Az újságostól hazafelé azon gondolkoztam, miért ilyen szövegeket választok... Bekerült a Kalligram friss számába Andrés Barba egy remek novellája (78-83. oldal), a Teresa-látomás, én fordítottam, még 2010. májusában hangzott el az Írók Boltjában egy "író-olvasó találkozón". Nem akarom lelőni a poént, amúgy is lehet értelmezni nyugodtan többféleképpen, de meghal benne valaki. A legutóbbi beszélgetésen az OIK-ban, ha jól emlékszem, két novellát olvastam föl, az egyikben (Schweblin: Lassan elfogy a lendület) meghal valaki. A másikban (J. G. Vásquez: A bámészkodók) ketten. Nem lepődöm meg, persze. És mindhárom novella nagyon jó. Gondolom, azért még fordítok olyan novellákat is, amelyekben nem hal meg senki... Hmm... Írnak még egyáltalán ilyeneket?
Itt van tehát az első Barba novella magyarul, nyomtatásban, remélem, most már regény, könyv fogja követni. Elő is veszem a meggyőző énemet, és megmozgatok néhány szálat.