Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Augusto Monterroso: Hogyan lesznek az öregek? (1969?)

2009.01.28. 10:35 Kurta | gyerek mexikó guatemala nagyszülő honduras mikronovella | 4 komment

Amíg készülnek a komolyabb dolgok, amíg folyik a háttérmunka, ismét kaptok egy mikronovellát. Rég nem esett szó róluk, talán egy kicsit megorroltam rájuk, mert nem találtam ötletes egypercest karácsonyra. Valami azt súgja, nem is ez az írás lesz az, amelyik megtöri a kommenttelenséget...

Monterroso Hondurasban született, de száműzött guatemalaiként élt Mexikóban. Ilyen egyszerű. Ezért a sok országcímke a poszton. A mai írógeneráció őt tartja a boom utáni Latin-Amerika egyik meghatározó szerzőjének.

Hogyan lesznek az öregek?

 

Valamelyik délután egy ötéves gyerek magyarázta egy négyévesnek, hogy több társával együtt teljes szexuális önmegtartóztatásban él, sőt, még csak egymáshoz sem érnek, mert tudják, vagy legalábbis tudni vélik, hogy ha véletlenül megfeledkeznek magukról, és hagyják, hogy elragadja őket a korosztályukra oly jellemző szenvedély, és közösülnek, e természet elleni vétek mindenképp gyümölcsöt hoz, ami nem lehet más, csakis egy papóka vagy egy nyanyóka; mivel azt mondják, hogy a mai napig így születnek azok az öregek, akiket az utcákon és a parkokban látni; habár lehet, hogy ez a hiedelem abból fakad, hogy a gyerekek sosem látják fiatalon a nagyszüleiket, és hogy senki nem magyarázza el nekik, hogyan is születnek, vagy honnan származnak; szóval az is lehet, hogy valójában mégsem feltétlen így lesznek az öregek.

Babits Mihály műfordítói ösztöndíj 2009 – pályázati kiírás

2009.01.18. 16:15 Kurta | pályázat | Szólj hozzá!

Műfordítói pályázatra bukkantam, a Magyar Könyv Alapítvány által minden évben megítélt műfordítói ösztöndíj pályázatának kiírása jelent meg a napokban. 40 évesnél fiatalabb, magyarra vagy magyarról idegen nyelvre fordítók számára. Íme a kiírás:

Pályázati felhívás
a Babits Mihály műfordítói ösztöndíj elnyerésére

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából a Magyar Könyv Alapítvány ösztöndíjas pályázatot hirdet fiatal műfordítók részére, akik szépirodalmi (próza, líra, színmű), kritikai, szociográfiai vagy bölcseleti műveket ültetnek át magyar nyelvre, s munkájuk időigénye hat hónaptól egy évig terjed. Az ösztöndíj célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú műfordítói tevékenységhez.

Pályázhatnak a magyar irodalom külföldi fordítói is. Ők igénybe vehetik a balatonfüredi Magyar Fordítóház kínálta lehetőségeket. (Az ott-tartózkodás ideje szükségszerűen rövidebb az ösztöndíj időtartamánál.)

A lényeget a tovább után találjátok, az ott leírt részletekben búvik meg az ördög. A hét pontba szedett feltételek közül egyelőre a hatodikkal vannak komolyabb gondjaim. Sajnos a hármasban sem vagyok különösebben erős, hogy eufemisztikusan fogalmazzak. Sebaj, van még két hónap a határidőig, addig még lehet, hogy sikerül szerveznem valamit... Tehát, katt a részletekért!

Víctor Rodríguez Núñez: Nicaraguai szon I. (1989)

2009.01.13. 10:25 Kurta | gyerek utazás halál kuba nicaragua | Szólj hozzá!

Elkészült a következő versfordításom, ismét egy Víctor Rodríguez Núñez vers, ahogy írtam korábban, nem véletlenül. Picit több fejtörést okozott, és a fordítás közben azon gondolkodtam, hogy nem fordítom-e túlságosan szabadon, nem írom-e túl...

