Mindig is számítógépen dolgoztam. Tulajdonképpen a műfordítás előtt is, szóval kézenfekvő volt, hogy gépen fordítsak. Nem idegen az élmény sem, a hatékonyság pedig hatalmas előny. Az ember gyorsabban gépel, mint ahogy kézzel ír, a szótárlapozgatás helyett szinte már csukott szemmel szótároz az offline és online szótárakban, keres az interneten, ha elbizonytalanodik, ha stilizál, ha forrást kutat, ha kapcsolódó kéziratra van szüksége. Azt az időt, amit ezzel nyerni lehet, én arra fordítom, hogy még tökéletesebb legyen a fordítás, ne csikorduljon sehol, ne legyen benne tárgyi tévedés, még véletlenül se maradjanak ki mondatok, szavak, hangulatok.

Gépen dolgozom, de az utolsó egy-két lépés mégis papíron zajlik. A legvégső mindig a párhuzamos összeolvasás. Itt derül ki, ha kimaradt valami, ha túlságosan eltávolodtam az eredeti mondandótól, stílustól. Ezt nagyon nyűgös monitoron csinálni. Papíron meg szalad a szem, és a két hasábban a két mutatóujj. De igazán már a "kész" állapot végigolvasását is papíron szeretem megejteni, gépzúgás nélkül. Más. Jobb.

Szóval elég sokat nyomtatok. Ami környezettudatos szempontból sem éppen álom, meg amúgy is szerencsétlenkedik vele eleget az ember, kifogy a patron, elfogy a papír, ááá. Amióta vannak elektronikuskönyv-olvasók (vagy mik), figyelem őket, de még egyik sem kellett. Most viszont...

A molyon, a hírek között találtam rá a Noteslate-re. Tulajdonképpen ebben a pillanatban az egész még csak koncepció, nem termék, de állítólag nyárra megérkezik. Azt tudja (mad, talán), ami nekem kell. Ami meg nem kell, azt nem. Csoda.

Tulajdonképpen elektronikus jegyzetfüzetnek szánták, de szerencsére nem álltak meg, és szépen sorolhatom a funkciókat. (De előtte elmondom, mire lenne szükségem. Egy elektronikus nyomtatóhelyettesítőre. Lehetőleg kábel nélkülire. A gépen dolgozom, kinyomtatom a munkát, előkotrom a Noteslate-et, kiülök a kertbe, és összefirkálom a szöveget. Aztán vissza a gép elé, és javítok. Kész, ennyi.)

• Elektronikus papír, azaz nem csillog, nem világít, olvasható napfényben.
• 280g. 210 x 310 x 90 mm.
• Majdnem A4-es kijelző (190 x 270 mm). Pont, ahogy megszoktam a papíron. Nincsenek kompromisszumok. 760 x 1080 pixel, talán elég lesz.
• Open-source szoftver. Linux alapú oprendszerrel. A Linuxra mostanában kicsit rájár a rúd, de végül is, mi más lenne.
• Folyamatosan frissíthető firmware.
• Wifi támogatás. Remélem, ez azt jelenti, hogy lehet majd direktben, wifis nyomtatóként nyomtatni rá a PDF-et. Ha nem, akkor azért az agyagok rájuttatása szálka lesz a köröm alatt.
• USB, SD kártya, audió ki-bemenetek.
• PDF támogatás. Ha semmilyen más formátumot nem támogat majd, az sem zavar.
• 1 bites monokróm kijelző. Ez igazából nem tudom, miért jó, de azt írják, az eszköz egyik legnagyobb előnye, hogy nincs rajta antialias. Mondjuk én az LCD monitoron sem használom a ClearType-ot, mert idegesít, szóval lehet, hogy szeretni fogom ezt is.
• Érintőképernyő. Komolyan, érdemes enélkül könyvolvasót gyártani? Végre össze tudom majd firkálni a PDF-es anyagot. Legalábbis nagyon-nagyon remélem!
• 30 Wh-s lítiumion akkumulátorról írnak, 180 órás használati időről. És lesz napelemes változat is (gondolom más áron).
• Mindez 99$, közvetlenül a gyártótól.
• Nekem már kevésbé fontos, de karakterfelismerést is ígérnek.

El nem tudom mondani, mennyire várom már.