Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Mario Benedetti: Idill (1948)

2009.11.22. 11:10 Kurta | novella uruguay monológ férfi.nő | 1 komment

A júniusi Nagyvilág kifutott a boltokból, eltelt jópár hónap, itt az ideje azokkal is megosztanom egy Benedetti novellát, akik nem tudtak belelapozni a folyóiratba. Különös, hogy ez volt az első novellafordításom az írótól, sőt, tulajdonképpen az első önkéntes fordításom a Cervantes Intézetes kurzus után. Az első befogadott szövegem, ami aztán szűk másfél évig várt a folyóiratnál megjelenésre.

Ez a változat nem egyezik mindenben a nyomtatott szöveggel, a „görcsöl a mája” sincs benne, természetesen (én szóltam akkor is! :). A novella egyébként a Truth on the Rocks mellett talán a másik nagy kedvencem Benedettitől.

Érdekességeket most talán nem is említenék, talán a legizgalmasabb az volt, hogy a központozás nélküli belső monológokban megtalálja az ember a mondathatárokat. Vagyis ennél még sokkal izgalmasabb volt az, hogy az eredetiben kétértelmű, vagy bizonytalan mondathatárokat bizonytalanként fordítsa. Szerettem csinálni.

Idill

(részletek)

[...] csak azért nem emeltem még kezet rá mert nagy az Isten és a gyerek is figyelt fontos hogy mindig tisztelje az anyját nem fogok pont én rossz példát mutatni neki soha soha én még csak dohányozni sem dohányoztam anyám előtt de akkor váratlanul jelent meg a szomszédaszszonnyal eltüntettem a számban az égő cigit ahogy máskor szórakozásból szoktam de nem mentek tovább én csöndben figyeltem anyám is hallgatott a büdös vénasszony meg csak mondta mondta tőlem is kérdezett nem is tudom már valami hülyeséget és akkor nem volt mit tennem lenyeltem a cigit hogy meg tudjak szólalni azután pedig megműtöttek jó ég micsoda kalamajka anyám mindig sírdogál kicsit ha elmesélem Marta viszont nevet jóízűen nevet lehet hogy ebbe lettem szerelmes mert szerettem látni ahogy a kezével mintha megpróbálná visszatartani a nevetést persze sosem sikerült neki és kis szünetekkel tört ki belőle [...]

...

 

[...] az egyiknek sikerült végigkarmolnom az arcát még mindig véres a körmöm alja hirtelen kiáltást hallottam és láttam hogy ő kiszabadította magát és keményen nekiesett a nagydarabnak azután egy ideig semmit nem láttam mert a fekete az arcomba nyomta a lapátkezét milyen kedves a másik karjával hátrafeszítette a fejem micsoda szag te jó ég izzadtunk mindhárman mintha január lenne végül az egyik megragadta a táskámat igazából úgyis másikat akartam venni ha tud rá adni egy kis pénzt a hó végén mindig úgy érzi hogy túl sokat költök megnézném hogy tesz hármunk elé ételt abból a két nyomorult pezóból amit kapok tőle egy napra [...]

...

[...] ő meg én kicsit furcsák vagyunk mások rögtön átölelték volna egymást istenem mit úsztunk meg anyukám édes apukám mi viszont mintha semmi sem csak sétálunk tovább egy méterre egymástól mintha csak tréfa lett volna a galeri és csak játékból hemperegtünk volna a földön azokkal a gyilkosokkal biztos vagyok benne hogy megölnek minket ha nem hisz állapotosnak az a fekete Szűz Mária Istennek szent Anyja imádkozzál érettünk bűnö a fenébe öten voltak ki olvasta volna a holnapi újságban az aszszonyt válságos állapotban szállították kórházba most és halálunk óráján ámen szerencsére itt a gyár fényszórója világosban már nem mernek újra próbálkozni akárhogy is valamit szeretnék mondani neki [...]

Víctor Rodríguez Núñez: Fekete-erdő szvit (1994)

2009.11.16. 11:13 Kurta | eső kuba őserdő | 3 komment

Sajnos a beharangozott versáradat egyelőre várat magára, még nem tisztázódott 19 verfordításom sorsa. Addig be kell érnetek egy újabb Víctor Rodríguez Núñez darabbal. Ez persze jó hír, mert legalább két hónapja nem fordítottam Víctor versei közül egyet sem, és már kezdett nyomasztó lenni a szünet. Egy fiatalabb, hosszabb verséről van szó, ezúttal.

A vers angol fordítása olvasható a Salt Magazine-ban, Black Forest Suite címmel.

A címválasztással volt egy kis gondom, először próbáltam kerülni a Schwarzwald konnotációt, aztán kiderült, tulajdonképpen egy nicaraguai erdőség ihlette a verset, az erdőt pedig német telepesek nevezték el Selva Negrának. Így hát maradt a Fekete-erdő, bízva abban, hogy Brinkmann doktor képe nem jelenik majd meg a szemünk előtt a vers olvasása közben. :) Na, most már biztosan meg fog jelenni...

