Amikor a blogot elindítottam, az egyik célom az volt, hogy olyan szerzőket emeljek be a magyar irodalmi köztudatba, akik neve egyáltalán nem, vagy alig ismert. Méltánytalanul mellőzött írókat kerestem, keresek, akiknek ott lenne a helye a kortárs világirodalom könyvespolcán.
Így jutottam el a perui Iwasakihoz is, aki nem kizárólag az "egyperces-irodalom" elismert alakja, most mégis ezért kerül terítékre. Iwasaki ugyanis a sötét horroregypercesek nagymestere. A fordítás kicsit hirtelen készült, icipicit meghamisítja az eredeti stílusát, de ebben az esetben ez szándékos volt.
A villamosszék
Amikor közölték velem a végzetes nap dátumát, úrrá lett rajtam a halálra ítéltek szorongása, azóta másra sem gondolok, csak a fájdalom, a zaj, a fény jár az eszemben. Ha fájdalommentes lenne az eljárás, bátran nevetnék hóhérom szemébe, de amint végignézek kínzóeszközeinek ocsmány tárlatán, azonnal megbénít majd a rettegés. Meg kell hát őriznem azt a csöpp méltóságom, ami még megmaradt, nem akarom, hogy a többi elítélt fájdalma enyhüljön gyávaságom láttán. Számít egyáltalán, hogy mi történik, ha egyszer már az elátkozott székben ülök? Sírhatok, átkozódhatok, akár össze is szarhatom magam abban istenverte székben, ezek a mészárosok úgyis lelkiismeretesen eltakarítanak utánam. Mégsem hagyhatom el magam a siralomház folyosóján, mert hiába figyeljük egymást sandán, kimérten, közben mindegyikünk gondolatai a fájdalom, a zaj, a fény körül forognak. Félek, menekülni akarok, és titokban megfogadom, hogy jó útra térek, de mindhiába, hisz egy év múlva újra itt leszek: a fogorvosi rendelőben.
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Fernando Iwasaki: A villamosszék.
In Fernando Iwasaki: Ajuar funerario. Madrid, 2004, Páginas de Espuma
Az illusztráció Pulpolux !!! képéből készült: MACO Art Expo Mexico.
