Elkészült a következő versfordításom, ismét egy Víctor Rodríguez Núñez vers, ahogy írtam korábban, nem véletlenül. Picit több fejtörést okozott, és a fordítás közben azon gondolkodtam, hogy nem fordítom-e túlságosan szabadon, nem írom-e túl...
Víctor versei közül megtaláltam néhányat angolul (kiadták egy válogatáskötetét angol nyelven), és ahhoz a szöveghűséghez képest én radikálisan elvonatkoztatva fordítok. Igaz, az angolban jelen levő határozott latin hatások miatt könnyebb az eredetihez közeli szókinccsel dolgozni. Szóval, mondjuk, én így magyarítom ezeket a verseket.
Még egy szó a címről, szívem szerint meghagynám az eredetit, mert egy irodalmi/zenei műfaj neve, de Nicolás Guillén óta egyértelmű, hogy magyarul „szon” a „son”. Akkor meg már a „nica” is lenne inkább „nika”, „Szon nika I.”, de erről egyrészt senki sem tudná, mi, másrészt a nika is furán fest, ha az ország hivatalos neve magyarul Nicaragua.
Nicaraguai szon I.
Bolyongok e tájon
ahol télnek hívják
a lázasan tomboló tavaszt
Hol semmi sem örök és minden változik
kormányok és tájképek
hol vulkánok ébrednek reggel helyükön
tavak tükrét találva
És én láttam
bár nem a szellemváros
leghitványabb szögletében
a reményt a Föld
legvénebb gyermekeinek mosolyában
Bolyongok e tájon
hol rovarcsípéstől
kergülnek meg számítógép-agyak
És ahol az irigységtől
sápadoznak
parázsló fényű alkonyok
ha a kaktusz lüktető sárkánygyümölcsöt ad
És én láttam
hogyan virágoznak ki
kertek helyett a csontok ahogy
lángol fölöttük a hold
a rideg nyári éjszakában
Tomás Borgénak
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Víctor Rodríguez Núñez: Nicaraguai szon I.
Víctor Rodríguez Núñez: El último a la feria. San José, 1995, EDUCA
Az írás megjelent az Ezredvég folyóiratban. A teljes fordítást itt találjátok, illetve a 68. oldalon.
Az illusztráció chrisada képéből készült: Dragonfruit tree. És én pepecseltem vele.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
Főoldal« Monterroso: Hogyan lesznek az öregek?Benedetti: Truth on the Rocks »
