fene se tudja.
Nem tehetek róla, járt a fejemben a dolog. Ízlelgettem, meg minden. És egyre jobban tetszik így. Azzal együtt, hogy szerintem a kettő (mármint ha jelen idővel van vagy ha múlt idővel) nem ugyanaz. Nekem pontosan a jelen időhöz kapcsolódó többlet miatt kezdett tetszeni. Bocs, nem okoskodásnak szántam, csak tényleg nagyon megakadt ezen a szemem.
Ritkán kap az ember leánkája ily' drága meghívást! ;)
Rendben...Ez az a tipikus eset, amikor nem hallgathatom el, hogy én a jövő időt érzem kicsit furának. 28-án vagy 28-n?
(Bocsánat...;))
Okoska válasza: Legjobb tudomásom szerint mindkét írásmód elfogadott. Utoljára a helyesírási szabályzat 11.(?) kiadását olvasgattam unalmas estéimen, abban, ha jól emlékszem, ezt írták. A két írásmód közül az egyik logikus, a másikat meg sokan használják, gondolom ezért elfogadott mindkettő. Én a logikusat szeretem használni.
május huszonnyolcadika: május 28.
május huszonnyolcadiká-n: május 28-n.
Nem teljesen ugyanaz, azt hiszem, értem, mire célzol.

Ez néha előfordul, spanyolban a klitikumkiemelés, magyarul pl. az igekötők hátravetett szerkezete ilyen jelenség, van, akinek csak stilisztikai a különbség (a szakirodalomban is!), van, aki viszont, bár nagyon finom, de szemantikai különbséget érez. Remélem nem teljesen hülyeség, amit írtam.
"Kedvelted a kutyát, nem arról van szó, hogy nem kedvelted a kutyát."

Nekem így tetszene a legjobban. Spanyolul nem tudok, fordítói tapasztalatom zéró, csak afféle erre járó trollként (ha már itt olyan fordított világ van, hogy a dicsérőket moderálják:-))

(cseppet sem szakmai) indokolás:
A kutya a múlt, hiszen a megszólított nyíratta ki. Viszont a megállapítás a jelenben hangzik el, e tekintetben nincs értelme az időegyeztetésnek (na, ha ezt nyelvész olvasná, tuti, hogy egy Seat féltengellyel moderálna ki:-))
V.ö.: A második világháború kegyetlen volt, nem arról van szó, hogy az első világháború ne lett volna kegyetlen.

A "lett volna" azért került elhagyásra a novella fordításában, mert ott a tömörségének ártana.

A novella egyébként nagyon jó, nyilván a fordítás is, hiszen egyébként nem tetszene az alap. Nekem pusztán ez a rész tűnt kicsit zavarónak.
Na, akkor: "Az igeidők használata az alárendelő összetett mondatokban általában hierarchikus: míg a főmondat ideje egy abszolút idő, a beszédidőhöz kell mérni, a neki alárendelt tagmondat igeideje már a főmondathoz igazodik, ahhoz képest múlt, illetőleg jövő [...]" Ezt írja a - szerintem - egyik legjobb magyar grammatika, és Kurta is erről beszélt. De itt nem csak erről a "szabályról" van szó, mert ez az itt szétcincált mondat kicsit összetettebb ennél. Szerintem az imént említett "szabálynak" teljesen megfelel a fordításnak ez a mondata (illetve annak egy része): "nem arról volt szó, hogy nem kedveled a kutyát.". A dolgot az zavarja be - és nekem ez ütötte meg a fülem -, hogy ez előtt még ott van ugyanez múlt időben: "Kedvelted a kutyát". Na. Jelen pillanatban Szalacsi szavaival élve: "Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki."
Ja, a Styxx által javasolt fordítás ("Kedvelted a kutyát, nem arról van szó, hogy nem kedvelted a kutyát.")nekem tetszik.
Hehe, a dicsérőket nem moderáljuk, a véleményt nyilvánítókat egyáltalán. A "köszönöm" nem vélemény, így dicséret sem lehet. De azt is csak legközelebb fogom moderálni. :)

Kétségtelen, hogy csábító megoldás ez Styxx-féle harmadik, én magam így írnám le egy saját szövegben, így mondanám ki. A dilemma mindig olyankor születik, amikor az ember visszafordít, mondanák-e ezt így a spanyolok. Aztán, amikor kiderül, hogy mondanák, akkor az ember kiértékeli, hogy tudatos, stilisztikai értékű "máshogy írásról" van-e szó az eredetiben, vagy éppen fölvállalhatja az apró stilisztikai korrekciót. Ezelőtt egy évvel vállaltam volna, de mostanában sokkal pontosabban (ami nem feltétlen jelenti azt, hogy szó szerint, dehogy) fordítok, Barba szövegét meg különös figyelemmel, mert abban semmi sem véletlenül van úgy, ahogy.

Szóval, ha Styxx lenne a szerkesztőm, azt mondanám, legyen. De nem teljes meggyőződéssel. Viszont, ha mindenki szeme megakad ezen a szerkezeten, lehet, hogy akkor sem szerencsés, ha korrekt. (Hacsak nem fura ugyanennyire az eredeti is.. Bízzunk benne, hogy az. :)
Köszönöm a T. profiknak, hogy a dilettánst dicsőitik.