Víctor versei közül megtaláltam néhányat angolul (kiadták egy válogatáskötetét angol nyelven), és ahhoz a szöveghűséghez képest én radikálisan elvonatkoztatva fordítok. Igaz, az angolban jelen levő határozott latin hatások miatt könnyebb az eredetihez közeli szókinccsel dolgozni. Szóval, mondjuk, én így magyarítom ezeket a verseket.

Még egy szó a címről, szívem szerint meghagynám az eredetit, mert egy irodalmi/zenei műfaj neve, de Nicolás Guillén óta egyértelmű, hogy magyarul „szon” a „son”. Akkor meg már a „nica” is lenne inkább „nika”, „Szon nika I.”, de erről egyrészt senki sem tudná, mi, másrészt a nika is furán fest, ha az ország hivatalos neve magyarul Nicaragua.

Nicaraguai szon I.

 

Bolyongok e tájon
                                 ahol télnek hívják
a lázasan tomboló tavaszt
Hol semmi sem örök és minden változik
kormányok és tájképek
hol vulkánok ébrednek reggel helyükön
tavak tükrét találva
És én láttam
                        bár nem a szellemváros
leghitványabb szögletében
a reményt a Föld
                               legvénebb gyermekeinek mosolyában

Bolyongok e tájon
                                 hol rovarcsípéstől
kergülnek meg számítógép-agyak
És ahol az irigységtől
                                       sápadoznak
parázsló fényű alkonyok
ha a kaktusz lüktető sárkánygyümölcsöt ad
És én láttam
                        hogyan virágoznak ki
kertek helyett a csontok ahogy
lángol fölöttük a hold
                                      a rideg nyári éjszakában

Tomás Borgénak

Mario Benedetti: Truth on the Rocks (1989)

2009.01.08. 22:17 Kurta | foci novella alkohol hűtlenség levél uruguay újjászületés monológ férfi.nő | Szólj hozzá!

Mielőtt ismét megpróbálkozom a versfordítással, közzéteszek egy új Benedetti novellát. A megszokottnál valamivel kevesebb időt szántam rá, kb. a szokásos kétharmadát (2009-01-23: Ma kicsit átnéztem, találtam is benne egy, igaz, nagyon enyhe, félrefordítást, és az sem mindegy, bűnbánat vagy bűntudat...), pedig a stílus alig idézi Benedettit. A komoly humor ott van, de a szöveg nyelvezete eltér az eddig fordított novelláinak hangjától. Nyakatekerten körmönfont mondatok rendkívül választékos és válogatott szókinccsel.

A szöveg kínált pár izgalmas kihívást, olykor-olykor megváltoztattam pár kifejezést, hogy jobban hasson a magyar szöveg, szerintem megérte. Azért nem csiszolgatom már tovább, mert úgy érzem, a hátralevő időben csak egy mondattal küzdenék (van egy, ami kifejezetten nem tetszik, na jó, még egy fél), az meg most belefér. Ki tudja, egyáltalán kiszúrjátok-e, melyik az. De legalább a címválasztással nem volt most problémám. (A "bibliai értelemben ismeri" kérdésről elmélkedtünk egy sort egy másik blogon, de végül nem csavartam rajta, meghagytam így.)

Tehát néhány részlet, ha kattintotok a továbbra, nem csak a teljes, letölthető változatot találjátok meg két nyelven, hanem a különleges képválasztás hátteréről is írok egy kicsit:

Truth on the Rocks

(részletek)

