Benedetti egy időben gyakran írt monológot. Egyszerű monológot hallgatósággal, belső monológot, monológot levél formájában, monológot üzenetrögzítőre. A Buzón de tiempo kötet „postaládája” tele van ilyenekkel, de más kötetekben is találni szép darabokat. Egy…

Egy Benedetti abból a sorozatból, amelyet próbáltam a szokásosnál kicsit szöveghűbben fordítani. Tulajdonképpen elég egyszerű nyelvezete van, a korábban általam fordított novelláknál jóval szimplább. Igazán meglepett, milyen gyorsan befejeztem. Átment pár címváltozáson; nem…

Ismét egy Benedetti, egy egészen friss fordítás, még alig száradt meg rajta a tinta. Ezzel a darabbal kicsit megint visszatértem a saját stílusomhoz. A közelmúltban fordítottam pár novellát szolgaian szöveghű módon, de a végeredmény sem tetszett igazán, és maga a folyamat sem…

Teresa Porzecanskira akkor bukkantam, amikor uruguayi kortárs írók után keresgéltem a neten. Érdekesnek tűnt, idézek az életrajzából: „szakítani mert az uruguayi prózára korábban oly jellemző városi realizmussal”, és ez bizony egészen komplex, szürreális, izgalmas…

Quiroga írásaival 1994 körül találkoztam először, még kezdő, aktív nyelvtanulóként. Ha jól emlékszem, az El hijo vagy az A la deriva, esetleg az El hombre muerto volt az első olvasmányélményem tőle. Akkoriban az internet még nem nyitotta szélesre a kapukat a lelkes olvasók…