Régen főztem konzervből, egyre kevesebb olyan írást találok a spájzban, mely még a műfordítóműhelyben készült. Most mégis egy ilyen következik. Nem hálás feladat leporolni egy régi fordítást, kicsit olyan érzésem van, hogy vagy annak idején szántam kevés időt erre a házi feladatra, vagy azóta fejlődtem sokat, mert tisztességesen átszerkesztettem.
Egy érdekes tanulsága is volt a szerkesztésnek: akkoriban sokkal bátrabban és szemtelenebbül írtam bele magam a fordításba. Ma már nem nagyon engedek meg olyan átköltéseket, mint akkor. Bár, az is igaz, hogy a színházban ez szerintem sokkal inkább megengedhető, mint prózában.
Színházról van szó, ugyanis, egy rövid egyfelvonásos fordításáról. Mindig is szerettem volna színházi darabokat fordítani (ez továbbra is így van), ráadásul a műfordítói pályám is majdnem úgy indult, hogy fölkérnek egy darab fordítására. Majdnem... Aztán egy szegedi alternatív színházi találkozón a figyelmembe ajánlott valaki egy spanyol nyelvű darabot, de nem sokkal később lefordította más. Van még egy pár ilyen majdnem, nem tud nem eszembe jutni Sinkó Péter humoros glosszája Agárdi Gábor előadásában, a Memoár (Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával). Nagyjából én is mesélhetnék hasonlókat: hogyan nem lett belőlem műfordító címmel.
A lényeg, itt ez a darab, az első ebben a kategóriában a blogon. Nem egy földhözvágóan megrendítő iromány, de a maga nemében egészen sikeres volt Mexikóban, még film is készült belőle 1977-ben. (Bevallom, most nem néztem utána az összes tipográfiai finomságnak, igyekeztem ésszerűen központozni az instrukciókat.)
Az összeírás
(részletek)
REMEDIOS: Hát… Egy kicsit dagadtnak látszom, nem?
DORA: (Aggódva.) Dehogyis, doña Remedios. Nagyon jól áll magának, nagyon elegáns.
HERLINDA: Az a tükör nagyon torzít. Újat kéne már vennünk.
REMEDIOS: Nem emeli ki túlságosan a hátsómat?
CONCHA: De, bizony.
REMEDIOS: Valóban?
HERLINDA: Egyáltalán nem emeli ki. Ez a Concha nem ért a divathoz.
REMEDIOS: Hát, én nagyon farosnak látom magam......
Herlinda habozik egy pillanatig, majd ajtót nyit.
HERLINDA: (Határozottan.) Mivel szolgálhatok, uram?
ÖSSZEÍRÓ: (Beljebb lép.) Jó napot. Azért jöttem...
HERLINDA: Szabad tudnom, ki mondta, hogy bejöhet?
ÖSSZEÍRÓ: A távozó hölgy mondta, hogy...
HERLINDA: Ugyanis ez egy magánlakás, és így berontani, az magánalak... m-magánlaksértés.
ÖSSZEÍRÓ: A hölgy, aki épp elment beengedett, és...
HERLINDA: Távozzon!
ÖSSZEÍRÓ: Már megbocsásson......
Belép Paco, kótyagosan, enyhe alkoholos befolyásoltság jeleivel hangjában és külsején.
PACO: Mi történik? Miért sírtok?
ÖSSZEÍRÓ: Jó napot, maga a ház ura?
PACO: (Ünnepélyesen.) Szolgálatára.
ÖSSZEÍRÓ: Nézze, az asszonyai nem értették, hogy miről van szó.
HERLINDA: Uram, ez nem hárem. Én a nővére vagyok.
ÖSSZEÍRÓ: Persze. Bocsásson meg. Nézze… Maga tudja, mi az az összeírás?
PACO: Természetesen. Az újság is megírta. Összeszámolják a lakosságot. Minden nagy országban így csinálják.
ÖSSZEÍRÓ: (Fellélegez.) Erről van szó. Egy ipari, kereskedelmi és közlekedési összeírásban pedig összeszámolják... hát ezeket....
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Emilio Carballido: Az összeírás
Az illusztráció viking_79 képe: 99/365.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
