Régóta adós vagyok egy életrajzzal, Mario Benedettit fordtottam a legtöbbet, de viszonylag keveset írtam róla a blogon. Most, a közlés után fél évvel, itt is hozzáférhető a pályarajz-nekrológja.

Tulajdonképpen így búcsúzom tőle és a novelláitól, sajnos úgy néz ki, nincs tovább. Hiába hallom a szerkesztőktől, olvasóktól, hogy Benedetti jó, hiába mondják többen is, hogy érdekelné őket egy Benedetti kötet, egyre inkább úgy néz ki, egyelőre nem lesz. A regényről szinte biztosan kimondható, hogy nincs iránta kiadói érdeklődés, a versek közül talán itt-ott megjelenik majd néhány.

A novellákért még küzdök, de egyre kevesebb a remény. Március 31. a határideje egy fordítástámogatói pályázatnak, amelyet gyakorlatilag Benedettire szabtak, nem is kis összegről van szó, de úgy tűnik, még így sem elég vonzó az anyag. Sajnálom, mert szeretem Benedetti novelláit, szeretem őket fordítani is. Talán a Truth on the Rocks volt a kedvencem.

Mario Benedetti

(részletek)

Meghalt Uruguay don Mariója, Latin-Amerika egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb írója. Csak a La tregua című regénye 150 kiadást ért meg, huszonöt nyelvre fordították, könyveinek eladott példányszáma meghaladja a kétmilliót. Novellista volt, költő, regényíró, színházi szerző, irodalom- és filmkritikus, esszéista, újságíró, humoreszkszerző, politikai aktivista és megannyi más.

...

A hétköznapi hősök nyelvén beszél a hétköznapi hősökhöz, versei a szerelemről, félelmekről, magányról, vágyakról szólnak, azaz mindannyiunkat foglalkoztató érzelmekről ír, mindannyiunk számára érthető egyszerű, közvetlen, mégis gazdag nyelvezeten, mindannyiunk számára élvezetes, élettel teli és elkötelezett módon. Megteremti a társalgó, beszélgető költészetet. Barátja, Saramago így írt erről: „Benedetti szándékosan nem vett tudomást arról, hogy állítólag bizonyos szavak »költőiek«, mások pedig nem. Számára maga a nyelv, mégpedig az egész, költői.” (Ennek remek példája az argentin Eliseo Subiela filmje A szív sötét oldala, melyben a főszereplők párbeszéde Benedetti verssorait idézi. A filmben maga a költő is fölbukkan, hajóskapitányként szavalja saját versét, németül.) Az Irodai verseket nem csak a költészet szakavatott értői olvassák, maguk az irodisták állnak érte sorban a könyvesboltok előtt.

A verseskötet után ismét visszatér a novellákhoz, de ugyanez az egyszerű, mégis gazdag és élvezetes nyelv jelenik meg 1959-es Montevideanos (Montevideóiak) című kötetében, amely végképp kijelöli helyét az ország és a szubkontinens irodalmi térképén. Benedetti így vall a versekről és a novellákról: „Egy verset meg tudok írni a repülőn vagy egy hétvége alatt… viszont egy novellán akár évekig is dolgoznom kell… Egy novellában nem hibázhatok, szavanként építem föl, minden szónak megvan a maga szerepe, a befejezés pedig különösen fontos.” Az író ekkorra végleg szakít az őt megelőző generációk vidékközpontú témáival; nem véletlenül, ekkorra már „fél Uruguay” a fővárosban lakik. Nemcsak témaválasztásában, de nyelvezetében, főszereplőinek megválasztásában is tetten érhető az a törekvése, hogy a város, a városi középosztály elé tartson egyszer görbe, máskor hiperrealista tükröt.

...

A tizenkét éves kényszerű emigráció viszont újabb korszakot nyit prózájában. Benedetti témaválasztását mindig erőteljesen befolyásolták életének eseményei. A száműzetése alatt született Con y sin nostalgia (Nosztalgiával és anélkül) novelláiban vagy a Vientos del exilio (Az emigráció szelei) verseiben helyet kap a rendőri üldöztetés, a bebörtönzés, a kínzás, a kínzók emberi leépülése. 1982-es regénye Primavera con una esquina rota (Törött sarkú tavasz) az Amnesty International díját kapja, ebben a regényben használja először egyik leghíresebb neologizmusát, a „remigrációt” (desexilio).

Maga a remigrációs korszak éppoly intenzív és nehezen földolgozható élményekkel gazdagította, mint az emigrációs. Benedetti fokozatosan mossa el könyveiben a műfaji határokat, 1984-es Geografías (Tájrajz) kötete már nehezen besorolható, találhatunk benne novellát, verset, egyperceseket, még annál is rövidebb egymondatosokat. [...]

...

Teljes változat és eredeti (PDF-ben):

K. G.: Mario Benedetti (1920-2009)

Ha tetszik, ajánld a TurulMeme-en!

FőoldalBenedetti: Haikusarok »