Nem fordítottam még verset Benedettitől. Amikor pár hete olvastam, hogy rosszabbodott az állapota, és a hispán világban maratoni felolvasásokat tartottak a verseiből, hogy erőt adjanak neki, az egyik hír végén ott volt ez a vers is. Valahogy benne volt, hogy ezt majd le kell fordítanom. Egy kicsit hirtelen raktam most össze, szerintem kötetbe nem így kerülne, lehet még itt-ott polírozni, de tessék, olvassátok!
Benedettiről most nem mesélek sokat, majd lesz életrajz is róla a héten, inkább akkor. Annyit csak: az egyetemen nem olvastam Benedettit, nem tanultam róla (lehet, hogy figyelmetlen voltam, de lehet, hogy nem is tanították). Megoszlanak arról a vélemények, hogy tényleg nem olyan nagy író-e, mint az igazán világhírűvé lett kortársai, vagy csak nem volt jókor, jó helyen (politikai értelemben sem), viszont egy biztos, sokan, nagyon sokan szerették, és nagyon sok fiatal. Sokak számára tényleg egy ikon, a versei pedig sok helyre eljutottak, talán messzebb is, mint a prózája.
Csak egy-két éve ismertem meg, amikor XX. századi és kortárs uruguayi írókat kerestem, hogy kis csokorrá bővítsem az egy szál Quirogával induló fordításaimat. Akkor még lelkes naivitással azt hittem, hogy, pusztán azért, mert jók, meg is fognak jelenni a szövegeim. :) Azóta történt sokminden, én pedig megszerettem Benedettit, a novelláit, leginkább. Ő úgy írt, ahogy én szerettem, szeretek fordítani.
Még valami, a Sikolyban megjelent egyik fordításom most egy kicsit megint elérhető lesz itt is.
Happy birthday
Mi lesz a világgal, ha én már nem láthatom nem hallhatom
nem tapinthatom nem szagolhatom nem ízlelhetem?
mi lesz a többiekkel csekélységem nélkül?
vagy élnek tovább úgy ahogy én is élek
azok nélkül, akik már itt hagytak?
de mégis
miért van az hogy közülük néhányan megsárgult fotók
míg mások ködösödő tekintet
megint mások kezeim helyett kezek?
mi lesz majd mindannyiunkkal nélkülünk?
milyen színe és neszei micsoda lágy bőre milyen íze és illata
lesz az áld(átkoz)ott világnak?
mi értelme lesz már a némaság főszereplőjévé lenni?
a felejtés hírnökévé?
hová lesz a szerelem a tizenegy órai napfény
és a valódi ok nélkül szomorú szürkület?
lehet hogy a hatvanadik évet betöltve
mindenki fölteszi ezeket a kérdéseket?
azt már tudjuk milyen a válaszok nélkül
de milyen lesz a világ kérdések nélkül?
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Mario Benedetti: Happy birthday
Mario Benedetti: Viento del exilio. Mexikóváros, 1981, Nueva Imagen
Az illusztráció vonKinder képe: Nostalgia. Érdekes, hogy a fotót a készítője is búcsúzóul szánta Benedettinek, igaz, ő egy másik verssel köszönt el.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
