Kis szerkesztői segítséggel sikerült Armando Luigit is elérnem. A reakció az eddigiekhez hasonló, a lelkesedés nyilván nem mindenkinél egyforma, de a hozzáállás igen. Szóval hamarosan itt a negyedik novella a sorozatból, addig a nyúlfarknyi életrajz:A Carabobói Egyetemen…

Diego Trelles Paz terjedelmes előszót írt az általa szerkesztett A jövő nem a miénk novelláskötethez. Kivesézi benne az elmúlt tíz-húsz év latin-amerikai antológiatörténetét, kitér a narratíva állapotára és a körülötte kialakult viszonyokra, irányzatokra. Emellett…

Ahogy már korábban írtam, Diego Trelles volt az, aki tető alá hozta azt a kétrészes antológiát, amiből én itt mostanában szemezgettem, és még szemezgetek egy kicsit ezután is. A novellafordításokat kezdettől szerettem volna kiegészíteni egy, a latin-amerikai kortárs irodalomról…

Miguel Antonio Chávez novellája, azt hiszem, a leghosszabb, amit eddig fordítottam. Mégis ebben van a legkevesebb mondat. (Leszámítva persze azt a Benedetti írást, melyben nincsenek mondatok. Vagy, ha úgy tetszik, pont kettő van. – A hivatkozott darab a blogon még nem…

Egy bő hete kaptam meg az engedélyt Miguel Antonio Cháveztől is, de addig nem mertem a hírt föltenni, amíg nem tűnt biztosnak, hogy nem adom föl a fordítását. Újabb darabbal bővül tehát nemsokára a válogatásom a A jövő nem a miénk antológiából. Ez a szemezgetés számomra…