Víctor Rodríguez Núñez vers, valószínűleg egy kis időre most félreteszem a versfordítást. Más terveim vannak, és egyik-másik időigényesebb, nem szeretném őket a végtelenségig húzni.

Távolság

 

Oly messze a város
                                    a világítótorony s a csillagok
az erkély min összeborzolja a haját az este
És oly közel a mezők
a fák lombjára lassan szürkeségként
rátelepedő roppant záporeső
és a távolságot csaholó kutya

Oly messze a barátok
és a söreink nyers ásványi habja
– a hírek akár egy csomó
az óra kis és nagymutatóján
Oly közel a család
a kukoricaliszt
                          petróleumlámpa és pókok

Oly messze az a nő
                                   kit egykor kigondoltunk
túl a fájdalmakon
Oly közel amit megszoktunk
mindennapos boldogág
szerelmetlenkedni akárhol mindegy hol
narancsillatúan

Oly messze a vers
                                 – a kísértet
a lehetetlen homályos üvegek
És oly közel a semmi
                                       egy fadarab
az a különös regény
tücskök sosemlátott türelmetlensége

És oly messze oly közel
                                           az élettől a halál

Teljes változat és eredeti (PDF-ben): Víctor Rodríguez Núñez: Távolság

Víctor Rodríguez Núñez: Con raro olor a mundo. Havanna, 1981, Unión

Az írás megjelent az Ezredvég folyóiratban. A teljes fordítást itt találjátok, illetve a 67. oldalon.

Az illusztráció c@rljones képe: When the sun goes down, the stars come out to play.

Ha tetszik, ajánld a TurulMeme-en!

Főoldal« Diego: A toronyrólQuiroga: A flamingók harisnyája »