Annyit írtam már Samanta Schweblinről, lassan írhatna más is. :P Viszont a megjelenések miatt nem tettem még közzé egyetlen novellát sem a kötetből. Eddig. Amikor promóciós, részletközlésre alkalmas szöveget kerestünk, kézenfekvő volt, hogy ez lesz a nyerő. Csak kettő novella ennyire rövid a kötetben, szinte már tárcanovellányi terjedelmű, és szerintem (is) ez az erősebb. A szerkezete, vagyis inkább a "működési" elve pedig nagyon is jellemző Samantára.
Olvassátok el, ha kedvet kaptok, olvassátok el a könyvet is. Ha pedig ezt a novellát szeretnétek közölni valamilyen irodalmi blogon, hírfolyamban, online folyóiratban, akkor írjatok, megoldjuk! Jöjjenek a részletek, a tovább után pedig a teljes változat. A sok hír között már-már elvesztek a szövegek, de vannak, nem kell csüggedni.
Pillangók
(részletek)
...
[...] Most már bármelyik pillanatban kinyílhat a kapu, és akkor kirobban a teli torokból nevető, tarkabarka, olykor tempera- vagy csokoládéfoltos gyereksereg. Most valamiért mégis késik a kicsengetés. A szülők várnak. Egy pillangó száll Calderón karjára, ő egy hirtelen mozdulattal elkapja. A pillangó megpróbál kiszabadulni, de Calderón összefogja a két szárnya hegyét. Erősen tartja, hogy ne tudjon meglógni. Majd csak figyelj, ha meglátja a lányom, mondja Gorritinek, és közben megrázza a lepkét, imádni fogja. De túl erősen szorítja, érzi, hogy a szárnyak vége összetapad. Lejjebb csúsztatja az ujját, és látja, hogy tényleg ott maradt a nyoma. A lepke megpróbál kiszabadulni, vergődni kezd, de az egyik szárnya kettészakad, mint egy papírlap. [...]
...
[...] A kapura néz, ami abban a pillanatban – mintha hirtelen széllökés törte volna le a zárat – kitárul, és egyszerre több száz, mindenféle színben és méretben pompázó pillangó veti magát a várakozó szülők felé. Arra gondol, hogy vajon megtámadják-e, talán az is eszébe jut, hogy most meg fog halni. A többi szülőn nincs nyoma félelemnek, a pillangók csak körbelibegik őket. Az utolsó, lemaradt pillangó is fölzárkózik, és csatlakozik a többihez. Calderón tovább bámulja a nyitott kaput, és a központi aula üvegén át figyeli a kihalt termeket. A kapu előtt még összegyűlik néhány szülő, mind a gyereke nevét kiabálja. [...]
...
A novella utolsó mondata eszembe juttatott egy gondolatsort, ami talán egy konferencián* (*egy konferencia felvételét hallgatva) fogott meg. Egy kritikus mondta, hogy egy író sosem magyaráz, mindig csak közöl. És egy súlyos, de általános fordítói hiba az, ha a fordító megmagyaráz a szövegben, nem csak közöl, ahogy a szerző. Általában azért, mert fél, hogy nem érthető az ő közlése. Lehet, hogy egy picit én is túlzásba vittem az utolsó mondatban.
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Samanta Schweblin: Pillangók
Samanta Schweblin: Pájaros en la boca. Buenos Aires, 2009, Emecé
Samanta Schweblin: A madárevő. Budapest, 2010, Nyitott Könyvműhely
Az illusztráció Eliezer Borges képe: sick buttterfly.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
