Amikor elindítottam ezt a blogot, azt írtam a "hitvallásomban", hogy az egyik célom a Quiroga életmű fordítása. Az azóta eltelt időben megtanultam, hogy a tervek megvalósulnak, de építkezni kell, és várni – néha sokat – a megfelelő pillanatra. A Babits-ösztöndíj elnyerése annak idején apró lépés volt a kézbe vehető könyv felé, de azóta inkább a megtorpanást éreztem. Viszont soha nem adtam föl, mindig ott munkált bennem a dolog, és voltak apró biztató jelek.
Most megint úgy látszik, valami beérhet, messze még a vége, de szeretnék Quiroga novelláskötetet, és szerintem lesz is, a meséskönyvvel majd meglátjuk, mi történik. De miért ne lehetne szépen illusztrált kötet vagy kötetek belőle.
Annak idején a Móra hat Quiroga gyerekmesét adott ki a nyolcból, az első kimaradót, A flamingók harisnyáját már közöltem itt (szerintem az egyik legjobb mind közül), most lendületadóként jön a másik kihagyott (szintén madaras) állatmese, A megkopasztott papagáj. Aki ezt olvasva kicsit húzná a száját, hogy nem is olyan jók ezek a mesék, az olvasson felnőtteknek szánt történeteket, pl. A napszúrást, az az első valódi fordításom!
A megkopasztott papagáj
(részletek)
...
A jaguár viszont dühbe gurult, mert azt hitte, a papagáj gúnyolódik vele, és mivel éppen éhes volt, úgy döntött, megeszi a fecsegő madarat. Így hát azt válaszolta:
– Jól van! Csak gye-re egy ki-csit kö-ze-lebb, mert rosz-szul hal-lok!
A jaguár nem hallott rosszul, csak szerette volna, hogy Pedrito a közelebb jöjjön, és egy csapással elkaphassa. A papagáj pedig másra se gondolt, csak hogy milyen jól fogják magukat érezni, ha felséges barátjával beállítanak a házhoz egy tejes teára. És lejjebb ereszkedett, még közelebb a talajhoz.– Finom papi, otthon! – fújta teli torokból.
– Kö-ze-lebb! Nem hal-lom! – felelte reszelős hangon a jaguár.
...
Végre megérkezett a házhoz, és az első dolga az volt, hogy megnézze magát a szakácsnő tükrében. Szegény Pedrito! Ő volt a világ legkülönösebb, legcsúnyább madara, teljesen kopasz, még farka sem volt, és egyfolytában rázta a hideg. Hogy állíthatna így be az étkezőbe? Az egyik eukaliptusz törzsében talált egy odút, ami olyan volt, mint egy barlang. Elrejtőzött a mélyén, és ott reszketett tovább a hidegtől és a szégyentől.
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Horacio Quiroga: A megkopasztott papagáj
Az illusztráció Ana_Cotta képe: Arara vermelha - penas coloridas. Mindenkinek ajánlom az eredetit, mert gyönyörű a közeli a színes aratollakról. Viszont a mese különböző kiadásainak illusztrációit megfigyelve érdekes látni a konszenzust, hogy szinte mindig barátpapagájt vagy talán smaragdzöld papagájt rajzolnak, ami, gondolom jóval gyakoribb arrafelé. (Bár messze nem olyan színes a tolla, mint az aráké.) Viszont ezt a figyelmet látva érthetetlen, miért rajzolnak sorra tigrist jaguár helyett a Paraná őserdejébe...
Főoldal« Andrés Barba: Változatok...Andrés Barba: Teresa-látomás »
