Ismét egy Benedetti, egy egészen friss fordítás, még alig száradt meg rajta a tinta. Ezzel a darabbal kicsit megint visszatértem a saját stílusomhoz. A közelmúltban fordítottam pár novellát szolgaian szöveghű módon, de a végeredmény sem tetszett igazán, és maga a folyamat sem…

Teresa Porzecanskira akkor bukkantam, amikor uruguayi kortárs írók után keresgéltem a neten. Érdekesnek tűnt, idézek az életrajzából: „szakítani mert az uruguayi prózára korábban oly jellemző városi realizmussal”, és ez bizony egészen komplex, szürreális, izgalmas…

Quiroga írásaival 1994 körül találkoztam először, még kezdő, aktív nyelvtanulóként. Ha jól emlékszem, az El hijo vagy az A la deriva, esetleg az El hombre muerto volt az első olvasmányélményem tőle. Akkoriban az internet még nem nyitotta szélesre a kapukat a lelkes olvasók…

Az első nagyobb lélegzetvételű darabként egy Benedetti novellát választottam. Ez egy viszonylag friss fordítás, nem ért még túlságosan sokat. A címen sokat töprengtem, az eredeti több, mint valószínű, hogy utalás a spanyol közmondásra: „Muerto el perro, se acabó la…

Eliseo Diego (1922-1996) kubai költő egy korai kisprózáját még a műfordítókurzuson kaptuk, házi feladatként készült a fordítás. Most elővettem, kicsit leporoltam, íme a teljes novella: Jacques, a kalóz Apró, acélhegyű nyilakként záporoznak az esőcseppek a haldokló,…