Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Miből lesz a könyvsiker? A The Savage Detectives és a Divocí detektivové

2012.09.18. 21:42 Kurta | vad.nyomozók | 3 komment

Miből a közönség- és miből kritikai siker? Mi köze egyáltalán ehhez a kérdéshez egy műfordítónak? Foglalkoznak ezzel a kiadói szakemberek? És néha látszólag miért nem? Lehet, hogy a Vad nyomozókkal másképp lesz? Hogyan csinálták máshol?, merülhet föl a kérdés...

Bolaño nagyregénye ugyanis sikerkönyv, mégpedig szinte mindenhol a világon. Fordították németre, franciára, angolra, olaszra, hollandra, flamandra, norvégra, svédre, finnre, dánra, görögre, törökre, portugálra, csehre, lengyelre, szlovénra, horvátra, koreaira, kínaira (angolból), japánra. Össze is szedtem a borítókat (2012-09-24: plusz szlovén; 2013-09-05: plusz lett, magyar), van nyelvterület, ahol többféle kiadást is megért, van, ahol – ki tudja, miért – két kötetben adták ki a hatszáz oldalas regényt (és van hangoskönyv). Lássuk be, tízből egy-kettő, ha jó. (Az a bizonyos festmény Jack Vettriano képének részlete: The Billy Boys.) Ezek közül nem sok jelent meg az író életében, az átütő sikert döntően meghozó amerikai kiadás is csak később jött, Bolaño már nem érte meg.

The Savage Detectives, Los detectives Salvajes, Vad nyomozók

A tovább után Szarviharok, regénytérkép, fordítók.

Andrés Barba: Változatok Teresára (2006)

2012.08.27. 09:00 Kurta | spanyolország szexualitás tabu gyerekkor regényrészlet | Szólj hozzá!

Érdekes érzés előhúzni a fiókból régi szövegeket. Az ember stílusa csiszolódik az évek során, itt-ott mindig belenyúlna a korábbi fordításaiba, ha lenne rá mód. Változik persze a nyelv is, főleg a beszélt nyelv, néha fogcsikorgatva választok olyan megoldásokat, amelyekről tudom, hogy tíz év múlva furcsán hangzanak majd.

A mostani – kivételesen nem latin-amerikai, hanem spanyol – regényrészleteket két éve fordítottam. A magyar szöveget újraolvasva 4-5 helyen biztosan változtatnék rajta, de ezek egészen apró változtatások lennének, úgyhogy nem teszem. A napokban léptünk egy lépést előre Andrés Barbával kapcsolatban, talán valamivel nagyobb az esély rá, hogy megjelenjen az egyik kisregénye magyarul, viszont távolabbinak látszik a lehetőség, hogy ez a 2006-os regénye, a Változatok Teresára is kövesse. (Zárójelben: ebből a regényből maradt ki a később novellaformát öltő Teresa-látomás.)

Jön tehát itt ez a duális szerkezetű, Torrente Ballester díjas regény, na nem folytatásokban, inkább csak két hosszabb részlet belőle. Aki pedig attól fél (nem teljesen alaptalanul), hogy a spanyol írók csak a posguerráról a polgárháború utáni "csontvázakról", a fasizmus kísérteteiről tudnak írni, az is lapozzon bele bátran, a fiatalok már másfelé keresgélnek témák után.

Változatok Teresára

(részletek)

...

Megfogta a kezét. Ő volt az, aki megfogta a kezét. Olyanok voltak az érdes ujjai, mint az apró állatok. Történhet bármi, akkor sem tudja elfelejteni azokat az ujjakat. Az ujjak ráncos, érdes, mégis engedelmes érintését. Teresa ujjait. Amikor elindultak a dombon fölfelé, arra gondolt, hogy a lány soha nem fogja megismerni önmagát, hogy soha életében nem lesz képes kilépni önmagából, számára ismeretlen ez az oly egyszerű absztrakció, melyet neki már annyiszor sikerült elérnie korábban, hogy néhány másodpercig külső szemlélőként lássa önmagát. A lány képtelen erre, gondolta. Egy ilyen egyszerű dologra. Hogy meglássa önmagát másokban.

...

