Nem kezdhetem mással, mint A madárevővel, és a Nyitott Könyvműhely Sikerkönyvek bomba áron akciójával. Szinte elképzelhetetlen, 70%-os kedvezménnyel lehet kapni a könyvet, ha közvetlenül a kiadótól rendelitek meg. A kedvezmény 2/3-os gyakorlatilag a legtöbb online könyvesboltban, és ami a legjobb, ha benéztek egy könyvesboltba, akár az Írók Boltjába is, a kedvezmény akkor is él. Az ár már nem lehet akadály.
De vissza a szokásos kerékvágásba, új bejegyzés, új szöveg, új téma. Két héten belül elkészülök A jövő nem a miénk antológia teljes szövegével (közben csak kapkodom a fejem, annyi munkám van, és annyi új lehetőség merül föl a folytatásra). Meg fogok keresni folyóiratokat is, az online portálokon is fölbukkan majd egy-két szöveg, sőt, már itt is olvashattatok a novellák közül egyet (bár az a szöveg is bővült a könyvben), most itt a második.
Ami különlegessé teszi, az az, hogy nem spanyolról fordítottam. Két ilyen különc van a kötetben, az egyik Daniel Alarcón remeke, ő az Egyesült Államokban él, és angolul ír, a másik Santiago Nazarian brazil szerző novellája. Angolul hasonlóan írok, olvasok, beszélek, mint spanyolul, mikor melyik megy jobban. Fordítani is tudnék nyugodt szívvel, de kevésbé élvezem, és mivel ritkábban csinálom, kevésbé is vagyok magabiztos. A végeredményen ez persze nem látszik. Nem volt kérdés, hogy az angol novellát is eredetiből szeretném fordítani, nem spanyolról. A portugál más tészta. Sosem tanultam, de az újlatin nyelvek közötti átjárás elég jelentős, főleg, ha az ember valaha tanult összehasonlító nyelvészetet.
A protoportugál galegót még beszélve is megértem, vállaltam hát a kihívást, hogy ezt a novellát is az eredeti brazil portugálról fordítsam. És az eredetit a spanyol fordítással összevetve azt is mondhatom, hogy bizony becsúszott pár figyelmetlenség és hiba. Szóval ennyi a történet, egy fura, rövid, brazil novellát találtok tehát a tovább után. Nem nagyon szeretem ezt a Halcsontváz címet, de a novellát elolvasva talán egyetértetek majd velem, hogy nem igazán van más választás. Ahogy részletet választani sem volt könnyű...
Halcsontváz
Hau bizonytalan ujjakkal nyitotta ki a csapot. Újra el kell majd zárnia, miután megmosta a kezét. Halszaga volt, nyershal-szaga, mindig bűzlött. Pikkelyek az ujjain. Nem akarta bepiszkolni a csapot. Újra el kell majd zárnia, ha már tiszták lesznek az ujjai. Megmosta a kezét.
Ahogy a mosdó fölé hajolt, valami belenyilallt a hátába. Ahogy a mosdó fölé hajolt, a csontjáig hatolt a fájdalom. Odakapott a kezével, fölegyenesedett a tükör előtt. A szemébe nézett. Saját magát látta. Nem voltak pikkelyek. Nem voltak csontok. Nem tükröződtek halak a hosszúkás szemében, a kamaszos arcvonásain. Hau még ugyanaz volt, az ujjak dacára.
...
Egész nap. Minden reggel. A szüleinek segített a piaci standon. Kés a csont mellé, hal a jégre, lesütött szem, halk szavak; pedig jobban beszélt portugálul, mint ők. Csomagolt. Újságpapír. Szénfekete festék. Vízbe merülő maszatos ujjak. Halat csomagoló, hulladékot eltakarító ujjak, a kamaszkora vége.
...
Ennél messzebb nem jutottak. Nem adtak egymásnak puszit, nem simogatták meg a másik karját, de köszöntek egymásnak. Kezet ráztak, és egymáshoz értek az ujjaik. Remélte, hogy nem fogják lebuktatni. Az ujjak, a halszaguk. A nap végére minden a helyére került. Aztán eljön újra a reggel, és várni fogják a halak.
...
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Santiago Nazarian: Halcsontváz
Az illusztráció TheMM képe: gegessen. Talán lesz majd még jobb, de most szerettem volna mindenképpen kirakni ezt a szöveget.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
Főoldal« Wynter Melo: BokszolóRodríguez Núñez: Hidegfront... »
