Kedves törzsolvasóim közül most lehet, hogy többen a fejükhöz kapnak és messzire szaladnak. Váratlan fordulat, versfordítás következik. Soha nem zártam ki, hogy ilyesmire sor kerül, tulajdonképpen Eliseo Diego lírai prózája vagy Andrés Neuman novellái közül jópár tekinthető valamiféle szabados költészetnek, de akárhogy is nézem, ez az első vers.
María Elena ajánlására keresett meg egy kubai kortárs költő, Víctor egy levéllel, neki is leírtam, hogy nem sok közöm volt eddig a versfordításhoz, költő meg tényleg nem vagyok, de abban maradtunk, nézzük meg, mi sül ki belőle.
Olvasgattam, csillagozgattam, aztán kiválasztottam egyet a sok közül, és nekifutottam. Egészen más módszerrel, mint ahogy prózát fordítok, papíron, firkálgatva, végül ez született. A tovább után, a poszt alján megtaláljátok az eredetit is. (Cochabamba egyébként Bolíviában található.)
Ha tetszik, örülök neki, talán lesz folytatása. Ha rossz, nyugodtan mondjátok, hogy inkább jöhetne még egy Benedetti, vagy valami más, csak ne vers! :)
Cochabambai kocsma – vagy „Továbbállt zokogva”
Te sem vagy már kezdő minek magyarázzam
hogy a harmadik kör
mindig helyére billenti a világot
Fizetsz, vagy még maradsz
a pultra könyökölve
egyszer úgyis bezár lehet hogy örökre
Annál tovább nem jutsz
ha belőled igazi törzsvendég is válik
hogy saját kis szögletedből nézed
hogyan számolnak el
egymás között a pincérek
és teszik zsebre a jattot
A szeplőtlen utcán
amit bevettek az árnyak
senki nem vár téged
– talán egy rendőrjárőr, talán egy tolvaj
Egyik is másik is megpróbál
ahogy tanulta hülyét csinálni belőled
Te sem vagy már kezdő minek magyarázzam
Mindig jobb lelépni időben
hagyni a vitákat másra
kifizetni minden számlát
És megnézni nincs-e már nyitva
szemben az a másik kocsma
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): Víctor Rodríguez Núñez: Cochabambai kocsma – vagy „Továbbállt zokogva”.
Víctor Rodríguez Núñez: El último a la feria. San José, 1995, EDUCA
Az írás megjelent az Ezredvég folyóiratban. A teljes fordítást itt találjátok, illetve a 68. oldalon.
Főoldal« Benedetti: Truth on the RocksNeuman: Életadó fény »