Újabb szerző, újabb ország mutatkozik be a blogon, és egy újabb rövid novella olvasható A jövő nem a miénkből, a kötet megjelenéséig gyaníthatóan itt ez lesz az utolsó. Azért máshol még fölbukkan két-három darab az antológiából. Szándékosan nem a legjobbakat hoztam el a blogra, a könyvet kézbe véve szerintem mindenki elégedett lehet majd az addig nem olvasott írásokkal.
Azért is Carlos Wynter Melo Bokszolóját választottam, hogy megelőlegezzek egy kis hírt, az argentin, a bolíviai és a chilei kiadás után májusban érkezik a panamai is, a Fuga Libros kiadónál is Wynter Melo egyengette a kötet sorsát.
A magyar könyvről még nem tudok konkrétumokkal szolgálni, szinte biztos, hogy nem jön ki a könyvfesztiválra, ami azért kicsit szomorú. Mindenesetre nagyon sokat nem kell már aludnunk.
Bokszoló
...
Az álomban megverték az „Árnyékot”, alaposan helybenhagyták. Többször is ugyanazt álmodta, látta magát egy tükörben, és a foncsor sötétjében megjelent egy arc – ami nem öltött határozott formát –, majd előtört egy ököl, aztán egy másik, és Martínez azt sem tudta, merről érik az ütések. Miközben összeverték, egy hang így szólt hozzá: „Öreg vagy már, bokszoló, nagyon öreg vagy, gyönge lettél.” Izzadtságban fürödve és feszülő karral ébredt. Az álom alatt még levegőt sem tudott venni a félelemtől. Kicsit ijedt volt a hangja, amikor aztán azt mondta:
– Tudod, nem éreztem így magam már évek óta. Kiszolgáltatott voltam. Inkább nem alszom, csak ne kelljen újra átélnem.
...
Martínezt a díszes köpenye alatt hoztuk ki. Sokan kifütyülték, és követte néhány újságíró. Sörösdobozok és ételmaradék záporozott ránk. Na igen, ezt mindenki tudja. Most elmesélem azt is, amit csak én tudok; én, aki meglátogattam az „Árnyékot” miközben lábadozott, és végighallgattam, ahogy csak az igazi barátok képesek.
Tudom, például, mi volt az oka, hogy a bajnok felhagyott a bokszolói pályafutásával. És azt is tudom, mitől változott meg olyan gyökeresen, mitől vált belőle, egész pontosan, más ember.
Emlékszem, hogy széles, pajkos mosollyal fogadott, és hogy ő szólalt meg elsőként:
– Hát, itt hagyott minket a „Nica”.
Csak bólintottam.
– Azóta is folyton rá gondolok. A rémálmok nem múltak el a halála után sem, tudod? Azt hittem, ha legyőzöm, akkor megszűnnek majd.
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Carlos Wynter Melo: Bokszoló
Az illusztráció -{ thus }- képe: running up doyers street. Talán lesz majd még jobb, de most szerettem volna mindenképpen kirakni ezt a szöveget.