Kurta, dícséretes, hogy pontosságra törekszel, és értem a logikád, hogy a "fordítás ne legyen ferdítés"

ACHTUNG! A KÖVETKEZŐ SOROKBAN A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS KÉP ÉS HANGEFFEKTUSOK KÖVETKEZNEK, UGYANIS EGY DILETTÁNS SZÓRJA AZ ÉSZT A HIVATÁSOSOKNAK!

Szóval faék egyszerűségű leszek:
Kérdés1: kiknek fordítasz?
Válasz1: magyarul olvasó spanyolul nem értőknek.

K2: A szerző rendhagyó mondatszerkezete ad valami hozzáadott értéket a magyar olvasónak?
V2: Nem

K3:A rendhagyómondatszerkezet segítségével jobban megismerjük Andrés Barbát, a szerzőt?
V3: Nem (legalábbis szerintem, nem ismerem a műveit, cáfolható vagyok)

Köszönöm az interjút, ja bocs az egy másik blog:-)

Szóval, mint a legtöbb transzformációnál, a fordításánál is óhatatlanul arra kényszerüljek, hogy csaljak a felhasználó barátság érdekében. Mint ha a teret ábrázolom síkban, vagy ha kávéreklámban méregerős teát töltök, mert az a képernyőn keresztül "kávénak" tűnne.

A "tűpontos" fordítás viszont nem annak szól, aki a címzettje. A spanyolul tudó miért olvasná a fordításod és nem az eredetid?

Más példával élve: Ami gyakran kicsapja nálam a biztosítót,hogy amikor az Ikea használati utasítást rajzoló a kezdeti lépéseknél még lemegy infantilis szintre (piktogram, hogy előbb nézd meg a tervet, ne baltával szedd le a csomagolást, stb.) majd a 12-dik ábrán óhatalanul előbújik belőle a vérprofi, makettgyártó mérnökember, akinek evidens, hogy miképp is rögzítette azt a belső csapot, azt a lépést le sem rajzolta, én műszaki idióta, pedig b@szódjak meg a 80%-ban összeszerelt bútorral, mert nekem meg sehogy se áll össze a humán fejemben a megoldás.

Remélem kellőképpen zagyva és fellengzős voltam és Senor Kurta életfogytiglan kimoderál :-)
V2-vel vitatkoznék, de mégsem konkrétan, viszont azt mondom, hogy nem szólhat ugyanúgy Andrés Barba mint mondjuk Mario Benedetti (akiről előbbi azt mondta nekem, hogy szentimentális, a szó legrosszabb értelmében). Az író nem csak a téma, nem csak a sztori, hanem a stílus is.

Ha végre lefordítom azt az antológiát, húsz fiatal szerzővel, nem fog mindegyik úgy írni, ahogy én (írnék), vagy ahogy egy átlag magyar olvasónak kényelmes olvasnia. Lesz olyan, akit nehéz lesz olvasni, és lesz olyan (hajjaj), akit utálni fogok fordítani, mert _szerintem_ rossz, nem azért, mert mondjuk nehéz.

És ez nagyjából jelzi, hogy V3 is ingatag, mert egy egy író stílusa valóban többlet lehet az olvasott sztori mellett, sőt, még akkor is jelenthet valamit az olvasó számára, ha nem irodalomtörténész vagy -kritikus, és nem akarja mindenáron szavakba önteni, miért olyan az a mondat, amilyen. Szóval akkor is, ha tudat alatt jut el az üzenet. (Jó sok a feltételes mód, hehe.)

Féloldalas körmondatokat az ember igyekszik nem széttördelni. Egyszótagos mondatokat igyekszik nem bővíteni, mert ezek ugyanúgy hatnak, legalábbis két ilyen közeli kultúrában (mármint ugyanúgy magyarul és spanyolul).

Egyszer hallottam egy magyar-holland fordítótól, hogy látta az éppen nála levő regény német fordítását, a szöveg 40%-át kihúzták. Ugyanaz a regény? Nem. Élvezetes lehet az olvasó számára? Gondolom. Helyes volt a döntés? Nincs válasz.

A hétvégén megint villanyszerelek, ahhoz még papír sincs, de milyen izgalmas. :P
Korrekt, szakmailag igényes, mégsem szakbarbár az érvelésed.

