Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Víctor Rodríguez Núñez: Elmélet (1981)

2009.02.25. 16:10 Kurta | filozófia kuba férfi.nő | 1 komment

Szerettem volna egy hírrel vagy prózával jelentkezni, ezért is vártam kicsit, most mégis vers következik, ismét egy Víctor Rodríguez Núñez darab. A költő egyik legünnepeltebb verse. Saját előadásában is megnézhetitek, itt.

Elmélet

 

Azt gondolta Ptolemaiosz
hogy a világ olyan mint egynémely nők szeme
Egy kristálygömb párás üvegfalakkal
melynek minden csillaga eszményi pályán halad
nincs ifjonti hév
                            se megingás vagy tragédiák

Kopernikusz jött utána
tudós ki otthagyott galambért női szívet
s körívet a rettenetért
így a nap szembogara a világ közepe lett
közben papok és férjek figyelték boldogan
ahogy Giordano Bruno sercegett

És akkor Galilei
fiatal fruskák szívének elmélyült kutatója
s hajótöröttje jó boroknak
– nap összegyúrta fény –
ki nem filmcsillagokat zaklatott
mielőtt egy üstökös hátán jobblétre szenderült
kimondta hogy a szerelem határtalan

Kant ellenben semmit sem tudott a nőkről
rabul ejtette az algebra mécsesének fénye
a metafizikai virágpor
Hegel
           elvont szellemének
ez az egész már túlontúl abszolútnak bizonyult

Rajtam a sor
                        hát a XX. század ítészei elé teszem
egyszerű elméletem
hívják csak bátran romantikusnak
Ó kislány ki olvasod ezt a verset
körülötted forog az egész világ

Víctor Rodríguez Núñez: Tigrises vers (1981)

2009.02.13. 13:10 Kurta | kuba tigris william.blake | 4 komment

A negyedik Víctor Rodríguez Núñez versfordításom, a harmadik, ami fölkerül a blogra. Sokmindent nem tudok hozzáfűzni. Talán annyit: az előző kettőnél jóval korábbi a vers, tagadhatatlanul más a stílusa, azt kell mondanom. Kevesebb teret ad a kalandozáshoz. Vagy csak türelmetlenebb voltam? Nem tudom.

Aki nem ismeri a Blake verset, olvassa el Kosztolányi vagy Szabó Lőrinc fordításában. És, ha már William Blake, nem állhatom meg, hogy ne ajánljak egy zseniális filmet: a Halott embert Jim Jarmuschtól. Ízelítőnek pedig ezt a részletet. Lesz egy másik ajánló is a tovább után.

Tigrises vers

 

William Blake tigrise üldöz
bundája színaranya
                                    nyugtalanságának moraja

Tegnap
              miközben odakint esett
az alapszervezetem közgyűlésére támadt
papírlapok szálltak mindenfelé
– kár a jegyzőkönyvekért
                                            oda a munkám
Megitta egy barátom két szemét
egyetlen csapással lemeztelenítette Esztert
– igen pontosan Esztert –
megszentelt fából faragott mellei
szabadon reszkettek
a lángokat megálmodó narancsok illatában

William Blake tigrise üldöz
mindent átható csillaglehelete
karmainak lázas forrósága

Sosem fogom befejezni ezt a verset

Alex Fleitesnek

Augusto Monterroso: Hérakleitosz-töredék (1978?)

2009.02.09. 15:10 Kurta | filozófia mexikó guatemala honduras mikronovella | Szólj hozzá!

Újabb Monterroso egyperces. Egy novellát fordítottam a napokban, aminek a mottója egy Hérakleitosz-töredék volt (még keresem a klasszikus fordítását), és arról eszembe jutott, hogy van nekem valahol egy Hérakleitosz folyó-hasonlatához kapcsolódó egypercesem. Mármint fordításom.

Az eredeti, ugye, valahogy így szól: „Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.” Mást nem is fűznék már a dologhoz.

A képválasztás ismét rendhagyó, hogy miért, azt elmondom a tovább után.

Hérakleitosz-töredék

 

Ha a folyó lassú folyású, és rendelkezünk egy jóféle kerékpárral, esetleg lóval, igenis lehetséges kétszer (vagy akár háromszor is, kinek-kinek egészségügyi szükségletei szerint) megmártózni ugyanabban a folyóban.

A jövő nem a miénk: a könyv (2009)

2009.02.07. 21:14 Kurta | antológia a.jövő.nem.a.miénk | Szólj hozzá!

Megjelent A jövő nem a miénk első papírkiadása. A könyvet az argentin Eterna Cadencia kiadó gondozza. Az online kiadás 63 szerzőjéből tizenhatan szerepelnek az antológiában, négy új szerzővel kiegészülve.

Számomra külön öröm volt, hogy az általam választott öt író közül ketten a könyvben is jelen vannak, ráadásul ők azok, akiket elsőként kiválasztottam (Antonio Ortuño, Giovanna Rivero). A többeket szinte melléjük, őket kiegészítendő szemeltem ki (nem kísérő értelemben, inkább komplementerként). Ez persze nem jelenti azt, hogy ők, vagy az ő írásaik a legjobbak.

A hírek szerint pedig készül az antológia angol nyelvű fordítása. Remélem, sikerül majd eszközként is használnom a kötetet, amikor a magyar megjelenésért küzdök...