Verónica három évvel volt idősebb Teresánál, és ha kutatott az emlékei között, mikor lett olyan a viszonya a húgával, mint amilyen abban a pillanatban volt, akkor sem sikerült pontosan fölidéznie a helyszínt, az időpontot, amelytől fogva már nem voltak egyenlők. Emlékezett a gyermekéveikre, amikor szinte ugyanúgy játszottak, amikor még ő is korán kelt, és vasárnaponként odament az anyja ágyához, de nem emlékezett a pontos napra, a pillanatra, amikor megszületett a bűntudat, amikor elkezdte úgy hívni, „a húgom”, „ő”, mint egy bűnös teremtményt, akit szégyell mások előtt, hazaérve mégis ő volt az egyetlen személy, aki mellett úgy érezte, hogy megbecsülik és szeretik. Hazaérve Verónica érezte – mióta az eszét tudta –, hogy a Teresa iránti szeretetét az összes többi szeretet elutasítása tartja életben. Hogy ez a szeretet az anyja szeretetének elutasításából született, annak képtelenségéből. És hogy, idővel, e szeretet mellett létrejött az az inkább hiányhoz hasonlító, mintsem üdvös szégyenérzet, mely arra sarkallta, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket nem akart megtenni.

...

Kézbe vett egyet az apja borotvapengéi közül. Egy használt pengét, érezte az ujjai között a jelenlétét, érdes és apró volt, olyan, mintha élne, és kettejük közé furakodna az apró tudatával és a testével.

„Gyere, nézd!”

Azt akarta, hogy lássa. Fölhúzta a pulóvere ujját, majdnem a válláig, odaillesztette, és aztán addig szorította, amíg a vére – vér, mely rejtélyes módon sötétebbnek tűnt, mint ahogy arra tulajdonképpen számítani lehetett – kicsordult a penge mellett a karján. Metsző és sima volt a fájdalom, mint egy apró áramütés. A szája megtelt nyállal. Aztán Teresára nézett, aki ott állt előtte. Teresa nem riadt meg, a fejét oldalra hajtva figyelt, talán megpróbálta megfejteni, vajon jót vagy rosszat ígér ez a különös jelenet. Verónica arra gondolt, hogy Teresa ártatlansága szívós és merev, és hogy semmire nem jó ez az ártatlanság, de abban a pillanatban mégis szerette ezt a zaklatott, apró lényt, aki az arcát keretező szőke tincsek miatt egy elfuserált porcelánbabához hasonlított.

„Nézd!” – mondta.

„Vér” – felelte ő.

...

1 könyv: A jövő nem a miénk

2012.08.09. 20:09 Kurta | beszélgetés hangfelvétel a.jövő.nem.a.miénk | Szólj hozzá!

Még mindig az antológia, remélem, nem unjátok, már nem sok van hátra, hogy új dolgok jöjjenek. :) Bár a könyv visszhangjánál már röviden írtam róla, megint elővettem a Duna Tv-n futó (épp szünetelő vagy megszűnt?) 1 könyv című műsor április hatodikai adását. Ebben L. J. beszélgetett velem A jövő nem a miénkről, és az adás bő három percét látva kis hiányérzetem támadt. A produkciós cég segítőkész volt, megkaptam a teljes 13-14 perces hanganyagot, és itt a videó után közzé is teszem az enyhén szerkesztett átiratát. 

Kétségtelenül nem ez volt életem interjúja, a rádiós beszélgetés kétszemélyes felvételéhez képest a sok ember, a díszlet... a drukk egész más volt, nem volt könnyű gondolkodni, és nem kerültek szóba hihetetlenül izgalmas anekdoták. Az átiratból látszik, hogy kettőnk közül én beszélek kevesebbet... Majd legközelebb. Tehát, 1 könyv, április 6-áról.

L. J. – K. G.: 1 könyv – A jövő nem a miénk

A rövid videó a katt után. Tovább...

L. J.: Nagyon sokféle kötet, és egyfelől nagyon másképp bontakozik ki, mint amit mi megszoktunk a dél-amerikaiaktól, sehol nincs ez az úgynevezett mágikus realizmus, sőt, ők harcosan elhatárolódnak tőle, másrészt viszont, ha Mario Vargas Llosa stílusának villódzására, sokszínűségére gondolunk, vagy Cortázar rejtelmes vagy geometriai fantáziájára, akkor bizony, én azt hiszem, hogy az ősök letagadhatatlanok, akárhogy is elüt ez a szövet, ez a nagyon sokszínű patchwork a dél-amerikai prózának attól a vonulatától, amelyet mi jobban ismerhetünk.

