Samanta Schweblin egy levelében azt írta, milyen jó, hogy ennyi novellát sikerült elhelyeznem folyóiratokban (és hogy ez fontos a könyv miatt). Én meg azt válaszoltam (na jó, nem ezt válaszoltam), hogy milyen jó, hogy ilyen novellákat ír, amiket viszonylag kevés ráhatással és kitartással sikerül elhelyeznem folyóiratokban.
Érdekes módon minden folyóiratot más időpontban, és más novellákkal tudtam megkeresni, a legelsőket még februárban, amikor még szó sem volt a magyar nyelvű kötetről. Egyedül a Műút prózaszerkesztője utasított el, mondván, hogy ezekkel a novellákkal "most nem tud mit kezdeni". Mindenki más megtalálta a lapja profiljához és az ízléséhez passzoló írást. Egy-két kalamitás előfordult a kéziratokkal, de minden jó, ha jó a vége.
.png)
Az októberi Jelenkorban, előkelő helyen, Krasznahorkai után, Borges előtt, az 1058-62. oldalon találjátok az első novellát, amit Schweblintől olvastam. Öt oldal tömör szöveg. A Jelenkorhoz fűződő egészen váratlan és érdekes élmény volt, hogy papíron kaptam meg a levonatot. Így egy kis munkámba telt, amíg beszkenneltem, OCR-eztem, és összehasonlítottam a beküldött kézirattal (persze megoldom, ugye, nem kérek segítséget :), de érdemes volt, mindig (na jó, szinte mindig) tanul az ember a szerkesztői módosításokból, akármilyen kevés is legyen belőlük.
Végre megjelent a novelláskötet is, most 20% kedvezménnyel kapható a kiadónál. Nem sokára írok róla.
