A megszüntetett vagy összevont Magyar Könyv Alapítvány idén is kiírta a fiatal műfordítóknak szóló pályázatát. Évek óta először viszont komoly változások vannak a kiírás feltételei között, és az egyik számomra különösen fájdalmas. Idén feketén-fehéren ott áll, nem pályázhatok, mivel 2009-ben nyertem. Pedig, ha az egyelőre még föltételes következő munkám összejön, akkor most már aztán tényleg rám lenne szabva a (tavalyi) kiírás szövege.

A másik fontos változás, hogy a pályázat nem tér ki a magyar irodalmat más nyelvre átültető fiatal fordítókra, azaz, egészen valószínű, hogy ők sem pályázhatnak. Kisebb változás, de nem kell szakmai ajánlást csatolni a pályázati anyaghoz. Az idei kiírás szövege tehát:

Pályázati felhívás
a Babits Mihály műfordítói ösztöndíj elnyerésére

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából a Magyar Könyv Alapítvány (a továbbiakban: MKA) pályázatot hirdet fiatal műfordítók részére, akik szépirodalmi (próza, líra, színmű), kritikai, szociográfiai vagy bölcseleti műveket ültetnek át magyar nyelvre, s munkájuk több hónapra terjed.

Az ösztöndíj célja

Az ösztöndíj célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú műfordítói  tevékenységhez.

Az havi juttatás összege idén sem változott. A tavalyihoz  képest újra visszatért az ösztöndíj éves támogatás jellegével szemben a havi szemlélet. Mintha kicsit a Móriczhoz igazították volna, kicsit tisztult, bővült. A NEfMi honlapján nem találtam még nyomát. A részletes kiírás a tovább után, most nem hasonlítom össze a tavalyival, mert jelentősen eltér a formátuma.

Nem kezdhetem mással, mint A madárevővel, és a Nyitott Könyvműhely Sikerkönyvek bomba áron akciójával. Szinte elképzelhetetlen, 70%-os kedvezménnyel lehet kapni a könyvet, ha közvetlenül a kiadótól rendelitek meg. A kedvezmény 2/3-os gyakorlatilag a legtöbb online könyvesboltban, és ami a legjobb, ha benéztek egy könyvesboltba, akár az Írók Boltjába is, a kedvezmény akkor is él. Az ár már nem lehet akadály.

De vissza a szokásos kerékvágásba, új bejegyzés, új szöveg, új téma. Két héten belül elkészülök A jövő nem a miénk antológia teljes szövegével (közben csak kapkodom a fejem, annyi munkám van, és annyi új lehetőség merül föl a folytatásra). Meg fogok keresni folyóiratokat is, az online portálokon is fölbukkan majd egy-két szöveg, sőt, már itt is olvashattatok a novellák közül egyet (bár az a szöveg is bővült a könyvben), most itt a második.

Ami különlegessé teszi, az az, hogy nem spanyolról fordítottam. Két ilyen különc van a kötetben, az egyik Daniel Alarcón remeke, ő az Egyesült Államokban él, és angolul ír, a másik Santiago Nazarian brazil szerző novellája. Angolul hasonlóan írok, olvasok, beszélek, mint spanyolul, mikor melyik megy jobban. Fordítani is tudnék nyugodt szívvel, de kevésbé élvezem, és mivel ritkábban csinálom, kevésbé is vagyok magabiztos. A végeredményen ez persze nem látszik. Nem volt kérdés, hogy az angol novellát is eredetiből szeretném fordítani, nem spanyolról. A portugál más tészta. Sosem tanultam, de az újlatin nyelvek közötti átjárás elég jelentős, főleg, ha az ember valaha tanult összehasonlító nyelvészetet.

A protoportugál galegót még beszélve is megértem, vállaltam hát a kihívást, hogy ezt a novellát is az eredeti brazil portugálról fordítsam. És az eredetit a spanyol fordítással összevetve azt is mondhatom, hogy bizony becsúszott pár figyelmetlenség és hiba. Szóval ennyi a történet, egy fura, rövid, brazil novellát találtok tehát a tovább után. Nem nagyon szeretem ezt a Halcsontváz címet, de a novellát elolvasva talán egyetértetek majd velem, hogy nem igazán van más választás. Ahogy részletet választani sem volt könnyű...

