Életrajz következik ismét, amelynek – szokásomhoz híven – apropója is van. Andrés Barba május 4. óta élvezi a balatonfüredi Magyar Fordítóház vendégszeretetét, a kb. azóta tartó ítéletidőt gondolom kevésbé. 31-ig marad Magyarországon, az utolsó néhány napot Budapesten tölti. Egy később meghatározott időpontban, a Cervantes Intézetben egy később meghatározott helyszínen (2010-05-19: Budapest, Írók Boltja, május 28-n pénteken) felolvasóestje lesz, az esten a felolvasandó magyar szöveget én fordítom, és, értsd, ahogy írom, én fogok vele beszélgetni. Az ötlettől eleinte rendesen kitört a frász, de most már kezdek megbarátkozni vele. Ígyekszem élni a lehetőséggel, amellyel R. P. keresett meg.

A fordítások alakulnak, majd egyezkedem, hogy ide is kikerülhessen belőlük valami. Most éppen készülök, életrajzokat, interjúkat, elemző esszéket gyűjtök, olvasok, de először gyorsan összerakok egy életrajzot.

Író, esszéíró, műfordító. Madridban született, A Madridi Complutense Egyetemen szerzett hispán filológiai, majd filozófiai diplomát. A maini Bowdoin College-ben, majd a Complutensén is tanított, később írói műhelyeket vezetett.

Első kötetét alig 23 évesen publikálta: El hueso que más duele (1998), rögtön díjjal ismerték el. Második regénye a La hermana de Katia (2001) az Herralde díj döntőjébe jutott, Hollandiában filmet forgattak belőle. Ezután sorra jelentek meg kötetei az Anagrama kiadónál, La recta intención (2002, kisregények), Ahora tocad música de baile (2004). 2006-ban gyerekkönyvet is publikál (Historia de Nadas). Versiones de Teresa című regénye ugyanabban az évben Torrente Ballester díjat ért, Libro de las caídas címen pedig Pablo Angulo illusztrációival furcsa hibrid-könyvet alkot. 2007-ben esszékötete jelenik meg La ceremonia del porno címmel. Ismét gyerekregénnyel jelentkezik 2008-ban, La alucinante historia de Juanito Tot y Verónica Flut. Legfrissebb (kis)regénye a Las manos pequeñas (Apró kezek) is 2008-ban jelent meg. A kisregények sorában az Agosto, Octubre (2010) és a Muerte de un Caballo (2011) következik nem sokára. Ez utóbbi Juan March díjat kapott.

Gyakran nyúl kényelmetlen, nehezen emészthető témákhoz, ezeket kertelés nélkül tálalja. Prózája élesen realista, komplex, költői.

Kritikai fogadtatása a kezdetektől kiemelkedően jó, műveit fordították és fordítják angol, francia, német, román, szerb, holland, bolgár, olasz, görög és arab nyelvre. Ő maga is műfordít, legutóbb egy új Alíz csodaországban társfordítója volt. Irodalmi kerekasztalok és fesztiválok gyakori vendége, több ösztöndíjat is kapott, jelenleg, ha jól sejtem, a HALMA támogatásával van itt.