Miközben úgy tűnik, mintha nem nagyon foglalkoznék a bloggal, azért a háttérben folyik a gyümölcsöző munka (na jó, ez nem igaz), ráadásul folyamatosan követem a hispán világ irodalmi híreit, egyre többet, ahogy egyre több érdekes blogot, folyóiratot olvasok. Így figyeltem föl arra is, hogy az Alfaguara kiadó április végén egy posztumusz Cortázar kötetet jelentetett meg Papeles inesperados [Váratlan papírlapok] címmel. Több száz kiadatlan írás, esszék, novellák, egypercesek, mindenféle egy 480 oldalas új kötetben. (Közben nem állom meg, hogy ide ne biggyesszem, mivel foglalkoztam az elmúlt napokban. Film, nem irodalom.)
Szóval Cortázar, a papírlapok között pedig található három egyperces is, ezek kimaradtak a Kronópiók és fámák története című kötetből annak idején. Cortázarról rosszat nem tudnék mondani, mióta olvastam az európás válogatáskötetét, talán a rám legnagyobb hatást gyakorló szerző lett. A Kereskedelem (az új fordításban Üzleti vállalkozás) című novelláját egy időben fejből is tudtam. A spanyol szakos fölvételin kérdezték, mit szeretek benne, meséljek róla. Én meg mondtam, nem találok rá szavakat, olyan jó. :) Azért finoman elmosolyodott a bizottság.
Több Cortázar is volt az első könyvzsákmányaim között Spanyolországban, a Quiroga mellett a kétkötetes ...összes novellái második kötetét Almeríában vettem, az elsőt pár héttel később egy granadai könyvesboltban találtam meg. Silvalandia, még valami. Küldtem haza vagy hat kiló könyvet. :) Most meg itt lenne az ideje, hogy rendeljek, a Cervantes Intézetben a könyvtárközi kölcsönzés 3800 körül van, és nem hozhatom haza a könyvet, csak az olvasóteremben olvashatom. Akkor inkább megveszem, csak legyen hová tenni. Mikor lesznek már e-könyvek, olcsón?!
Szóval jön az Ebéd, a három egyperces közül az első, de nem hiszem, hogy megállom, hogy a másik kettőt ne fordítsam le, mert jók azok is, persze. Néhány dolgon elgondolkodtam: az első mondat szórendjén, például, de maradt így. Érdekes volt, hogy fordítottam, aztán egyszerűsítettem a saját szövegem, megnyirbáltam, szikárítottam, úgy lett olyan, mint Cortázaré. A másik kérdés a "mintha a szél kapta volna föl"-lel kapcsolatos. Az eredetiben ez "mintha megitta volna a szél", ami spanyolul igen ritkán (vagy egyáltalán nem) használt kifejezés. A "mintha a föld nyelte volna el", "mintha ott sem lett volna" és változatai szóba sem jöhettek, ezek ugyanígy léteznek spanyolul, egy pillanatra elgondolkoztam még a "mintha köddé vált volna", mert magyarul ritka, de spanyolul létezik ehhez hasonló változat is, aztán maradtam a szeles megoldásnál.
Gondolom el tudjátok képzelni, mekkorákat nyeltem, miközben képet kerestem a mikronovella mellé... Visszhangzott.
Ebéd
A kronópiók éttermében történnek efféle dolgok, nevezetesen, hogy egy fáma erősen összpontosítva sztéket rendel sült krumplival, azután nagyotnéz, amikor a pincér kronópió megkérdezi, hogy mennyi sült krumplit kér.
– Hogyhogy mennyit? – kiabálja a fáma. – Hozzon nekem sült krumplit és kész! Az eszem megáll!
– Tudja, nálunk hetes, harminckettes vagy kilencvennyolcas adagokban szolgáljuk föl – magyarázza a kronópió.
A fáma egy pillanatra eltűnődik, a tűnődés végezetével pedig így szól a kronópióhoz:
– Nos, barátom, menjen a picsába!
A fáma legnagyobb meglepetésére a kronópió azon nyomban engedelmeskedik, azaz elillan, mintha a szél kapta volna föl. Természetesen a fáma soha nem fogja megtudni, merre is található az a bizonyos picsa, ahogy valószínűleg a kronópió sem, mindenesetre az ebéd finoman szólva sem nevezhető jólsikerültnek.
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Julio Cortázar: Ebéd
Julio Cortázar: Papeles inesperados. Madrid, 2009, Alfaguara
Az illusztráció Denise Mayumi képe: .El bife de Chorizo con Papas Fritas..
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
