Szerettem volna egy hírrel vagy prózával jelentkezni, ezért is vártam kicsit, most mégis vers következik, ismét egy Víctor Rodríguez Núñez darab. A költő egyik legünnepeltebb verse. Saját előadásában is megnézhetitek, itt.
Elmélet
Azt gondolta Ptolemaiosz
hogy a világ olyan mint egynémely nők szeme
Egy kristálygömb párás üvegfalakkal
melynek minden csillaga eszményi pályán halad
nincs ifjonti hév
se megingás vagy tragédiák
Kopernikusz jött utána
tudós ki otthagyott galambért női szívet
s körívet a rettenetért
így a nap szembogara a világ közepe lett
közben papok és férjek figyelték boldogan
ahogy Giordano Bruno sercegett
És akkor Galilei
fiatal fruskák szívének elmélyült kutatója
s hajótöröttje jó boroknak
– nap összegyúrta fény –
ki nem filmcsillagokat zaklatott
mielőtt egy üstökös hátán jobblétre szenderült
kimondta hogy a szerelem határtalan
Kant ellenben semmit sem tudott a nőkről
rabul ejtette az algebra mécsesének fénye
a metafizikai virágpor
Hegel
elvont szellemének
ez az egész már túlontúl abszolútnak bizonyult
Rajtam a sor
hát a XX. század ítészei elé teszem
egyszerű elméletem
hívják csak bátran romantikusnak
Ó kislány ki olvasod ezt a verset
körülötted forog az egész világ
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Víctor Rodríguez Núñez: Elmélet
Víctor Rodríguez Núñez: Con raro olor a mundo. Havanna, 1981, Unión
Az illusztráció Aki Jinn képe: The special marble # 1.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
Főoldal« Quiroga: A flamingók harisnyájaRodríguez Núñez: Tigrises vers »