"nem fog mindegyik úgy írni, ahogy én (írnék), vagy ahogy egy átlag magyar olvasónak kényelmes olvasnia"

Ebben is teljesen igazad van, magam is azt mondom, hogy érdemeik elismerése mellett isten őrizz a freestyler Tandoriktól és Karinthyktól, és nyilván nem arról kell, hogy szóljon a hivatásod, hogy az "átlagolvasót" (aki ugye fiktív) 100% kiszolgáld, de valahol meg kell találni a helyes arányokat. Tökéletes fordítás nyilván nincs, na meg ízlések és pofonok. Ki Kocsis vezénylésében, ki Fisherében élvezi jobban ugyanazt a művet.
Gondolom az is az egyik legszebb a hivatásodban (és gondolom, hogy azt nem fizeti meg senki) amikor agyalsz azon, hogy az adott szituban melyik változatot válaszd.
Helyes, szereld a villanyt, de azért óvatosan, azzal nagyobbat szívhatsz, mint egy félrefordítással:-)
Valóban így van, nincs két egyforma fordítás, ezért, ha a szerkesztő belenyúl a szövegembe, igyekszem higgadtan reagálni. :) Eddig csak egyszer küzdöttem kitartóan egy félrefordítás ellen, sikertelenül. De tényleg, nincs rossz tapasztalatom ezzel kapcsolatban.

A legszebb azt hiszem az, hogy megpróbáld ugyanazt a hatást elérni, ugyanazt az érzést kelteni az olvasóban, mint amilyet az eredeti szöveg kelt az anyanyelvi olvasójában. És ez a legnehezebb is, mert nem vagy anyanyelvi olvasó, akármilyen hatások értek, akármilyen régóta...

Mondjuk mutatok két példát, milyen volt igazán komplikált szöveget fordítani.
mufordito.blog.hu/2008/12/07/andres_neuman_eletado_feny
mufordito.blog.hu/2008/08/18/teresa_porzecanski_zavargasok_odalent
A Neuman szöveget egyébként a végére sem kedveltem meg igazán.
Elolvastam. Le a kalappal, tényleg nem lehetett könnyű feladat.

Eszembe jutott egy ilyen nyelvi klisékkel operáló Nike reklám a kilencvenes évek végéről. Ronaldo (a duci brazil, nem a portugál primadonna) ült egy sötét öltözőben és imádkozott. Gondolom portugául, az anyanyelvén. Nyomta a szöveget ezerrel. Hosszú, hosszú mondatok, amiből a magafajta újlatin-lámának annyi eset tle, hogy "Senor", meg "golas". Nyilván a portugál is olyan szempontból hasonlít a spanyolhoz (ha nem így van, bocs) hogy már-már rokokósan szószátyár a tömör angolhoz képest. Na, a reklámban az volt a poén forrás, hogy a hosszú-hosszú portugál mondatok angol felirata egy-ké szós tőmondat volt.
Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a tömör angol a szép és a cifra újlatin a csúf, csak körte meg alma, mindkettőnek megvan a maga varázsa. A fordításaidban érzem azt a jelzőkkel fainul, már-már túlspilázott hangulatot, amilyennek én, a spanyolul nem beszélő a spanyolt képzelem. Ezt tekintsd bóknak:-)
Kétségtelen, az angol mindig tömör. No, nem ajánlom végig az összes fordításom, de egy erőteljes ellenpéldát mutatok (vagyis példát arra, hogy a latinok sem föltétlen szószátyárok): mufordito.blog.hu/2008/10/30/armando_luigi_soha_ne_hagyd_magad
Igaz, hogy nem ez a jellemző...
Nem terveztem ilyen sok hsz-t, de Styxx provokált. Nevezetesen a
K2-V2, miszerint is a szerző rendhagyó mondatszerkezete nem ad hozzáadott értéket a magyar olvasónak. Mert szerintem igen. Én valamelyest bírom a spanyol nyelvet (sajna egyre halványabban), de az eredeti szöveget nézve én nem tudom eldönteni, hogy fura-e az vagy sem. Minden esetre a Styxx által javasolt fordítás gördülékenyebb, a Kurta-féle fordítás meg műfordítás, aminek nem feltétlenül a gördülékenység a célja. Ma rendkívül sok okosat mondtam, ezért inkább be is fejezem. Nem csodálkoznék, ha Okoska törphöz hasonlóan valakinek kedve lenne kipenderíteni engem a gép elől, hogy fejre essek és a szemüvegem félreállva lógjon a fülemen. Jóccakát.
Hehe, elfogadva! ;)
Ott a pont! Ha már az első mondat ennyi hozzászólást eredményez, maradjon!
Jó reggelt!
;)
Megvolt a beszélgetés, a Fordítóháznak, az Írók Boltjának, María Elenának, a megjelenőknek, a visszajelzőknek külön köszönöm.

A prózamondólány :) azt mondta, jobb műfordító vagyok, mint műsorvezető... Ez alighanem így is marad örökre, de azért bízom benne, hogy ilyen ideges már nem leszek még egyszer, hasonló helyzetben.
A következő beszélgetésen már kevésbé lesz ideges, higgye el!
(Az utolsó Los Chaclos? Kurtára bontottam, természetesen!)
;)
Erdész Ági beszámolót írt a beszélgetésről a Literán:
litera.hu/hirek/kilepni-dickens-arnyekabol
Remélem, hogy találnak kiadót a könyvnek. ;)
Erdész Ági írásához nem lehet kommentet fűzni...
Tegnap egy saját szerveződésű Örömvárost találtam:
hu.wikipedia.org/wiki/Gaudiopolis
süti beállítások módosítása