Valamelyik nap azon gondolkodtam, hova is lett júniusban a pénzem, aztán eszembe jutott, hogy könyvre költöttem. Nem csak a könyvhéten, hanem rendeltem is, vagy negyvenezerért, ami persze nem olyan sok, ha messziről hozzák a könyvet. Vannak remek argentin könyvesboltok, például a Librería Santa Fe (három nap alatt itt a pakk, és a szállítási költség sem annyira magas), de most sok könyvet kerestem egy helyen, egy spanyol bolt lett a vége.
Mert hiába írom én, hogy olvasni a legjobb egy kompakt elektronikus eszközön, vásárolni rá nem könnyű, és az ember egy idő után már szégyelli az író barátait zaklatni mindenféle pdf-ekért meg word doksikért. (Meg azt is szégyelli, hogy a kölcsönkönyveit sem nyitotta még ki, pedig szeretné.) Szóval az egyik könyv Giovanna Rivero Spanyolországban megjelent novelláskötete volt (a másik Schweblin spanyol kötete, ebből kiderült, hogy valószínűleg rossz kéziraton dolgozom, ezen is elgondolkodtam, de erről majd máskor), Giovanna jó, ezt eddig is sejtettem, a könyv is tele van izmos novellákkal, letisztult stílus, feszültség, szexualitás. A novellák közül kettő jelent meg magyarul, és ez itt A jövő nem a miénk antológia darabja is lesz. Jó lenne egy önálló kötet is, idővel.
Egyforma ágyak
(részlet)
...
A mellbimbói két hervadt virág, egy rég elvesztett csata emlékét idézték. Bánatos mellbimbók. Mindennek dacára, a kínzó szerelem dacára az én mellbimbóim vidám mellbimbók voltak. Mindig szerettem fehér pólóban járni, hogy bárki láthassa a mellbimbómat. A szüleimnek ez sem tetszett. A fiatal lányok nagylelkűségét sosem nézték jó szemmel, bajba keverednek, mondták, és az MTV valahogy nekik adott igazat. Madonnának sem volt később még egy akkora slágere, mint a Like a Virgin, szép lassan minden elrohadt.
...
– Már nem szoptattam a kislányt, amúgy is elapadt a tejem – mondta a nő, aki hagyta meghalni a lányát. Van, aki hagyja meghalni a gyerekeit, szanatóriumba zárja őket, ahol kinyújtott kezükbe tonnaszám döntik a Haloperidolt, aztán bámulják az elmosódott plafont, csípőjük nekiütközik a falaknak, vérömlenyeket rajzolnak a csuklójukra, mert egy láthatatlan szadista azt mondta neked, hogy nem szeret. Vérzik az ínyed, mert a fehérruhás csajok soha nem segítenek megmosni a fogad. Ez a nő hagyta meghalni a lányát.
– Epilálni akarok – mondtam. Semmi mást nem akartam jobban a világon, mint szőrteleníteni a hónom alját. Egy darab abból a bizonyos méltóságból.
Van egy hely, ahova nem akarok elutazni. Franciaország biztosan szörnyű, mindenki olyan büdös. Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy egyszer elmegyünk Disneylandbe, valószínűleg a szobatársam halott kislánya is álmodozott arról, hogy elmennek Disneylandbe. A Disney-ben – azt mondják – fölülsz a hullámvasútra, és égnek emeled a kezed, hogy jobban tudj sikítani. Én úgy szeretnék sikítani, ahogy a reklámokban, ne mondja nekem senki, hogy: figyelj, szőrös a hónaljad!
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Giovanna Rivero: Egyforma ágyak
Giovanna Rivero: Camas Gemelas. In Diego Trelles Paz (ed.): El futuro no es nuestro. Eterna Cadencia, Buenos Aires, 2009
Az illusztráció Funky64 (www.lucarossato.com) képe: Elettroshock - final solution.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