[...] A sovány Robles, a Gloria legjobbja szinte az oldalvonalon vezette a labdát, és már-már a szögletzászlóhoz ért, amikor láttam (hátvédként kísértem), és a bíró ugyanúgy látta, hogy a labda legalább húsz centivel elhagyta a játékteret, ennek következtében én fölhagytam az üldözéssel, a szemfüles Robles viszont tovább tört előre, szemtől szembe került a kapusunkkal, és bombagólt lőtt. Gól, nem volt apelláta. Hiába reklamáltunk, nem volt apelláta. Nem mondtam semmit a Gómeznek, mégis olyan gyilkos tekintettel néztem rá, hogy pusztán ezért kiállított. Akkor kezdtem el szemmel tartani. A spori mindig ugyanabba a Titánnak becézett kávézóba járt, én pedig szorosan követtem. Egy nap, amikor nem vette észre, hogy ott vagyok, a mosdóból távozva ezzel a két szememmel láttam, hogy egy köteg bankjegyet vesz át Soca doktor kezéből, aki a Gloria Celeste örökös elnöke volt, jobban mondva, örökös, bizonyos korlátokkal, mert a következő évben páros lábbal rúgták ki a klubtól. [...]

...

[...] Amikor kedvesen és gyöngéden azt mondtam a röviddel azelőtt lemeztelenített feleségemnek, hogy csöppnyi kétségem sincs afelől, hogy neki van a legesleggyönyörűbb, sőt egyenesen eszményi teste azok közül a nők közül, akikkel az elmúlt öt évben szeretkeztem, egyáltalán nem látszott rajta, hogy értékelné e csodálatos és páratlan bókot, sőt, úgy kulcsolta össze elragadó lábait, mintha nem is a szemérme színmézét zárná el előlem, hanem mindjárt Dien Bien Phu vagy a toledói fellegvár védelmére kelne, ezt követően kitartó mosollyal az arcán fölkészült, hogy végighallgasson. [...]

...

[...] Amikor észrevettem, hogy Arturito kárára viccelődnek, hogy képtelen és erősen túlzó jóslatokba bocsátkoznak nászéjszakájával kapcsolatban, egyszer csak eldurrant az agyam, meg kell védenem a barátomat, gondoltam, ezért hangosan azt mondtam (ha berúgok, mindig felemelem a hangom), Arturito, igazán nem nagy dolog, ha nem hiszed, kérdezd meg Fermínt, ő már elég jól ismeri a menyasszonykádat. Érted, csak ennyit mondtam, még csak azt sem tettem hozzá, hogy bibliai értelemben ismeri. Szóval néma csönd lett, nem mondom, hogy síri csönd, inkább amolyan kórtermi csönd (elsősegély). Fermín és Arturito egymással szemben ültek, közöttük az asztalon csak néhány tányér, tál, palack, pohár satöbbi volt, ezek viszont egykettőre átalakultak, és egykori tányérok, egykori tálak, egykori palackok, egykori poharak, egykori satöbbik lettek. [...]

...

A bárka: Bestiárium és fikciók (2008) – antológia

2009.01.07. 12:15 Kurta | antológia | Szólj hozzá!

Meghívót kaptam egy antológia bemutatójára. Nyilván esetemben a meghívás inkább jelképes, mint valós, kevés az esély rá, hogy öt nap múlva Limába fogok utazni, de nem is ez a lényeg.

A jövő nem a miénk szerkesztője, Diego Trelles Paz látta el előszóval a kötet perui kiadását. Az antológia 31 novellát foglal egybe 31 szerzőtől, és tulajdonképpen játszik a klasszikus középkori bestiáriumokkal, a Noé bárkája legendájával és a spanyol ábécével. A szerzők között találni nem egy korábban kiadatlan, fiatal írót is. Nem ígérem, hogy fordítok belőle, de idemásolok pár linket, és a chilei és perui kiadás (160 oldal) borítóját.

A bárka (Chile)A bárka (Peru)

Cecilia Eudave – Salvador Luis: El Arca. Bestiario y ficciones. Santiago de Chile, 2007, Sangría Editora.
Eudave – Luis: El Arca. Bestiario y ficciones. Lima, 2008, La Buena Vida Ediciones.

A cím alighanem egy borgesi (és cortazári) kikacsintás. A tartalomról még nem tudok nyilatkozni. Íme néhány oldal, melyeken a kötettel kapcsolatos recenziókat, híreket, részleteket olvashattok, valamelyiken a teljes szerzőlistát is megtaláljátok:

süti beállítások módosítása