Hosszú-hosszú szünet után ismét Quirogát fordítottam. Azt hiszem, ő volt az, aki miatt ezt az egészet elkezdtem. Már akkor is, amikor még nem is tudtam, hogy elkezdtem. Ez a szöveg most igazi gyerekmese, azt hiszem, ilyen elvileg gyerekeknek szóló szöveget még nem fordítottam.
Természetesen ügyeltem arra, hogy az eredeti szöveg hangulatához hű legyek, azért nem gyerekes a szöveg. Nem a legvirtuózabb Quiroga írásról van szó, itt-ott kicsit színeztem is, persze csak egészen kicsit.
A részlet előtt még kedvcsinálónak a figyelmetekbe ajánlok egy képsorozatot (vagy ezt), egy venezuelai kiadásban jelentek meg, Leonardo Rodriguez-t dicsérik. Tehát a részlet, utána a teljes változat.
A flamingók harisnyája
(részletek)
...
Mind közül a legszebbek a korallkígyók voltak, akik lehetetlenül hosszú piros-fehér-fekete fátylakat viseltek, és úgy tekeregtek tánc közben, mint a szerpentinek. Mikor a kígyók a farkuk hegyén egyensúlyozva pörögtek és forogtak, eszeveszetten tapsolt az egész vendégsereg.
Csak a flamingók, akiknek akkoriban még fehér volt a lábuk, a csőrük viszont épp olyan vaskos és kajla, mint manapság, szóval csak a flamingók szomorkodtak, mivel ők olyan csekélyértelműek, hogy nem tudták, hogyan ékesítsék föl magukat. Irigyelték mindenki ruháját, ám leginkább mégis a korallkígyókét. Amikor egy korallkígyó elvonult előttük, és kacéran meglebbentette a fátyolszalagjait, a flamingók megpukkadtak az irigységtől.
...
Amikor a többiek meglátták a flamingókat és a szépséges harisnyájukat, mindenkit megevett az irigység. A kígyók csakis velük akartak táncolni, és mivel a flamingók lába egy pillanatra sem állt meg, nem láthatták pontosan, miből is készültek azok a gyönyörű harisnyák.
...
A flamingók mégis életben maradtak. Kínzó gyötrelmek közt, rohanvást vetették magukat a folyó vizébe. Rikácsoltak a fájdalomtól, a fehér lábuk most vöröslött a kígyók mérgétől. Még sok-sok nap elteltével sem szűnt a maró fájdalom, ahogy a méreg miatt nem múlt a lábuk vérvörös színe sem.
Mindez nagyon régen történt. Mégis, a flamingók még ma is szinte egész álló nap a vízben áztatják vöröslő lábukat, így próbálják enyhíteni az égető érzést.
Néha eltávolodnak a parttól, és tesznek pár lépést a szárazföldön, hogy lássák, jobban vannak-e. De a méreg hatására rögtön visszatér a fájdalom, és a flamingók futva vetik magukat a vízbe. Néha annyira kínozza őket a perzselő érzés, hogy behúzzák az egyik lábukat, és órákig állnak féllábon, mozdulatlanul, mert képtelenek újra kinyújtani.
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Horacio Quiroga: A flamingók harisnyája.
Horacio Quiroga: Cuentos de la Selva. Buenos Aires, 1918, San Ignacio Sociedad Cooperativa Editora Ltda.
Az illusztráció Gustavo (lu7frb) képe: Flamenco y Reflejo.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
Főoldal« Rodríguez Núñez: TávolságRodríguez Núñez: Elmélet »
