Amilyen nehéz hozzájutni Magyarországon (talán két helyen kapható, de amikor arra jártam, az Írók boltjában már nem volt ebből a lapszámból...), annyira izgalmas dolgok történnek a somorjai székhelyű Irodalmi szemle. Az év elején a főszerkesztőváltást arculatváltás is követte, és ha nem is műút vagy Kalligram kaliberű az új belív, mégis fiatalos, összeszedett, és koncepciója van. Ez vonatkozik a tartalomra is, az új főszerkesztő, Sz. Z. egészen komoly tematikus blokkokkal és kiegyensúlyozott összeállításokkal operál, és a szerzőgárda sem akármilyen.

Nem is tudom, előfordult-e korábban, hogy egy folyóirat keresett meg engem, nem én a folyóiratot (na jó, volt ilyen, de ritkán lett belőle valóban publikáció), ebben az esetben ez történt. Én persze készültem, hogy némi kiegészítő fordítással támogassam a Bolaño-nagyregényt, így hamar kialakult a terv, recenziókkal és a regényhez ezer szállal köthető novellákkal, versekkel, plusz a különlegesen finom Infrarealista kiáltvánnyal. Aztán késett a megjelenés, a recenziókat le kellett fújni, kicsit duzzasztottunk még a blokkon, kiegészült egy interjúval is, és nagyon ütősre sikerült. A lap 3-29. oldalán helyet foglaló fordításaimat bónuszként D. A. esszéje követi a szerzőről.

Tehát a regény zsigeri realizmusával gyakran párhuzamba állított "Bolaño-irányzat", az infrarealizmus 1975-ös kiáltványa mellett egy a Vad nyomozók sikerét követően készült interjút olvashattok, hármat a regény előtt nem sokkal született versek közül, valamint két novellát, ezek egyikének (a fordítónak mindig kedves egymondatos típusból) főhőse a regény főszereplője, Arturo Belano, a másik pedig akár lehetne a Vad nyomozók betétje is.

Ha már a versekről van szó, épp az egyik vers, az El último salvaje erősített meg a címválasztásban, ebből (is) éreztem, hogy itt szó nincs dühről vagy kegyetlenségről, egyszerűen fogalmazva a vademberek vadsága szerepel a regény címében.

Ha valakit nagyon érdekel a szám, keressen, hátha tudok szerezni neki egy példányt, vagy nézzen körül a honlapon, ott is szerepelnek írások (az egyik novella szerzője tévesen "Boleno"), csak a tipográfiájuk szegényesebb a nyomtatott anyagnál. De tartalomban gazdag, élő honlapról van szó, muszáj ennek is örülni! Gratulálok és szurkolok.