Halcsontváz

Hau bizonytalan ujjakkal nyitotta ki a csapot. Újra el kell majd zárnia, miután megmosta a kezét. Halszaga volt, nyershal-szaga, mindig bűzlött. Pikkelyek az ujjain. Nem akarta bepiszkolni a csapot. Újra el kell majd zárnia, ha már tiszták lesznek az ujjai. Megmosta a kezét.

Ahogy a mosdó fölé hajolt, valami belenyilallt a hátába. Ahogy a mosdó fölé hajolt, a csontjáig hatolt a fájdalom. Odakapott a kezével, fölegyenesedett a tükör előtt. A szemébe nézett. Saját magát látta. Nem voltak pikkelyek. Nem voltak csontok. Nem tükröződtek halak a hosszúkás szemében, a kamaszos arcvonásain. Hau még ugyanaz volt, az ujjak dacára.

...

Egész nap. Minden reggel. A szüleinek segített a piaci standon. Kés a csont mellé, hal a jégre, lesütött szem, halk szavak; pedig jobban beszélt portugálul, mint ők. Csomagolt. Újságpapír. Szénfekete festék. Vízbe merülő maszatos ujjak. Halat csomagoló, hulladékot eltakarító ujjak, a kamaszkora vége.

...

Ennél messzebb nem jutottak. Nem adtak egymásnak puszit, nem simogatták meg a másik karját, de köszöntek egymásnak. Kezet ráztak, és egymáshoz értek az ujjaik. Remélte, hogy nem fogják lebuktatni. Az ujjak, a halszaguk. A nap végére minden a helyére került. Aztán eljön újra a reggel, és várni fogják a halak.

...

Továbbra is szezonális maradok, egy karácsonyi vers következik. Persze nem az "Ó szép fenyő, ó jó fenyő" kalapból. Rég fordítottam Rodríguez Núñeztől, inkább olvastam mostanában, de ez a vers már ott szerepelt egy ideje a fordítandók listáján.

Ha lesz jövőre könyv, mert persze szó van róla, majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a vers változni fog még a megjelenésig; nem vagyok még vele tökéletesen elégedett, de mondjuk úgy, a határidő ezúttal nem engedett. Ha megtalálom a hivatkozott Julián Casal verset, szólok.

Egy ajándékot már kaptam: Víctor nekem ajánlotta egyik új versét. Ha lesz kötet, ez is biztosan szerepelni fog benne, mert jó. :) Addig pedig, legyen mindenkinek boldog a karácsonya!

Hidegfront

Hugo Luis Sáncheznek

Teljesül végre Casal régi álma
Hó esik Havannában

És a Forradalom téren gyülekeznek
a színpompás girlandokba burkolózó
megtermett bálványfenyők

A Központi Bizottság döntésével
teljes összhangban
virágba borultak az ifjonc karácsonyfák

A megszokott unalmas zöld
olyan lett, amilyenre Julián vágyott
hófehérrel pöttyözött

Az álmok valóra válnak
Havanna esik a hóban

Az én ajándékom. Persze nem fogom kitenni az egész Schweblin könyvet a blogra, nem is tehetném, de ez még belefér, ezt meg kell osztanom. Nem olyan régen jelent meg a 2000-ben, de jön a mikulás, mikor, ha nem most. Talán ez sem "tipikus" Schweblin írás, bár gyakran fölbukkan egy kicsi humor a novelláiban, ebbe a kicsinél azért több jutott. Gyerekszemszög, naivitás, és a szokásos nem eresztő lendület. A könyv most 990 forintért kapható a bookline.hu-n, lehet adni mikulásra is meg karácsonyra is. :)

A télapó ma nálunk alszik

(részletek)

...

[...] Egy idő után már nem volt tiszta ruha, tej és müzli reggelente, apu folyton elkésett, amikor el kellett vinnie valahova, aztán megint elkésett, amikor értem jött. Amikor magyarázatot kértem, apu közölte, hogy anyu nem beteg, nem rákos, nem is fog meghalni. Hogy akár ez is lehetne a helyzet, de nem, neki nincs olyan szerencséje. Marcela elmagyarázta nekem, hogy anyu egyszerűen már nem hisz a dolgokban, és hogy ilyen, amikor valaki „depressziós”, és hogy az ember kedve ilyenkor elmegy mindentől, és nem is könnyen jön meg újra. Anyu nem járt többet dolgozni, nem találkozott a barátnőivel, a nagymamával sem beszélt már telefonon. Leült az otthonkájában a tévé elé, és kapcsolgatta délelőtt, kapcsolgatta délután és kapcsolgatta este. Az én feladatom volt, hogy megetessem. [...]

