Először is elnézést a késedelemért. Egyelőre borítóval sem szolgálhatok. (2013-02-10: már igen) Érdekesen indult a történet, tulajdonképpen föl sem ajánlottam közlésre ezt a novellát, pontosabban nem a folyóiratban való közlésre ajánlottam föl, még pontosabban még a pályám legelején már egyszer fölajánlottam a Kalligramnak, de a prózaszerkesztő elutasította a közlést. Akkor nem volt még nyomtatott, sőt semmilyen publikációm sem, és hittem abban, hogy pusztán a jó szöveg elég az érvényesüléshez. Lényegében ez igaz is, bizonyos fönntartásokkal. Végül csak ez lett az első publikációm (konkrétan ez volt az első műfordításom, tényleg), igaz, online, a zEtnán.

Szóval most kicsit leporoltam, és így került M. S. főszerkesztő kezébe, akiről csak jót tudnék mondani, és nem pusztán azért, mert a Napszúrást olvasva egyből azt felelte, hogy lehozzák a folyóiratban. Tehát tudtam, hogy közlik, de nem tudtam, mikor. A következő élményem pedig már az volt, hogy kaptam egy emailt a szerződésről, amelyben arra kértek, hogy küldjem mihamarabb a számlát, és gyorsan fizetnének is. Hát, csak tessék. :)

Viszont homokszem került a gépezetbe, és tiszteletpéldányt nem kaptam, az újságosokat, könyvesboltokat pedig elkerültem, azóta sem sikerült beszereznem egyetlen példányt sem. Mindenesetre az 58-62. oldalakon olvashatjátok a novellát, ha szerencsésebbek vagytok nálam.

Emellett persze jó lenne beszélni Quirogáról is, aki elképesztően jó, komor novellákat írt, muszáj lesz tető alá hoznom belőlük egy illusztrált kötetet, és dedikálnom H. Zs. tanárnőnek. Legutóbb épp egy Bolaño novellát, az El retornót olvasva gondoltam rá, hogy ez simán lehetne egy közepes-jó Quiroga írás is. Ha már Bolaño, ő írta a Tanácsok a novellaírás művészetéhez 4. pontjában:

Olvasni kell Quirogát, olvasni kell Felisberto Hernándezt és olvasni kell Borgest. Olvasni kell Rulfót, Monterrosót, García Márquezt. Ha egy novellista csak egy picit is ad a saját munkájára, soha nem olvas Celát vagy Umbralt. Cortázart és Bioy Casarest igen, de Celát és Umbralt még véletlenül sem.

Bár eléggé más világ, és messze nem érnek a novellák nyomába, érdekes az a néhány gyerekmeséje is, amelyeket lefordítottam. Itt a blogon is olvashattátok már A flamingók harisnyáját és A megkopasztott papagájt. Időnként körülnézek a neten, mi a helyzet az illusztrációkkal (ugyanis a könyv rendkívül népszerű, Magyarországon kívül, haha). Most a Behance-en találtam ezt a sorozatot, Bert van Wijk munkája, igen korrekt. Különösen A kajmánok háborúja stimmel, az ormányosmedve-bocsok is cukik nagyon, ahogy piknikeznek. (Hoppá! A könyv magánkiadásban jelent meg, saját facebook oldala van, és a Kickstarteren szedték össze rá a pénzt!!! Lenyűgöző.)