Rég volt mikronovella a blogon. Most viszont rendhagyó módon két műnek szentelek egy posztot. Pár hete jár már a fejemben, hogy jó lenne egy kis félperces-válogatást fordítani karácsonyra, keresgélek szorgosan, és egészen izgalmas "szakfolyóiratokra", antológiákra bukkanok, amelyek az elmúlt 1-2 évben születtek. Spanyol nyelvterületen továbbra is virágzik a műfaj, nagynevű írók mellett léteznek kifejezetten mikronovella-specalisták is, akik nem alkotnak más műfajban, ebben viszont elismert remeklők.

Aztán eszembe jutott, hogy itt ez a világvége ügy, mégiscsak ildomos lenne ezzel is foglalkoznom még karácsony előtt, merthogy nyilvánvalóan ez is hálás téma az egy- és félpercesszerzők számára. Az Internacional microcuentista például pályázatot is kiírt a témában, de én nem várom, nem várhatom meg az eredményhirdetést, mert a végén senki sem olvassa majd a fordításom a világvége miatt, és akkor ugye fölösleges az erőfeszítés.

Sem a mexikói Carlos Alvahuante félperceséről, sem a paraguayi Mario Halley Mora művéről nem állítom, hogy briliáns darab, de azért mindkettő megjárja. Boldog világvégét tehát mindenkinek! Aztán ha mégsem, jön majd egy-két karácsonyi egyperces is.

Carlos Alvahuante: A világvége (2010)

Tegnap volt a világvége. Így prognosztizálták a tudósok. Így jövendölték a jóslatok. Ma hajnalban, miután előbújunk a föld alatti óvóhelyekről, egymásra nézünk, egymásra mosolygunk, barátságosan meglapogatjuk egymás hátát. Örömittasak vagyunk. Mintha tetőtől talpig újjászülettünk volna. Még az épületek is szilárdabbnak tűnnek. Az égbolt teltebbnek. Nem merjük kimondani hangosan, de tudom, hogy mindannyian azt kívánjuk, bárcsak hamar eljönne a következő világvége.

Mario Halley Mora: A világvége (1987?)

A világ összes csillagvizsgáló intézete, a tudósok és a számítógépek is megerősítették, hogy a világvége száz év múlva fog bekövetkezni. A bolygó minden lakója felszabadultan föllélegzett, hogy ő már nem fogja megérni a kataklizmát. De valójában aznap, száz évvel korábban vette kezdetét a világvége.

A képhez magyarázatként annyit fűznék, hogy az Alfa holdbázis hős szakemberei biztos megmentenének minket a világvégétől! :) Aki nem ismeri a sorozatot (mert gondolom, olyan fiatal), annak azt ajánlom, kezdje az ismerkedést a Sárkányok birodalma című epizóddal (a 2. sorozatba viszont belenézni sem érdemes). Az egyébként bájosan kalandos brit sci-finek ezt a részét is egészen kiskoromban láttam, és emlékszem rá, hogy tényleg az ujjaim között lesve néztem a képernyőt. Biztosan volt, akit a meglepett szülei bezavartak a szobájába, apám nem így tett, úgyhogy "szerzett" nekem pár álmatlan éjszakát. :) Pár éve újranéztem az egészet, és persze, az ember egy csomó mindennel úgy van, amit gyerekkorában látott, hogy na, sokkal kisebb, sokkal szürkébb, mint ahogy emlékezett rá, de ez nem, ez működött felnőttként is... Meg is lepődtem.

Teljes változatok és eredetik (PDF-ben): A világvége egypercesekben

Az illusztráció Boyce Duprey fotója: Escort duty.

Főoldal« Karácsonyi egypercesekBenedetti: Amolyan őrangyalféle »