Diego Trelles Paz terjedelmes előszót írt az általa szerkesztett A jövő nem a miénk novelláskötethez. Kivesézi benne az elmúlt tíz-húsz év latin-amerikai antológiatörténetét, kitér a narratíva állapotára és a körülötte kialakult viszonyokra, irányzatokra. Emellett részletes képet ad saját motivációiról, irányelveiről, melyeket követett a válogatás, szerkesztés során.
Mindenképpen szerettem volna egy esszét, interjút is a kötet novellái mellé fűzni, és bár az utóbbi öt-hat évben nem fordítottam ilyesmit, csak szépprózát, majd ti megítélitek, érdemes volt-e ezt a kis kitérőt beiktatnom.
A jövő nem a miénk (előszó)
(részletek)
...
Latin-Amerika prózatörténetében számos novellagyűjtemény született azzal a szándékkal, hogy különféle tematikus irányvonalakhoz igazodva korrajzot adjon a (történelmi, politikai, társadalmi, gazdasági, technológiai stb.) jelenről; azonban tagadhatatlanul kisebb azon válogatások száma, melyek célja a régióban egy adott történelmi pillanatban meghatározó kortárs szerzők szöveganyagának összeállítása volt. A legolvasottabb és legidézettebb gyűjtemények egyike A spanyol-amerikai novella (Del cuento hispanoamericano, 1964). Az Egyesült Államokban élő kritikus, Seymour Menton (1927) által szerkesztett kritikai-történeti antológia – az egyetemi hallgatók számára igencsak hasznos – áttekintő képet nyújt a hispán-amerikai kispróza fejlődéséről. Menton antológiája betölti az ilyen gyűjteményeknél megszokott népszerűsítő szerepet, de mindezt tudományos alapossággal teszi, a kritikai kánon szempontrendszere szerint különféle irodalmi mozgalmakba csoportosítja a sokféle nemzetiségű szerzőket. [...]
...
Mi újszerű vagy fiatal irodalmi értelemben?, a szerkesztő számára ennek körülhatárolása, egy korszak meghatározása, mindig magában hordozza az önkényesség veszélyét, ezért a Glantz antológiáját követő gyűjteményekben általában a következők valamelyike történik: 1) végletes óvatossággal használják a „generáció”, „új”, „fiatalság” fogalmakat, és 2) igyekeznek évszámok által körülhatárolt intervallumokban gondolkodni, melyeket aztán nem sikerül teljesen tiszteletben tartaniuk. Azért is hivatkozom erre az értékes példára, hogy bemutassam a válogatás során kitűzött egyik legfontosabb célom: alapvetően szükségesnek tartottam korszakhatárok kitűzését, nem mintha kétségbe vonnám az említett kifogások jogosságát az „új” és „fiatal” fogalmak viszonylagosságával kapcsolatban, mégis úgy vélem, célszerű e módszertani korlátot felvállalva felépíteni valamit, amit a technológia által szokásaiban és értékrendjében gyökeresen felforgatott világunkban, melyet a politikai és társadalmi átalakulásról szóló utópiák eltűnése jellemez, végül természetszerűleg megfoghatatlannak és pillanatnyinak érzékelünk.
...
A másik előzmény a kötet címével függ össze, mely címért csakis én felelek, és ami, csakúgy mint ez a bevezető szöveg, nem feltétlen tükrözi a kötetbe beválogatott szerzők álláspontját. A jövő nem a miénk (El futuro no es nuestro) címmel elsősorban arra a sokat ismételt, népszerű és demagóg gondolattal kapcsolatos félreértés-sorozatra utalok, melynek unalomig szajkózott szlogenje: a jövő a fiatalok kezében van. Ez az, átlátszó módon, őszinte reménynek álcázott, már jól ismert nóta általában leplezni, sőt igazolni próbálja a sivár jelent: melyben katasztrofális állapotban van az igazságosság és társadalmi egyenlőség, végzetes a helyzet az emberi jogok kérdésében, mely jelen apokaliptikus a bolygó ökológiai egészségére nézve, és cinikusan viszonyul azokhoz, akiket a neoliberális szabadpiaci fundamentalizmus hátrányos helyzetbe hozott.
...
És bár e gyűjtemény számos novellájában tetten érhető a kézzelfoghatóan apolitikus hozzáállás, vagy a félig-meddig nihilista meggyőződés, mellyel felvértezve, külön-külön szállunk szembe a Maldonado említette kiábrándultsággal, mégis, akár saját szándékunkkal ellentétesen, vonakodásunk ellenére is egyesít és felismerhetővé tesz minket egy közös formai és tematikus meggyőződés: átlépjük a totális regény korlátait, végső búcsút veszünk a boom latin-amerikai íróiból táplálkozó, bennük gyökerező alapeszmétől, megszűnik számunkra az a regényműfaj, mely egy korszak egészét akarta feltárni, megragadni, lojálisan viszonyulva országaink tragikomikus történelméhez.
...
Buenos Airesben született, 14 évesen került Spanyolországba, a Granadai Egyetemen végzett spanyol nyelv és irodalom szakon, később ugyanott latin-amerikai irodalmat tanított. Jelenleg újságíróként dolgozik.
A Carabobói Egyetemen irodalmat és jogot végzett, a venezuelai irodalommal foglalkozó mesterképzésen vett részt.
Friss kommentek