Quiroga írásaival 1994 körül találkoztam először, még kezdő, aktív nyelvtanulóként. Ha jól emlékszem, az El hijo vagy az A la deriva, esetleg az El hombre muerto volt az első olvasmányélményem tőle. Akkoriban az internet még nem nyitotta szélesre a kapukat a lelkes olvasók előtt, azt a pár fénymásolt oldalt csak évekkel később egészítettem ki egy Spanyolországban megjelent válogatáskötetével.
Szerelem volt első olvasásra. A hangulat, ami a novellákból áradt, azonnal megfogott: Történetek szerelemről, őrületről és halálról, ilyen kötetben nem lehet rossz novellákat összegyűjteni. Quiroga felnőtt-prózája alig ismert Magyarországon, gyerekmeséi viszont már megjelentek. Ez adhat okot a bizakodásra. Sok Edgar Allen Poe rajongónak szerezne örömet egy vállalkozó kiadó, azt hiszem.
Az írás terjedelme miatt itt ismét csak részleteket közlök, de a Tovább után letölthető a teljes novella és az eredeti mű is.
Napszúrás
(részletek)
...
Előbújt a nap, és a friss levegőt betöltötte a reggeli napfényben megmártózó sakútyúkok kavargó rikoltozása. A két kutya résnyire nyitott szemmel, édesen henyélt a laposan tűző nap aranyszínű fényében fürödve, boldogan pislogva. Apránként kiegészült a páros az újonnan érkezőkkel, megjött Dick, a hallgatag kedvenc, Prince, akinek a fölső ajkát megtépte egy ormányos medve, így kilátszottak a fogai, és végül Isondú, akinek bennszülött neve volt. Az öt fox-terrier boldogságos nyugalomban, elnyújtózva elaludt.
...
Ez a nap is ugyanolyan volt, mint a hónap megelőző napjai; száraz, szikrázó, tizennégy órán keresztül perzselő napsütéssel, ami szinte megolvasztotta az égboltot, és pillanatok alatt fehéres, kiégett sebeket mart a nedves földbe. Mister Jones kiment a majorhoz, szemügyre vette az előző nap elvégzett munkát, majd visszatért az épülethez. Délelőtt már nem is csinált semmit; megebédelt, és fölment sziesztázni.
...
– Ott a gazda! – kiáltotta a kölyök, nem értette, miért viselkednek olyan furcsán a többiek.
– Nem, nem ő az – válaszolta Dick.
A négy kutya egy csoportban állt, és visszafojtva morgott. Le nem vették szemüket Mister Jones-ról, aki továbbra sem mozdult, őket nézte. A kölyök – kétkedve – épp közelebb ment volna, de Prince rávicsorgott:
– Nem ő az, hanem a Halál.
A kölyökkutya a félelemtől felborzolt szőrrel vonult vissza a többiekhez.
...
Aztán a nap lebukott a vízmosást sötéten szegélyező pálmák mögött, és az ezüstös éjszaka nyugalmában a kutyák letelepedtek a tanya körül, a felső szinten pedig Mister Jones folytatta az italozást, ahol előző este abbahagyta. Éjfél körül hallották a lépteit, majd levetett csizmáinak puffanását a deszkapadlón, azután pedig kialudt szobájában a fény. Abban a pillanatban a kutyák még jobban átélték a közelgő gazdaváltást, és sírni kezdtek magukban, a szendergő ház mellett. Kórusban sírtak, görcsös, érdes, tépelődő zokogásban törtek ki; vigasztalan vonyításban, melyet vadászkutya hangján hosszan kitartott Prince, miközben a többiek újra és újra zokogni kezdtek. A kölyök csak ugatni tudott. Ahogy telt az este, a négy idősebb kutya a hold fényében összebújva – gazdájuk, akit most el fognak veszíteni, mindig jól tartotta és dédelgetette őket –, megnyúlt, sirámmal teli pofával kiáltotta égbe saját szerencsétlenségét.
...
Egy remek írás egészen jól sikerült fordítása: 
Horacio Quiroga: Napszúrás.
Horacio Quiroga: Cuentos de amor, de locura y de muerte. Buenos Aires, 1917, San Ignacio Sociedad Cooperativa Editora Ltda.
Az írás megjelent a zEtna online folyóiratban. A teljes fordítást itt találjátok.
Főoldal« Porzecanski: Zavargások odalentDolina: Az ember, aki túl sokat kért »