Rafael Ábalos: Grimpow - 1. fejezet (2005)

2009.02.05. 10:40 Kurta | spanyolország fantasy ifjúsági kiadó középkor regényrészlet bölcsek.köve | 6 komment

Kicsit rendhagyó poszt következik. Még december elején megkeresett a Könyvmolyképző Kiadótól K. I., és bizonyos megérzésekre hivatkozva megkérdezte, hogy lenne-e kedvem, időm lefordítani egy ifjúsági fantasy regényt. Gondoltam, mielőtt igent mondok, beleolvasok a könyvbe, mégse vállaljak valami vállalhatatlant. Nem volt az, szóval rövid töprengés után rábólintottam. Addigra I. kezdeti lelkesedése kissé alábbhagyott, és már próbafordításról beszéltünk (váltottunk néhány levelet), és bár az indoklás kicsit döcögős volt, az igény maga nem volt érthetetlen.

Letöltöttem hát az első fejezetet a hivatalos weboldalról, és észszerű ütemezéssel, amivel az egész regény (550 oldal) lefordítható, megcsináltam. Ezt a fordítást teszem itt most közzé (azóta csak két dolgot javítottam: egy mérsékelten zavaró Dúrlib-Grimpow névcserét, és vállaltam a „lovag” szóhasználatot, ami kissé logikátlan ugyan, de a könyvet tovább olvasva már egyértelműbbnek tűnt a helyessége). A fordítást december nyolcadikán elküldtem I.-nek, de semmilyen visszajelzést nem kaptam. Pontosabban, miután rákérdeztem, hogy egyáltalán megkapta-e, egy „Igen, nézem.” volt a válasz. Azóta semmi. (2008-02-09: Befutott a pozitív válasz. Hogy most mi jön, rövidesen(?) kiderül. Ugyanis azóta ismét csönd. 2008-03-02: Pont került a történet végére: nem én leszek az, aki ilyen feltételekkel lefordítja a regényt.)

Hogy mi a tanulság? Azt rátok bízom. Alighanem még csak ismerkedem a kiadói világ kommunikációs sajátosságaival, véleményem már van, de azt inkább nem mondom.

A könyv egyébként igazi bestseller, vagy kéttucat nyelvre lefordították már, hollywoodi megfilmesítésről szólnak a pletykák. A Rózsa nevéhez hasonlítják (érdemtelenül), és a Da Vinci kódhoz (azt nem olvastam, nem tudok nyilatkozni.). A részletek után nemcsak a teljes első fejezetet találjátok meg, hanem írok pár szót magáról a könyvről is, tehát tessék kattintani (majdnem azt írtam, érdemes :):

Grimpow - Holttest a hóban

(részletek)

...

A holttest az oldalán feküdt, arccal a ködös ég felé, mintha a férfi utolsó erejével még elbúcsúzott volna a csillagoktól, mielőtt szembenézett a halállal. Hatvan éves lehetett, a ruháit és a hátára vetett vastag posztóköpenyt elnézve Dúrlib biztos volt benne, hogy nemesi származású. Óvatosan közelebb lépett, odatérdelt a halott mellé, és lezárta a férfi szemét. Apró jégcsapok lógtak hosszú hajáról, deres szakálláról és a szemöldökéről, bőre enyhén kékes volt, cserepes ajka mintha mosolyra húzódott volna.

...

Ahogy ereszkedtek az apátság felé, a köd tömött pamacsokban, rojtos, szivacsos felhőket formázva szállt föl a fenyőfák csúcsa fölé. A hóréteg egyre vékonyabb lett, így egyre kényelmesebb, egyre könnyebb volt rajta a járás, a szúrós cserjéktől ölelt keskeny ösvényen lassan megérkeztek a völgybe. Dúrlib félelme a halott lovag kísértetének bosszújától eloszlott a köddel együtt, Grimpow mellett sétálva egy dalocskát dúdolgatott, melyet mindig akkor énekelt, ha nyugodt és boldog volt.

...

Dúrlib tudott kobzon játszani, hősi eposzokat zengett, bűvésztrükköket mutatott be, és zsonglőrködött, legalább olyan ügyesen, mint a szomszéd megyék legnevesebb mutatványosai és kötéltáncosai. Ezen túl persze Dúrlib szélhámos volt és tolvaj, megfosztott ő már tarsolyától parasztot és vándort, zarándokot és kereskedőt, szerzetest és lovagot, néha szavai erejével, máskor keze és kardja hathatós segítségével. Amikor egy évvel azelőtt megismerte Dúrlibot a tavaszünnepen, Grimpow még inasként dolgozott Rhíquelwirban, egy sötét, bűzös kocsmában, melyet bácsikája vezetett, akit csak Méregzsák Felsdronnak hívott mindenki. Dúrlib azért járt a kocsmába, hogy mutatványaival szórakoztassa a környező falvakból érkező, és ott italozó vendégeket. Egy zivataros éjszakán, miközben Dúrlib egy csapat elővigyázatlan kézműves erszényén könnyített egy kockapartiban, fölismerte őt egy jószágkereskedő, akit épp aznap reggel szabadított meg bevételeitől a megye egyik keresztútján, mégpedig kardja hegyével adva nyomatékot kérésének. [...]

...

– Mindig is fegyverhordozó szerettem volna lenni, hogy kitanuljam a fegyverforgatást, és háborúkban harcoljak.

– A háborúkban úgy ölik egymást az emberek, hogy azt sem tudják igazán, miért teszik. Jobb lenne, ha más elfoglaltságot keresnél magadnak.

A csend körülölelte őket, és egy jó darabig melléjük szegődött, mígnem Dúrlib, érezve, hogy még adósa a fiúnak, amiért az megmentette az akasztófától, megszólalt:

– Rendben, velem maradhatsz, ha akarsz. De csak egy ideig – fűzte hozzá anélkül, hogy hátranézett volna.

...

süti beállítások módosítása