Quiroga írásaival 1994 körül találkoztam először, még kezdő, aktív nyelvtanulóként. Ha jól emlékszem, az El hijo vagy az A la deriva, esetleg az El hombre muerto volt az első olvasmányélményem tőle. Akkoriban az internet még nem nyitotta szélesre a kapukat a lelkes olvasók…

Újabb mikronovella következik, ezúttal csöppet hosszabb. Elképzelhető, hogy az 1945-ben született (rádiós, zenész, író) Alejandro Dolina neve is gyakrabban fölbukkan majd a blogon. Hihetetlen, hogy az ember ránéz egy ilyen szövegre, és azt mondja magában: na, ezzel végzek három…

Az első nagyobb lélegzetvételű darabként egy Benedetti novellát választottam. Ez egy viszonylag friss fordítás, nem ért még túlságosan sokat. A címen sokat töprengtem, az eredeti több, mint valószínű, hogy utalás a spanyol közmondásra: „Muerto el perro, se acabó la…

Ha már így lendületbe jöttem, megosztok veletek egy mikronovellát, mégpedig nem is akármelyiket. A hispán világ rekorderéről beszélek, a legkevesebb szóból álló novella címét 2005-ben vette át Monterroso Dinoszauruszától (amit, bevallom férfiasan, még mindig nem sikerült…

Eliseo Diego (1922-1996) kubai költő egy korai kisprózáját még a műfordítókurzuson kaptuk, házi feladatként készült a fordítás. Most elővettem, kicsit leporoltam, íme a teljes novella: Jacques, a kalóz Apró, acélhegyű nyilakként záporoznak az esőcseppek a haldokló,…