A pontos dátumot nem tudom megmondani, megjelent a Nagyvilág világirodalmi folyóirat júniusi száma (főszerkesztője Fázsy Anikó). A 495-500. oldalon olvasható az első Benedetti fordításom, az Idill című novella. Egy érdekes, dupla belső monológos elbeszélés Benedetti első novelláskötetéből, 1949-ből!

Amikor az ember olvassa magát nyomtatásban, nem a nyomdafesték illata a legizgalmasabb élmény. A kéziratot másfél éve küldtem el a Nagyvilágnak, gyakorlatilag akkor el is nyerte a végleges formáját a szöveg (vagy inkább elméletileg). Mondanom sem kell, ma itt-ott biztosan más megoldást választanék, de nem is ez a lényeg. A szöveg szerkesztett, tehát I. A. keze nyomát is magán viseli (nem tudom, lehet, hogy nem csak az övét), ennek megfelelően érnek meglepetések, amikor a novellát olvasom. Egy valamiért biztosan mérges vagyok kicsit, akkor a "görcsöl a mája" kifejezés ellen szerintem megdönthetetlen érvekkel lobbiztam, de ez sem volt elég, sajnos.

Érdekes folyamat végén született meg a szöveg, akkoriban úgy éreztem, ezt majd a blogon alaposan kivesézem (na jó, még nem is volt blog: de utána), most viszont nem érzem a dolgot olyan izgalmasnak. Volt néhány pengeváltás, de az esetek többségében az együttműködés eredményeként jobb lett a szöveg. Én meg tudom, hogy az akkor is "epegörcse van" kellene, hogy legyen. :)

A Nagyvilág honlapján még nincs kint az online változat, amint megérkezik, linkelem majd. (Már itt.) Sőt, később kikerül a novella ide is. Ha jól tudom, a szerzői jogi törvény szerint hat hónap múlva kitehetem az én változatomat.