A műfordító néha nem csak fordít, hanem (önkéntesen, "kényszerből", mikor hogy) részt vesz az általa fordított írók, költők népszerűsítésében, kiadót keres nekik, ismerkedik velük. Ennek olykor része az interjú is.
(De előtte a szokásos: nincs új hírem A jövő nem a miénk megjelenésének időpontjáról, sem a kiadó promóciós terveiről. A másik kis rövid, elindult a 2011-es Goldenblog nevezés, mindenki segítheti egy jelöléssel kedvenc blogját.)
Nem kevés verset fordítottam eddig Víctor Rodríguez Núñeztől, meg is jelent szinte az összes a Parnasszusban, a Műhelyben, az Ezredvégben és a Vár Ucca Műhelyben. Ahogy korábban írtam (vagyis mondta ő):
Költészete „öntörvényű de nem érthetetlen, szerepvállaló de nem politizáló, szubjektív de nem bizalmaskodó, pontosan felépített de nem áthatolhatatlan, beszédes de nem közönséges, lírai de nem ahistorikus, párbeszédet nyitó de nem csevegő, kubai de nem jellegzetesen kubai, nyitott a világra de nem globalizált.”
Akinek nem cseng ismerősen a neve, nézze és hallgassa spanyolul (a Youtube mostanában vezette be a 16:9-es arányt a régi videókon is, ha lesz valami kiskapu, majd módosítom a linket), aztán olvassa magyarul például az Elméletet. Mostanában neki is sok munkája akadt (ír, fordít, antológiákat szerkeszt), nekem sincs annyi szabadidőm, de a versek sora folytatódni fog, ebben biztos vagyok.
Szóval az interjú... Az általam ideálisan elképzelt valódi, bűbájos interjúk interaktív módon készülnek, az ember leül a beszélgetőpartnerével, felkészülten csevegnek egy kicsit, és megszületik az anyag. (Valahogy így zajlott ez a Schweblin riporttal is.) A kérdező néha reagál a válaszra, összefüggő kérdésfolyam alakul ki. Ebben esetben nem így volt, email-interjú született. Nem hosszas kérdezz-felelek formában, hanem egy pakk kérdéssel, egy pakk válasszal. Ilyenkor persze a kérdezőnek megint csak fölkészültnek kell lennie, mert valamilyen szinten meg kell sejtenie az adott válasz tartalmát, hogy természetesen tudjon kapcsolódni hozzá a következő kérdésével. Eredetileg abban gondolkodtam, hogy az első válaszkör után még beiktathatunk pár újabb kérdést, de végül nem volt rá sem mód, sem szükség, így is elég kerek kis beszélgetés jött össze. Amit aztán persze a végén magyarítani is kell, íme a végeredmény:
"Mielőtt kihűl az értelem"
(részletek)
...
– Idestova harminc éve írsz, legalább tíz köteted jelent meg. Több mérföldkövet látni a költészetedben, minden egyes mérföldkő új korszakot nyitott benne (leginkább a témaválasztásban). Hogyan tekintesz ma vissza ezekre a korszakokra? A leglátványosabb változást legutóbbi köteted, az Actas de medianoche (Éjféli följegyzések) hozta. Jelent-e ez a kötet igazi töréspontot a költészetedben? Milyen volt a fogadtatása e kísérletednek?
– Szerintem a munkámban határozottan elkülöníthető két korszak. Az elsőbe az a hét kötet tartozik, amelyek sorát a Cayama (1979) nyitja, és az Oración inconclusa (Befejezetlen imádság, 2000) zárja. A másodikba az a hat kötet tartozik, melyek az Actas de medianoche (2005) után jelentek meg, illetve fognak megjelenni. Nem jelentek még meg ugyanis a Reversos (Hátoldalak), Tareas (Teendők), Enseguida (Azonnal) és Deshielo (Olvadás) című munkáim, mert elmerültem a mexikói, spanyol és venezuelai válogatáskötetem szerkesztésében, emellett a fordításaimmal is foglalkozom, német, francia, angol, olasz, holland, svéd – és természetesen, magyar – nyelvű fordításokkal. Az Actas de medianoche két része – amelyek hajtóereje a megelőző kötetek verseihez képest hermetikusabb és kísérletezőbb költészet – mégis széles körben ismertté vált, eddig öt kiadást ért meg. Így hát, talán lehet azt mondani, hogy e kockázatos szöveg, egyelőre, pozitív fogadtatásra talált, és nagyon remélem, hogy a soron követő köteteim, melyek nagyjából azonos hangon szólnak, hasonló sikereket érnek majd el.
...
– Fordítottad Margaret Randall és John Kinsella verseit (ebben partnered volt a szintén a Kenyonon tanító feleséged, Katherine M. Hedeen is). Miért fordítasz? Miért pont őket? Miért fontos, ha fontos egyáltalán a versfordítás, különösen a nemzetközi költészeti rendezvényeken?
– A műfordítás egyre fontosabb szerepet kap a teendőim között, e pillanatban legalább olyan értékesnek tartom, mint magát a versírást. A szellemi munkások között talán a műfordító kapja a legkevesebb megbecsülést. Ez pedig igazságtalan, mert egyetlen valódi kultúra sem létezhet műfordítás nélkül, nem létezhet a szellemi fejlődés. Az általad említett fordítások angol-spanyol fordítások, de Kate-tel fordítunk spanyolról angolra is. Társszerkesztői vagyunk a nagy múltú brit kiadó, a Salt Earthworks című sorozatának – mely az Egyesült Államok őslakos költészetével és a latin-amerikai költészettel foglalkozik. A sorozatban jelent meg tavaly az argentin Juan Gelman, az uruguayi Ida Vitale és a venezuelai Juan Calzadilla egy-egy kötete. Idén a mexikói Juan Bañuelos, az ecuadori Jorge Enrique Adoum és a kubai Fayad Jamís következik a sorban, a mi fordításunkban. Mindannyian olyan megkerülhetetlen költői a spanyol nyelvnek, akiket nem ismertek korábban az angol nyelvű világban.
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
K. G.: Interjú Víctor Rodríguez Núñez kubai költővel
A fotót a költőtől kaptam, nem tudom, pontosan, ki készítette, de Párizsban készült, 2009-ben.
