Ugrunk az időben, egyszer előre: átszökkenek a február óta az Irodalmi szemlében, a Kalligramban, az Ezredvégben, a Napútban megjelent fordításaimon (ígérem, hogy ezekre még visszatérek), és megérkezünk a jelenbe, csak hogy aztán visszamenjek egészen tavaly augusztus elsejéig, amikor (természetesen határidőre) leadtam a kéziratot a kiadónak, hogy aztán novemberben megjelenjen a kötet. A csúszás alighanem múlt a jogtulajdonoson, a kiadón, a csillagok állásán, most már teljesen mindegy. Megérkezett, a maga 85 dekájával, 764 oldalával, 5,5 centis gerincével Bolaño egyik alapműve. Vártuk már. (A belív betűi kicsit maszatosak, de ez csak akkor észrevehető, ha a kisregények pengeéles betűit melléteszitek.)
„Gabriel García Márquez óta a legfontosabb latin-amerikai író.” – San Francisco Chronicle
A chilei Roberto Bolaño (1953–2003) immár világhírű nagyregényének főhősei, Arturo Belano és Ulises Lima, két zsigeri realista költő 1975 szilveszterén útnak indul egy kölcsönkapott Impalával, hogy fölkutassa a századelőn, a mexikói forradalom után rejtélyes módon eltűnt Cesárea Tinajerót. Húsz éven és kontinenseken átívelő útjuk során látnak mindent: szerelmet, halált, idegösszeomlást, párbajokat, irodalmi és kiadói életet, drogot, szerencsés és szerencsétlen fordulatokat, erőszakot, eltűnéseket és előtűnéseket. A történetben sajátosan keveredik a fikció és a valóság, a nyomozás számtalan szereplője és tanúja között akad mocskos szájú ösztöndíjas, illegális bevándorló potyautas sokmilliós totónyereménnyel, Trockij dédunoka, lelkes Octavio Paz-rajongó, Sade márkit olvasó francia egyetemista lány, visszavonult mexikói torreádor, labilis neonáci, és mellettük kritikusok, költők, múzsák, csavargók tömege. Az ő megnyilatkozásaikból mozaikszerűen összeálló „road movie-t” thrilleri izgalmak sorozata és direkt, kíméletlen humor szövi át.
Köszönöm a kiadónak a lehetőséget, és külön örülök, hogy látom, volt fülük meghallani néhány apróságot, amit a közös munka során súgtam nekik. Szép és értékes könyv született (szebb, mint a nagy átlag), és ha belegondolok abba, amit Herralde úr, Bolaño egyik "fölfedezője" mondott a Vad nyomozókról, hogy long-sellerről van szó, már látom is, ahogy a mai harmincas-negyvenes – aztán a mai húszas – generáció polcán ott áll majd hosszú évek múltán a teknitélyes kötet, a Száz év magánytól nem olyan messze. Kötelező olvasmány azért aligha lesz belőle, ahhoz még szükség lenne néhány generációváltásra.
De félre a pátoszt, szórakoztató munka volt (írtam is róla itt meg itt), amit félig vakon, vagyis olvasatlanul vállaltam, és D. M. tanárnőm szerint ez a legjobb, amit az ember egy ekkora terjedelmű könyv esetében tehet, hogy a végére már ne utálja és unja halálosan. :) Sokat hallottam korábban Bolañóról, jót is, kevésbé jót is (és persze olvastam pár novelláját), de muszáj volt vállalnom a munkát, még akkor is, ha ma ez Magyarországon nem a legbiztosabb módja a kenyérkeresésnek. És persze nem bántam meg – pedig konfliktusokkal járt, és néha nagyon kellemetlen volt –, ugyanis ráébresztett néhány dologra, és azt hiszem, helyre tett. Persze lehet, hogy nem másról van szó, mint amit az Éjszaka Chilében hangja így fogalmaz meg (S. L. fordításában):
...mind tudtuk, hogy tennünk kell valamit, hogy vannak szükséges dolgok, és hogy van, amikor áldozatot kell hozni, és van, amikor életrevalóan kell gondolkodni.
A 3600 forintos ár, ami akciókban már akár 2700 is lehet, egyszerűen nem hagy kifogást, aki ennyiért nem veszi meg, annak nincs mentsége. llyen üdítő ár-érték arányú könyvvel rég találkoztam. Részletek olvashatók belőle a kiadó holnapján, a műútban és a 2000-ben. A hivatalos könyvbemutató szeptember 22-én várható, remélem, sok érdekességgel, még jelentkezem a részletekkel. Addig pedig nyári olvasmánynak beszerezhető a már magyarul megjelent két kisregénye is, az Alexandra boltjaiban 880 forintért!