Fekete-erdő szvit

A Fekete-erdőben hull
                                        a szenvtelen eső
A fák zuzmói kívánnak
nekünk jó éjszakát
Köröttünk minden ködbe vész
már biztosra veszem hogy eltévedünk

Kalia
           erdők tündére
                                     tarts velünk
Félúton járva a sötét éjszakában
a korallkígyó fölragyog
Tarts velünk
                       Loscar
                                     hegyek koboldja

A felhők – ők most
is állták szavukat
S párába burkolták a
rég vágyott szemek
zöldjét idéző dombokat
A hattyúk
a tavon
szinte semmit nem ígérnek
Ostobaságokról dalolnak
mint minden mi ékes

Van egy másik Fekete-erdő
                                                  túl az esőfátyolon
ott nyargal a lélek besározott
kövei mellett
Van egy másik Fekete-erdő
                                                  túl e szorongáson
ott szökell fenyőről fenyőre
akár egy vörös mókus

Zenaida vacogva reszket
és lassan hátramarad
Letelepszik egy kőre és
onnan átkozza az áradatot
A Törpe gyámolítja
ő már nem zokog
Elmerülve meséjükben
mindketten átmelegedtek

Már a majmokkal felesel a hold
Már a köd is
lassan új erőre kap
Már gyermeket riogat a rózsabokor

Életem
             a Fekete-erdőben
cseppenként terül szét
                                         az éjjel
És mindenben érezni a hold
az álomszép fák
a zene
            a múlt szagát
Életem
             a Fekete-erdőben
nem szűnik az eső
és a víz jajszava úgy éget akár a tűz

Gloria és Iván Kauffmann-nak

Megjelentem: Ezredvég, 2009. november

2009.11.12. 18:10 Kurta | publikáció | 1 komment

Eljött ennek a napja is, megjelentek első versfordításaim, az Ezredvég novemberi számában négy Víctor Rodríguez Núñez vers kapott helyet a tolmácsolásomban. A 66-69. oldaltól olvashatók sorban: Bevezető – Rafael Alberti Az elveszített ligetéhez (1981), Távolság (1981), Nicaraguai szon I. (1989), Cochabambai kocsma – vagy „Továbbállt zokogva” (1995). Kisebb eltérések előfordulhatnak az itt közölt változatoktól.

Most vettem a kezembe a lapot, egyelőre nem olvastam belőle, nem is tudok ajánlani mást, de ígérem, fogok. A novemberi szám online változata még nem elérhető, szokás szerint jelzem, ha fölkerül. (2009-11-17: fölkerült)

Javier Fesser: A tlombita titka (1995)

2009.10.31. 16:00 Kurta | humor spanyolország | 3 komment

Hogy októberben se maradjunk írás nélkül, rendhagyó – esetleg kategóriateremtő – bejegyzés következik. Azért nem valószínű, hogy sok követi majd a sorban, mert nem kifejezetten műfordítói munkáról van szó. De határterület, egy próbát megér.

Éppen néhány hete néztem meg újra Alejandro Amenábar A belső tenger című remek filmjét, most először magyar felirattal. Már a film közben föltűnt, hogy milyen jó, egészen ötletes megoldásokat választott a fordító (ezt néhány hiba árnyékolta csak), a stáblistából pedig szerencsére kiderült, a műfordító D. É. volt felelős a szövegért.

A feliratozásnál más jellegű kihívásokkal találkozik az ember, mint az irodalmi szövegek esetében, pontosabban vannak átfedések, de máshol vannak a hangsúlyok. Kevésbé élvezetes munka, de még nem a szakfordításhoz hasonló robot.

A tlombita titka

(18 perc)

Rendezte: Javier Fesser
Írta: Javier Fesser

Szereplők: Ramón Langa (narrátor), Pablo Pinedo (Pinedo, Gutiérrez anyja, Pinedo ikertestvére, járókelő), Pietro Olivera (Lucas atya), César Vea (kőműves), Guillermo Fesser (producer hangja), José Maria Deleyto (erdőkerülő), Alberto Fesser (benzinkutas)...

A rövidfilm feliratát évekkel ezelőtt csináltam, még a P. Tinto csodája című Fesser egész estéssel egyidőben. A Tlombita titka tulajdonképpen tanulmányfilm, a nagyfilmet előkészítő gegfilm, kusza, mégis szórakoztató. A szöveget most elővettem, kicsit fölújítottam, de még így is lehetne rajta csiszolni, azt hiszem. Nézzétek meg, aztán megbeszéljük!

XXIX. Költők Világkongresszusa

2009.09.27. 21:04 Kurta | rendezvény | 3 komment

Idén negyven éves a Költők Világkongresszusa (World Congress of Poets) címen futó nemzetközi rendezvénysorozat. Bevallom, korábban nem hallottam a dologról, idén viszont Budapest ad otthont a rendezvényeknek, engem is megtalált a hír: nagyjából 25 országból száznál is több költőt várnak Magyarországra. Az MTI-től idézek:

„A rendezvény reményeink szerint olyan lesz, mint egy közlekedőedény: a költők megismerhetik egymás munkáit, megbeszélhetnek szakmai kérdéseket, és remélhetőleg néhány magyar kötet külföldön is napvilágot lát majd” - tette hozzá a főszervező [T. I.], aki kiemelte „a nemzeti nyelvbe zárt irodalomnak” sokkal nehezebb külföldre jutnia, mint a tánc- vagy a képzőművészetnek.

Az események több helyszínen zajlanak, én bokros teendőim miatt nem leszek ott mindenhol, de 30-n, szerdán 18:30-kor a Cervantes Intézetben biztosan; itt kap majd helyet a spanyol nyelvi szekció felolvasóestje. Az előzetes program szerint öten, a Cervantes programja szerint már csak négyen szerepelnek szerda este.

A felolvasott versek magyar fordítását én készítettem el, kicsit rohamtempóban, de azért nem összecsapva. A végeredmény vállalható lett, a versek között pedig lesznek egészen jók is. Talán érdemes ellátogatni ide is, a többi felolvasóestre is. A rendezvény után pedig várhatóan egy vagy több vers itt is megjelenik majd.

süti beállítások módosítása