A Magyar Lettre egyike azon kevés periodikumoknak Magyarországon, melyek kiemelten foglalkoznak műfordítások közlésével is. Mutatós is, figyelemfölkeltő is, a tartalomban pedig mindig akadnak érdekes darabok. Egyszer voltam egy számbemutatón, egészen szórakoztató volt az is.
A lap főszerkesztője, Karádi Éva szintén látott valamit A jövő nem a miénk antológiában, A Lettre 77. szám "A Dél Keresztje" névre hallgató blokkjába többet is beválogatott a fordításaim közül. Amikorra fölfedeztem magamnak a Lettre-t, már lemondtam arról, hogy az online kötetből kiválasztott novellák együtt megjelenjenek, egyet elvitt a 2000, közben egyet az Új forrás, így a bevezető esszé és három novellafordítás került a Lettre hasábjaira. Ízlések és pofonok, de szerintem három erős novella, mindegyik másért jó, persze.
Tehát a lista, a 32-36. oldalról: Diego Trelles Paz: A jövő nem a miénk (bevezető), Giovanna Rivero: Édes vérünk, Andrés Neuman: Életadó fény, Armando Luigi Castañeda: Soha ne hagyd magad sarokba szorítani az iskolában. (Armandótól megkérdeztem, tényleg Luigi az apai vezetékneve..) A lapszámbemutató most csütörtökön lesz a Kossuth Klubban, neves közreműködőkkel.
Belelapoztam, mindig érdekes, amikor az ember saját szövegében olyan szóra akad, amit jó eséllyel soha nem írna le, igaz, hogy az eredeti változat nyomdafestéket alig tűrő volt. Majd még elemezgetek.
