Azt hiszem, eljutott az ügy arra a szintre, hogy a történetből néhány részletet megosszak itt a blogon is. Csak hogy lássátok, a fordítás mellett mivel tölti még az idejét a műfordító. Nincs még "megjelenés tervezett dátuma", szóval ez még nem hír (hiába van abban a kategóriában), csak amolyan mese, melynek történetesen van valóságalapja.

2008 augusztusában találtam rá az antológia online változatára, akkor még nem igazán sejtettem, mekkora munka egy ilyen léptékű, hiteles antológia összeállítása. Azóta több antológiaszerkesztővel készült interjút is olvastam, és úgy tűnik, másfél év a minimum, amíg az ember összeállít egy hasonló gyűjteményt. Mivel nem ismertem, nem ismerek olyan vállalkozó szellemű szerkesztőt Magyarországon, aki belevágna egy ilyen munkába, azt hiszem, van létjogosultsága egy antológia "importjának".

A második lépés a 63 novella elolvasása volt. (Talán a túl hosszúakat kizártam, kb. 58 maradt.) Ezek közül kiválasztottam öt egymástól radikálisan eltérő stílusú novellát, és a "kötet" bevezetőjével együtt lefordítottam őket. Az anyagból október végére elkészült egy csinos kis füzet, ezt pedig elküldtem néhány irodalmi folyóiratnak. Nem túl soknak.  Szerettem volna, ha együtt jelenik meg az anyag, szerettem volna, ha olvassák is, így kerestem helyet neki. Aztán vártam. Sokat. Majd érdeklődtem. Gondolkodtak. Aztán elutasítottak. De legalább korrekt stílusban (volt már másra is példa).

A Pécsi Jelenkor szerkesztőjétől, N. B.-tól kaptam a tippet, keressem meg az anyaggal a József Attila Kört. A levelezés végén pedig fölmerült a Magyar Lettre, mint lehetséges közlő médium. 2009 februárban megjelent az argentin papírkiadás, márciusban(?) ismét postáztam egy csomó anyagot, vártam. Nagyon sokat. Tulajdonképpen van is egy időszelet, amivel nem tudok elszámolni. Azt hiszem, a Quiroga meséken dolgoztam.

Áprilisban viszont eljutottam a JAK Világirodalmi Sorozatának szerkesztőihez, és sikerült U. P.-ből kisajtolnom egy akkor még erősen feltételes igent. Augusztusban beszéltünk, elviekben ekkor már megvolt az elhatározás, elhangzott egy összeg, amely szükséges lenne ahhoz, hogy a könyv megjelenjen. De vissza a folyóirat-megjelenésekhez.

Szóval vártam és aztán érdeklődtem. November végén bíztató választ kaptam a Lettre-től, és úgy fest, az idei nyári számban közölnek is négy írást a fordítások közül. Időközben a 2000 és az Új Forrás is elkért egyet-egyet a novellákból, az egyik 2010 januárban már meg is jelent. Közeleg a Happy End. :)

Ekkorra már a JAK Világirodalmi Sorozatának társkiadója, a L'Harmattan is rajta volt az ügyön. Végül márciusban megkaptam a kiadói szándéknyilatkozatot, ezzel pályáztam a Babits ösztöndíjra, és írtam a latin-amerikai külképviseleteknek és a Cervantes Intézetnek. A kiadó pedig most pályázik egy spanyolországi fordítástámogatásért. Megszületett ugyanis a költségvetés, nagyjából a következőkből áll: szerzői jogdíj az eredeti szerzőknek, fordítói honorárium a fordítónak, JAK sorozatszerkesztői díj, borítóterv, nyomdai előkészítés, nyomda, meg még amit kifelejtettem. Ebből jön le a becsült árbevétel (én bizom benne, hogy pesszimista a becslés), ami nagyjából megegyezik a terjesztők hasznával!

A fennmaradó összeget kell előteremteni (vagy növelni az eladott példányszámot, természetesen). Ha lesz spanyol fordítástámogatás (messze nem biztos), akkor egyértelmű, hogy lesz könyv. Ha nem jönnek az eurók, akkor máshogy kell előteremteni a pénzt. Én továbbra is optimista vagyok, vannak még csatornák, csak nem egy nagy, hanem inkább több kicsi, ami azt jelenti, hogy több munka a szervezés. De csináljuk, vagyis csinálom kitartóan.