Újabb mikronovella következik, ezúttal csöppet hosszabb. Elképzelhető, hogy az 1945-ben született (rádiós, zenész, író) Alejandro Dolina neve is gyakrabban fölbukkan majd a blogon.
Hihetetlen, hogy az ember ránéz egy ilyen szövegre, és azt mondja magában: na, ezzel végzek három perc alatt. És nem. Elkezdi ízlelgetni a szinonímákat, és hosszú percekig farigcsálja ezeket az egészen egyszerű mondatszerkezeteket.
Az ember, aki túl sokat kért
Sátán: Mit kérsz a lelkedért cserébe?
Ember: Gazdagságot, vagyontárgyakat, elismerést, előjogokat követelek… Valamint fiatalságot, hatalmat, erőt, egészséget… Tudást, tehetséget, bölcsességet akarok… Továbbá hírnevet, népszerűséget, dicsőséget és jó szerencsét is… Aztán szerelmet, örömet, érzelmeket… Nekem adod mindezt?
Sátán: Nem adok neked semmit.
Ember: Akkor nem kapod meg a lelkem.
Sátán: A lelked már az enyém. (Eltűnik.)
Szokás szerint, letölthetitek az eredetivel párhuzamos fordítást: 
Alejandro Dolina: Az ember, aki túl sokat kért.
Alejandro Dolina: Crónicas del Ángel Gris. Buenos Aires, 1987, Ediciones de la Urraca
