Éppen egy éve írtam az első bejegyzést a blogon. Hogy miért éppen akkor és miért éppen úgy indult, nem igazán tudnám megmondani. A lényeg: a koncepció és a cél azóta sem változott, ami egyszerre jó és rossz hír.
Meghozta a blog azt, amit vártam tőle? Azt hiszem, nem. De hozott több dolgot, és a magamban kitűzött célok közül is elértem néhányat. A többi cél sincs elérhetetlen távolságban, hát folytatom, ha több kompromisszummal is. Mindensetre születtek szép fordítások, megismerkedtem érdekes emberekkel, sokmindent köszönhetek sokmindenkinek.
Uborkaszezon van, ráadásul olyan szövegeken dolgozom, amelyek várhatóan nem fognak kikerülni ide a blogra, ilyenkor készülnek a viccesnek szánt statisztikák. Gondoltam, szemezgetek az egy év látogatási adataiból, Nagy Testvér figyel, ugyanis...
A legnépszerűbb írás Monterroso egyprecese volt, a Hogyan lesznek az öregek, ami nem csoda, egyrészt szórakoztató, másrészt jó is, irodalmi értelemben. A statisztikában az egypercesek és a versek súlya kisebb, mert őket lapozás nélkül is el lehet olvasni, ez az írás mégis kiemelkedik. Gondolom azért, mert gyakran használtan a blog.hu posztajánlójában, ez bizonyult a legjobb olvasómágnesnek. Cortázar egypercesei közül az Ebéd volt a legnépszerűbb, meglepetésre őt a Grimpow regényrészlet követi. Chávez Csillagpor.nója és Ortuño Vörös nagyija egyaránt a gerontofil „olvasóközönségnek” köszönheti népszerűségét. Ezután jönnek sorban a Benedetti novellák. A legnépszerűbb versfordítás Rodríguez Núñez Tigrises verse, érdekes, hogy szerinte ez a legkevésbé erős mind közül. Örülök, hogy Quiroga flamingós gyerekmeséjét is sokan olvastátok, bízom benne, hogy jövőre már lapozgatni is tudjátok az egész sorozatot.
A blog korai szakaszában sűrűbben posztoltam, de kevesebb volt a rendszeres olvasóm, néhány nagyon szép fordítás (és eredeti) maradt így árnyékben, ajánlok ezek közül is. Akit érdekel a latin-amerikai fiatal szerzők identitáskeresése, mindenképpen olvassa el Trelles Paz előszó-esszéjét, melyet A jövő nem a miénk antológiához írt. Könnyebb olvasmány Benedetti Cambalache című írása. Cseppet sem könnyű viszont Porzecanski rövid novellája, a Zavargások odalent, ennek is szeretnék még helyet találni majd valahol nyomtatásban. Aki meg gyors örömökre vágyik, fussa végig bátran a mikronovella kategóriát.
Persze nincs statisztika a keresőszavak elemezgetése nélkül (a szóalakokat akkor is megtartottam, ha hibásak). Legtöbben a "műfordítói pályázat" vagy "babits ösztöndíj" valamilyen kombinációját használva érkeztek. Népszerű volt "mario benedetti" is. A legkeresettebb műfaj a "monológ", de versfordításokat is többen kerestek. A Vörös nagyi és a Csillagpor.nó sajátos keveréke (kiegészülve a nicknevem téves morfológiai elemzésével) szült egészen szép számú találatot a "nagyi p.rnó", "k.rják a nagyit", "p.rnó novellák" jellegű kifejezésekre. (Még Benedetti kutyás novellája kellett, hogy idetaláljon a "a kutya k.rja a nőt" keresője is, valószínűleg csalódott arccal távozott...)
A kedvenceim viszont ezek: "egyperces színdarabok" és "monológok gyerekeknek" – ilyeneket szívesen fordítanék. A kevéssé relevánsak, vagy akár érthetetlenek közül pedig: "nem találkoztam bartók", "fűtéstámogatás", "kutya étvágygerjesztő", "leghoszabb p.rnofilm", "paraguay hektár föld ára" és "moss tisztára engem".