A letölthető teljes változat ezúttal egynyelvű, a beszélgetés hiánytalan szövegét tartalmazza.

Diego Trelles Paz nyerte a 2012-es Casavella díjat

2012.07.20. 12:41 Kurta | spanyolország peru díj | 1 komment

Mindig is figyelemmel kísértem, milyen fontosabb díjakat kapnak azok, akiket fordítok, különösen a fiatalok, vagy(is) az én korosztályom. Nem állítom, hogy egyetlen díj sem kerüli el a figyelmem, nem írtam például Lina Meruane Anna Seghers díjáról, vagy arról, hogy Andrea Jeftanovic legújabb könyve a kritikusok nagydíját kapta Chilében.

Most Diego Trelles Paz következő regénye, a Bioy Casavella díjas lett. A díjat a spanyol Destino kiadó alapította 2010-ben (a Nadal mellé!), és célja a spanyol nyelvű irodalom új, friss hangjainak megtalálása. A Bioy idén 519 regény közül nyert, a díj értéke 6000 euró, a könyv pedig szeptember 11-én fog megjelenni Spanyolországban. Hogy fordítják-e majd, arról beszámolok. De Trelles Magyarországon is "ismert", a téma kellőképpen egzotikus, miért ne jelenhetne meg magyarul is.

A regényben Öt év munkája van, olyan időkben, amikor Peruban Trelles szerint az írók olvasók nélkül, a könyvek recenziók nélkül, az irodalomkritikusok kulturális mellékletek nélkül küzdenek a fönnmaradásért. De a téma más, fegyveres bandák és drogcsempészet, az az esztelenség, amely a fegyveres harcokat jellemezte az elmúlt évtizedekben Latin-Amerikában. A 35 éves Trelles az értékelés szerint bártan nyúlt a témához, esztétikai és tartalmi értelemben egyaránt. A zsűritagok többek között a következőket mondták:

"Ha Mario Vargas Llosa harmincéves lenne, és a gyökerei másmilyenek, de az elbeszélői képessége ugyanaz, akkor lehetne ő is e könyv szerzője, a könyv címe pedig: A város és a kutyák 2.0." (Gabi Martínez)

"Trelles Paz egy kifejezetten vad Bolaño örököse." (Gonzalo Torné)

Az időugrásokkal is tarkított, 1986-tól 2008-ig játszódó cselekmény a perui hírszerzés ügynökéről szól, aki beépül az egyik legvéresebb limai bandába. A könyvet három eltérő műfajú történet, elbeszélői hang és stílus jellemzi, és a célja, hogy ne engedje, hogy eltűnjenek az emlékek erről a korszakról.

A jövő nem a miénk: a könyv VII. (2012)

2012.07.17. 11:16 Kurta | antológia a.jövő.nem.a.miénk egyesült.államok | 2 komment

Amíg a háttérben készülnek az anyagok, apró hírekkel jelentkezem. Nem is kezdhetném máshogy, az online, az argentin, a bolíviai, a chilei, a panamai, a magyar és a mexikói könyv után (és az eltűnő tintás új argentin kiadás után) megjelent A jövő nem a miénk angol nyelvű fordítása, az Open Letter gondozásában. A címe nem meglepő módon The Future is Not Ours. Szintén a három új szerzővel bővült fölállással jelentkezik, Janet Hendrickson fordítása, a borítón is ott a fordító neve.

Most már csak egy kiadás van hátra belátható időn belül, augusztusban következik majd a perui. Az eltűnő tintás, világsajtót is bejáró hír nem tudom, mennyire tolja meg az Open Letter eladásait, remélem, ők kihasználják. Az MTI-ben sajnálatos módon nem csak az sikkadt el, hogy a könyv milyen könyv (és hogy kapható magyarul), hanem az is, hogy mi lenne a célja az egész akciónak. Ha én lennék a magyar kiadó, egy picit nyilván rámozdultam volna a hírre. Nem én vagyok.

süti beállítások módosítása