...

Anyu sírva fakadt. Marcela kézen fogott, és megkért, hogy menjek föl a szobámba, de én nem mentem. Megismételte, most azon a türelmetlen hangon, amin anyuhoz szokott beszélni, de aznap este semmi sem mozdíthatott el a fa közeléből. Apu kikapcsolta a tévét, erre anyu hisztizni kezdett, mint egy kislány. Megszólalt a csöngő, és én fölkiáltottam:

– A télapó! – mire Marcela lekevert egy pofont, erre aztán apu veszekedni kezdett Marcelával, anyu pedig újra bekapcsolta a tévét, de addigra a télapó már nem volt sehol. A csöngő megint megszólalt, apu pedig azt mondta:

– Ki a rosseb az?

...

Apu végül szétválasztotta őket, és bemosott egyet a télapónak, aki erre hanyatt esett, és elterült a bejárat előtt. Anyu eszeveszetten kiabálni kezdett. Én szomorúan figyeltem, hogy mi történik a télapóval, sejtettem, hogy ez nem viszi előrébb az autó ügyét, ugyanakkor örültem annak, hogy anyuba megint visszatért az élet.

...

Kattintás után olvasható az egész novella, kedvcsinálónak a könyvhöz.

A madárevő visszhangját olvasgatva egyre inkább világossá válik számomra, hogy a recenzió és a műelemzés két radikálisan eltérő műfaj, hogy ez jól van-e így, nem tudom (mégis inkább: nem hiszem). Sebaj. Említettem, megesik, hogy amolyan lektori jelentést, műajánlást is ír a független műfordító, azaz nemcsak fordít, hanem olvas ([nem elég] sokat) és ha valamiről érzi, hogy jó, megpróbál neki kiadót találni. A recenzió, műelemzés mellett a lektori talán egy harmadik műfaj, de vannak átfedések (és talán közelebb áll a recenzióhoz).

Ilyen történet számomra Benedettié. Aláírom, a regényei valóban a békeidőket idéző, hömpölygő, lomha szövegek, a versei (a szó jó értelmében) hétköznapi versek, a novellái viszont kétségkívül kiválóak. Persze, nem az összes, de egy vaskos kötetet meg lehetne tölteni nagyon-nagyon erős írásokkal. Hatalmas életmű, komoly gyöngyszemmennyiséggel. Több műfordító-generáció folyóirat-publikációiban is szerepel, kötete mégis csak egy van, az Európa Modern Könyvtár sorozatában. Néhány méltatás a novellákról (Laura López és Emilio Morote tollából):

Szenvedélyes, szomorú és fantasztikus elbeszélések – valószínűtlen, komikus vagy különös helyzetekről – kiüresedett, állhatatos vagy csalódott szereplőkkel – emberi, hétköznapi, felejthetetlen történetek... Egy biztos, egyetlen novella sem hagy hidegen. Kétségtelenül kortárs novellistáink egyik legjobbja. (L. L.)

Bár a versei egyedülállóak, annak ellenére, hogy a regényei nem igazán mondtak számomra semmit, még a híres La tregua sem, el kell ismerni, sőt, nem csak elismerni, hanem fennhangon hozni az egész világ tudtára, elmondani mindenkinek, aki hajlandó novellákat olvasni, hogy Benedetti kiselbeszélései a spanyol nyelvű irodalom legjobbjai között vannak, egy szinten Cortázar legjobb írásaival, sőt, megközelítik a felülmúlhatatlan Borges természetfölötti művészetét. (E. M.)

Ahogy gyűlt az anyag, próbáltam neki kiadót keresni, többnyire süket fülekre találva, de kaptam néhány visszajelzést is. Főszerkesztőktől, szerkesztőktől, fordítóktól. Ez alapján azt mondhatom, a novelláskötet megjelenésére van remény, de mivel még a biztosnak vélt megjelenések sem mindig valósulnak meg, azért erre a könyvre sem kell még félretennetek a pénzt... Időnként előveszem, időnként bővítem a kollekciót, megpróbálom publikálni folyóiratokban, hátha valakinek eszébe jut kiadni.

Addig is, ha kíváncsiak vagytok, olvassátok el a lektorimat Benedetti legismertebb regényéről, és a tervezett novelláskötetről. A tovább után.